Bulletproof||Yoonkook

15.rész

   Le hajtott fejjel álltunk a sír előtt.
  Meg lepett hogy apám ezt a döntést hozta, hisz mindig is ellenezte Jiu mindennemű fiúkkal való kapcsolatát és ha tudomást szerzett volna Tae-ról a srác biztos halott lenne, Jiu meg valami vén paraszt maffiózó felesége.
   Most mégis a közös temetésükön vagyunk. Kangwo a kérdésemre válaszolva annyit mondott hogy bántotta eleget a lányát életében, legalább halála után legyen szerelmével.
  Így hát a sír előtt álltunk , középen állt Kangwo, jobbján én, balján Changbin és Jejun, az én jobbomon Yoongi és mellette Hobi.
   Kangwo néhány üzlettársa és a rendőrség néhány embere is eljött, részvétüket ki fejezni.
   Bár el határoztam, hogy kerülni fogom mentaman-t mégis hihetetlen jó érzéssel töltött el hogy mellettem állt.
  Igyekeztem feltűnés nélkül közel állni hozzá, érezni az illatát, ami az orromba kúszott.
  A szertartás hamar le zajlott, majd mindenki lassan el vonult.
   Yoongi maradt már csak Hobival.
  Hallottam ahogy mély levegőt vett, majd apám felé fordult.
-Mr. Lee. Szeretném őszinte részvétem nyilvánítani, hallottam a nejéről.
-Köszönöm! - apám szűkszavú válasza aztán aprót biccentett, majd el indult a kocsi felé.
   Követtem őt, de Yoongi mellett egy pillanatra meg álltam.
  Nem néztem rá, csak két szót suttogtam.
-Ég Veled! - mély levegőt vettem, majd kifejezéstelen arccal apámhoz sétáltam.
-Mit mondtál neki? - Kérdezte ahogy be ültem mellé a kocsiba.
-Részvétem! - mondtam ridegen.
  Fájt! Nagyon!
   De ha ezzel meg védhetem őt, akkor egyszerűen kisétálok az életéből.
   A kocsi kigördült a temetőből, de még sikerült egy utolsó pillantást vetnem rá.
   Mozdulatlanul állt a sír mellet, szorosan össze préselt ajkakkal.

  Kangwo úgy állt az ablaknál mintha a világot láthatná be rajta, pedig csak a teraszon lévő virágokban gyönyörködhetett.
-Mikor akarsz el kezdeni dolgozni? - tette fel a kérdést.
  Ezerszer át rágtuk már ezt. Tudja hogy nem akarok a nyomdokaiba lépni, de azt is tudja milyen makacs vagyok.
-Amint lehet! - adtam meg a tömör választ . Nem igazán volt kedvem erről beszélgetni.
-Pénteken temetjük Harint! - nézett rám hirtelen! Halványan bólintottam. Talán ez fájt a leg jobban.
-Mielőtt végleg ki szállsz, szeretném ha még egyszer segítenél!-mostmár teljesen felém fordult.
-Ah, miben? - Miért érzem úgy, hogy megint én iszom meg a levét?
-Segíts ki iktatni a Fekete Rózsát!
  Döbbenten pislogtam párat, majd fel sóhajtottam.
  Sokkal tartozom neki. Nagyon sokkal, és ha ez lesz az utolsó, akkor legyen.
   Úgyis a begyemben vannak,majdnem ki nyírtak és még ha ki is szállok mi a garancia rá, hogy nem próbálják meg újra.
  A maffia az maffia.
  Ki tudja nekem lesz-e ki szállás, vagy Kangwo csak altat.
   Na, majd meg látjuk!
-Rendben. El intézem őket!

   Két napja követem ezt a tagba szakadt fazont, hátha valami nyomra vezet és most úgy néz ki, végre el kaptam.
  Méghozzá egy meleg bárban. Remek!
   Baszki, ha valaki fogdosni fog azt ki nyírom.
  Ahogy be sétáltam valami nagyon langyi szám ütötte meg fülem.
  Füst terjengett, a terem közepén ki alakított tánc parketten meg meleg párok táncoltak! Cchh....
  Beljebb furakodtam, fél szememet még mindíg a fószeren tartva, miközben igyekeztem a jelenlévők arcára is figyelni, mert nem szerettem volna valami ismerősbe botlani.
   Ahogy átverekedtem magam a tömegen, egy folyosót pillantottam meg, ahol a csávó el tűnt az egyik ajtó mögött.
  Már éppen vágódtam volna utána, mikor egy mentazöld hajkoronán akadt meg a tekintetem.
  Ki vágódott a folyosóra, majd az ajtó felé vette az irányt.
   Hanyag laza léptekkel vonult, egészen addig míg észre nem vett.
  Ott álltunk egymással szemben a folyosón, egymás tekintetében el veszve.
   Néztem ahogy ajkai enyhén szétnyíltak,  szemei szinte kétszeresükre nőttek.
   Lélegzet visszafolytva vesztem el tekintetében és bár elhatároztam hogy kerülni fogom őt, lábaim mégis önkéntelenül indultak meg felé.
  Ahogy elé értem muszáj voltam izzadt tenyeremet a nadrágomba törölni.
-Mit... csinálsz itt? - szólaltam meg végül nagy nehezen.
- Nyomozok? - jött a válasz.
-Itt? - emeltem meg a szemöldököm.
-Ühm.. - és álldogálltunk tovább. Kissé feszengve néztem, mikor sóhajtott egyet.
-És Te mit csinálsz itt?
-Követtem azt a nagydarab fószert. De nem hi...
  Ekkor ki nyílt az ajtó mi pedig ijedten néztünk össze. Nem ismerhetnek meg.
  Hírtelen ötlettől vezérelve kaptam el karját, majd a falhoz préselve őt vadul tapadtam ajkaira.
Halk röhögést hallottunk, majd távolodó léptek hangját.
De nem hagytam abba amit el kezdtem.
   El sem hittem hogy újra érezhetem őt. A léptek el halkultak és bár tisztában voltam vele hogy egy lehetőséget szalasztottam most el, mégsem tudtam elengedni őt.
  Be jutásért könyörögve húztam végig ajkain nyelvem, mire kéjesen felnyögött, szabaddá hagyva az utat.
  Nyelveink vadul siklottak egymáson, szívem pedig olyan vad ütemben vert hogy azt hittem ki szakad mellkasomból.
  Reszketve szorítottam őt a falhoz, teljesen hozzá simultam, mindenemmel hozzá préselődve, de Yoongi ha lehet még jobban húzott magához.
  Imádtam!
   - Hé, menjetek szobára! - hallottunk meg egy hangot, mire el engedtem őt, de nem tudtam teljesen húzódni.
  Homlokomat az övének támasztottam úgy próbálva levegőhöz jutni.
-Mit teszel velem? - suttogtam ajkaira, de választ sem várva tapadtam rá újra, élvezve ahogy Yoongi belenyög csókunkba.
   Mámoros köd úszott agyamra, azt a kevés kis önuralmat is elűzve ami eddig még az enyém volt.
  El felejtettem hol vagyok, mit akarok, csak a száját éreztem, a merevedését ami az enyémmel vetekedett, csak a sóhajait és nyögéseit ahogy olykor hagytam levegőhöz jutni.
  Már csak Ő létezett semmi és senki más.
   Nem számított mi volt eddig, az sem mi történik körülöttünk, vagy mi lesz a jövőben, mert Ő ott volt a karjaimban, ugyanazzal az intenzitással csókolt és ölelt, mint én Őt és mikor a szemébe néztem, mintha a saját lélektükrömbe pillantottam volna.
   Akkor ott abban a pillanatban jöttem rá, hogy teljesen és menthetetlenül bele szerettem Min Yoongi-ba!