Min Yoongi nyomozóként éli megszokott napjait, Seoul utcáit járva . Ám egy nap minden megváltozik, mikor unokaöccse beleszeret az egyik maffiavezér lányába.
A fiú Yoongi segitségét kéri, ám a nyomozónak egy nem várt segitője akad.
Érdekes volt látni a két hullát, ahogy szénné égve feküdtek. Kangwo azonosította Jiu-t, én meg közben figyeltem a nyomozót. Meglepett Kangwo beszélgetése Yoongival, főleg hogy utána megkért figyeljem és segitsek neki! Tudtam, hogy ez csak azért történik hogy végrre le számoljon azon ellenfeleivel, akiknek a módszerei finoman is szólva embertelenek. Jól ismertem Kangwo - t, tudtam hogy számára egy gyerek szent és sérthetetlen. Épp ezért egy ideje már figyektük Changot és csapatát, és most el jött az ideje hogy el bukjanak. Így is túl sokat ártottak már. Mi sem vagyunk szentek, de egy gyerek bántalmazása minden határon túl megy! Így hát Yoongi felderítette az utolsó nyomokat is, én pedig csendben figyeltem. Mint most is. El képesztő, hogy ez a srác mennyire profi. És kitartó. Úgy fut azután a mocsok után, mint még senkit sem láttam! Aztán hirtelen le kapja a csípőjét és a menekülőhöz vágja. Az hátra fordul én meg ezt használom ki. Elé sétálva kitartom oldalra a karom, mire a barma nagyot csattan a plaszteren. Csíra! Yoongi térdein támaszkodva hiperventillál, én meg érdeklődve figyelem tökéletes arcát. Tökéletes?? Na jó, ennek már fele sem tréfa. Nem is észlelem mit beszélnek Jung-al, csak nézem őt, mert képtelen vagyok le venni a szemem róla.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ahogy rám néz, érzem hogy a szívem valahol el vesztette a csatát. És én még azt hittem a lányok vonzanak. Lófaszt! -Most inkább eltűnök! - mondom, majd a meg bilincselt taggal foglalkozó Jungra nézek. Mivel nem figyel, közelebb lépek Yoongi - hoz, úgy mondom halkan, szinte a fülébe. -Találkozzunk később. A közelben nyílt egy új kávézó, ott várlak, kettőkor. Egy pillanatra bambán les, de végül bólint. Elégedetten mosolygok rá, mire nagy szemeket mereszt. Nézem ahogy az ádámcsutkája mozog le fel akkorát nyel, mire mosolyom még szélesebb. El köszönök, majd sietve eltűnök. Nem kell meg lássanak vele. Kangwo ugyan meg kért hogy segítsek neki ezt az ügyet felderíteni, de ez minden. Elég egyértelmű volt a megszólalása, miszerint ettől még az ellenségünk. Életemben most először érzem azt nem akarom ezt az életet. De az utóbbi napokban minden megváltozott. Már nem is akarom annyira azt a bosszút, nem akarok már itt lenni. Légyszívesebben folyton ennek a mentahajú mini zsarunak a közelében lebzselnék. Vonz engem mint mézes papír a legyet. Na jó, hülye hasonlat, de ugyanakkor az érzés ijesztő!
-Hová mész? - kérdezem, mikor el indul az ellenkező irányba. -Csak van egy kis dolgom... ahm semmi extra! - motyogja alíg érthetően. -Changbin! - tudom hogy titkol valamit, ismerem őt mint a tenyeremet. -Én csak... találkozom valakivel. - nyögi ki. -Iggen?... - várom a folytatást, de csak zavartan harapdálja a száját. -Jiminnel! - halkul el a hangja. -Hmii?? - teljességgel meg zakkant. - És ha meg látnak? Végetek! Mondanám még, de el hallgatok. Pont nekem nincs most jogom prédikálni, de aggódom Chan-ért. -Nem lesz baj! - mondja határozott hangon, majd mielőtt bármit mondhatnék el siet. Fújtatva indulok az ellenkező irányba, elérem a kávézót, de mielőtt be léphetnék ismerős alak bukkan fel. Egy egyszerű fekete farmer és fehér ing van rajta, arcát maszk takarja. Belegondolva hülyén nézek ki mellette. Rajtam ugyanis egy bő fekete nadrág, fekete pulcsi, aminek a kapucnija a fejemen van, na meg a maszk. -Szia! - köszönünk egyszerre, majd zavaromban inkább ki nyitom előtte az ajtót előre engedve őt. -Mit iszol ? - kérdezem ahogy egy elég el dugott helyet találunk, majd egymással szemben helyet foglalunk. -Americano! - mondja egy enyhe mosollyal, én pedig intek a pincérnek, majd rendelek tőle kettővel. -Na és, miről akartál velem beszélni? - kérdezi, közben le hámozza maszkját, majd laza mozdulattal zsebre vágja. -Semmi ultra fongos, csak gondoltam beszélgethetnénk. Meg ismerhetnénk kicsit jobban is egymást. Meg tudni szerettem volna, mi van veled? Hogy vagy? Kicsit pillázik, ahogy zavartan bámul az arcomba, majd olyat látok amit egyébként ritkán. Vagyis én nem szoktam pasikból, ismétlem pasikból, kiváltani. El pirul, majd szájába harapva kapja oldalra tekintetét. Hatalmasra tágult szemekkel nézek rá, igyekezve normalizálni hirtelen jött heves szív dobogásomat. Megérkezik a kávénk. Most más hozza ki, egy fiatal csaj. Nem mondom hogy nem szép, de azok a szemek ahogy Yoongit méregetik! Légyszívesebben picsán billenteném, helyette inkább meg köszörülöm a torkom, majd mikor rám pillant egy szúrós tekintettel ajándékozom meg. -Köszönjük! - mondom elég nyersen, mire észbe kap és meg hajolva el vonul. Yoongi kérdőn néz rám. -Ez mi volt? - kérdezi résnyire szűkült szemmel. -Nem szimpi a csaj! - vállat rántok, majd a poharamért nyúlok. Persze hogy nem szimpi, az én menta hajúmat ne stírölje senki. Miket gondolok, nem is az enyém. Még! Egyre erősebb a vonzalom, amit érzek iránta, nem tagadhatom. Nem is akarom. Egyszerűen szükségem van rá! -Mondjuk nekem a hely sem jön be annyira! - szakít ki a gondolataimból. -Hova mennél inkább? -Nem is tudom! - mondja. - Őszintén szólva azt hittem el akarsz valami fontosat mondani, aztán én haza megyek fiőzni valamit. Napok óta nem ettem normális főtt kaját. -Ok! - csillan fel a szemem. - Segítek! El megyünk, meg vesszük a hozzá valókat, majd főzünk valami mennyei kaját az é... én segitségemmel! Basszus, majdnem el szóltam magam! -Ok, ha nincs semmi dolgod, nem bánom! - oldalra döntött fejjel méreget, én meg majd el olvadok a látványától. -Nem messze a házamtól van egy jó kis bolt, mindig oda járok. Ahogy végzünk, fizetek és el is indulunk. A maszk vissza kerül az arcunkra, devez most nem zavar. Csendben, mégis boldogan sétálgatok mellette, olykor le vezetve tekintetem arcára, vagyis inkább szemeire. Nem értem igazán, mi van velem. Miért pont ő hozza ki belőlem ezt a soha nem tapasztalt érzést, de ha már így esett, akkor nem fogok hadakozni. Még ha ez fájdalmas is. Édes fájdalom ez, ami a szívemet kerülgeti. -Itt a bolt! - mondja, majd át sietünk a zebrán, be a boltba. -Mit ennél? - kérdezem tőle, mire vállat ránt. -Jól esne egy kis leves, meg valami csirkés cucc. -Ok , akkor szedjük össze a hozzávalókat. Meg beszéljük végül mit szeretne, majd be szerezzük ami kell. Ahogy végzünk, egyből a házába sietünk, majd a konyhába érve ki pakolunk mindent a konyha pultra. -Le zárták a nyomozást Tae és Jiu ügyében. - szólal meg ahogy végzünk. -Ó, az remek. - meg fordulok, arccal felé, úgy nézek rá várakozóan. -Igen! Jin remekelt, mindent el intézett. Halottak. Vagyis mindenki ezt gondolja... khm. - zavartan néz, én pedig nem bírom ki, kezem előre lendítem, majd elérve őt végig simítok karján. -Sajnálom, hogy magadra maradtál, de én itt leszek neked, amikor csak szeretnéd. Bármikor kereshetsz, ha bajban vagy, vagy csak beszélgetni szeretnél valakivel! Közelebb húzom, óvatosan, mert nem akarok egyből rá mászni. Most csak egy barátra vágyik. Lassan, de határozottan húzom magamhoz, majd vigyázva, hogy ne legyen félre érthető meg ölelem, ő pedig hálásan bújik az őt ölelő karjaimba. Imádom!
