Bulletproof||Yoonkook

3.rész

  Három kopogás. Kettő rövid egy hosszú.
  Hátra nézett a válla fölött, majd szusszantott egy halkat. Jiu Taehyung-al a kocsiban várakozott , míg ő Yoongival az ajtóban állva várta, hogy az ki nyíljon.
-Ki a fene az ilyenkor? - Hallottak meg egy mély dörmögő hangot.
Yoongi végig azon agyalt, hogy ez vajon mennyire jó ötlet. Taehyung az egyetlen rokona, jó ideje egyedül neveli. Vajon rá merheti őt bízni néhány idegenre?
   Jungkook sejtette mi járhat az alcsonyabb fejében.
  Önkéntelenül is végig mérte a nyomozót.
   Egy bézs színű farmer volt rajta, egy fekete melegítő felső, meg egy baseball sapka.
  Igazán férfias és laza hatást keltett és ez valamiért jó érzéssel töltötte el a magasabbat.
  Hirtelen nyílt az ajtó, mire mindketten oda kapták fejüket.
-Jk? Mit keresel itt ilyenkor? Fél három van ember!
  De azért félre állt. Jungkook jelzett a lánynak, mire ők is ki szálltak a kocsiból, majd mindnyájan be vonultak a nem túl tágas nappaliba.
  A férfi előbb még szét nézett a sötét, üres utcán csak azután csukta be az ajtót, a kulcsot kétszer is el fordítva a zárban.
Kezével jelezte hogy üljenek le.
  A fiatal szerelmesek feszengve préselődtek egymáshoz, míg a nyomozó csak lazán le dobta magát az egyetlen fotelba.
   Jungkook inkább állva maradt, karba tett kézzel figyelt.
-Szóval... - kezdte-ő itt RM, jó barátom. Nektek csak ennyit kell tudnotok jelenleg, egyébként ha innen ki mentünk, hallani sem hallottatok róla.
-Oh-szólalt meg RM-akkor azért jöttetek?!
  Jk bólintott.
-Kinek kell?
  Jk a szerelmesekre mutatott.
-Biztos ez? Mármint.... Ha a srác el tűnik, akkor előb utóbb őt veszik majd elő. - Mutatott a nyomozóra. - A jelvénye sem fogja tudni meg védeni.
  A nyomozó meg lepetten nézte  vendég látójukat.
  Tulajdonképpen aranyosan nézett ki, kócos halvány lila hajával, álmosan, ahogy két oldalt az arcán kis gödröcskék jelennek meg, miközben el merülten gondolkozik valamin.
   Majd fel pattant és intett hogy kövessék.
Egy ajtó előtt meg állt, majd egy kulcsot vett elő zsebéből.
  Egy kis irodában kötöttek ki. A falakon polcok, telis tele könyvekkel. Szemben egy író asztal, nagy kényelmes forgószékkel, előtte két szék.
-Nos! - kezdte el foglalva helyét, nem is törödve azzal, ki maradt állva. - Kaptok hamis okmányokat. Személyi, jogsi, iskolai végzettség. De soha! Ismétlem , S. O. H. A. nem láttatok. Nincs nevem, nem voltatok itt. És soha nem jöhettek
vissza! 
  Mind egy emberként bólintottak.
- Jó, várjatok meg a nappaliban. Ez el tarthat egy darabig. Addig akár aludhattok is.
 
-Ugye a kis barátod tisztában van vele, hogy nem tudhatja hová mennek? Soha nem láthatja!
  RM még mindig az író asztala előtt ült, a gépén pötyögve valamit.
  Jungkook homlokráncolva nézte gyermekkori barátját.
  Ő volt a legjobb barátja, így minden titkot tudtak egymásról.
-Nem a kis barátom. Én csak Jiu miatt vagyok itt!
   Jungkook a székében előre hajolva ült, onnan figyelte RM minden mozzanatát.
-Remélem azért fel készültél a következményekre a lány eltünése miatt.
-Tisztában vagyok vele, hogy a főnök hogyan fog reagálni. - mondta durcásan .
-Jó. Minél hamarabb el kell juttatni a gerlepárt a reptérre. Remélem van náluk elég pénz.
-Azzal Te ne foglalkozz! - hárított. A pénz sosem volt számára akadály.
-Rendben. - Ki kapcsolta gépét, majd a papírokat fel kapva ki siettek a nappaliba.
   A szerelmesek a kanapén össze bújva aludtak, míg Min Yoongi a fotelben ülve nyomkodta telefonját.
  Megérkezésükre fel kapta  a fejét.
-Indulnunk kell! - Mondta Jk ellentmondást nem tűrve, majd a fiatalokhoz lépett, hogy fel ébressze őket.
  RM egy kis irattáskába beke pakolta a fiatalok iratait, majd Jungkookhoz fordult.
-Ideje el köszönnötök!
   A nyomozó nyelt egyet. Hát el jött az idő. Mióta a srác össze jött Jiuval tisztában volt vele, hogy egy nap búcsút kell mondania neki, de arra nem gondolt, hogy ez ennyire hamar be fog következni.
  Fájdalmas tekintete egy pillanatra össze akadt Jungkook szintén szomorú pillantásával!
  Mindketten a rájuk törő félelemmel küzdöttek, de nem mutatták érzéseiket.
  Nem akartak még több terhet rakni a fiatalok vállára, hisz így is látszott rajtuk a félelem.
  RM bíztatóan beszélt és magyarázott, végül el búcsúztak.
  Jk a maga részéről hamar le tudta, hisz ő nem a szavak embere, meg hát neki nem lehetnek érzései. De közben a szíve rettenetesen összeszorult.
  Féltette kis hugát, hisz csak ő és nevelő anyja álltak igazán közel hozzá.
  Meg RM és Changbin. De mégis. Jiu volt a mindene.
   A nyomozó jó darabig ölelte egyetlen féltett kincsét szótlanul, mire erőt gyűjtött és elengedte.
  Könnyes szemeibe nézve látta el őt jó tanácsokkal, majd egy utolsó ölelés Jiunak és RM kocsiba terelte a fiatalokat.
  Intett egyet , majd el hajtott.
Yoongi pedig lehunyva szemeit életében először mondott imát azért, hogy a fiatalok épségben és boldogságban élhessenek.