Bulletproof||Yoonkook

23.rész

Író :

  Barátja az ő sebeit is ellátta, mit  Jimin hálásan fogadott, de nem sokat időzött.
  Tudván hogy szerelme immár jó kezekben van, a nem rég ellopott kocsiba vágta magát és egy olyan dologba vágott amit nem biztos hogy élve meg fog úszni.
   De nem volt más választása. Meg kell mentenie Jung Hoseokot és a családját.
  Időközben a rendőrség számát is tárcsázta, de ott nem vették őt komolyan.
   Azok a barmok azt hiszik Jungot tökéletesen el rejtették.
  Így hát a forgalommal továbbra sem törődve száguldott a rejtekhelyül szolgáló ház felé.
  Kicsit távolabb állt meg a kocsijával, majd lopakodva közelítette meg a házat, de ahogy be ért és a ház falához lapulva várt, meg hallotta a lövéseket.
-Franc... - sziszegte dühösen, majd a fegyvert markolászva lendült előre.
  Már nem félt, csak valami meg magyarázhatatlan vadság lepte el agyát. A már jól ismert érzés ki töltötte elméjét, vadul zihált ahogy az adrenalin hajtotta őt.
   A hátsó ajtón vágódott be a házba, majd a lövéseket hallva a hang irányába indult.
  Más kerüli a bajt, de ő egyenesen a karjaiba rohan!
  Kiáltozások, lövések, láb dobogások.
-Hé! - a hang a háta mögül érkezett, mire feltartott kezekkel meg fordult.
-Te... - de a tag nem felyezhette be, mert Jimin hirtelen oldalra vetődve célzott, tüzelt, mire a másik vérezve el dőlt.
  Fel pattanva araszolt tovább, mikor egy földön heverő testet vett észre. Zsaru.
  Bosszankodva tette kezét nyakához, de a fickó halott volt.
  Az emelet felől azonban hangok ütötték meg fülét, ezért arra vette az irányt.
  Lövések dördültek, újabb kiabálások.
  A lövéseket figyelve leszűrhette hogy ott komoly tűzharc kerekedett.
  Egy női sikoly, mire meg gyorsította lépteit.
  Az emeletre érve egyből két embert is ki szúrt. Az egyik rendőr volt, a másik az egyik támadó.
  Gondolkodás nélkül húzta meg a ravaszt, a nyakán találva el a pasast, aki holtan terült el.
  A rendőr szájtátva bámult, de ő csak ujját szájára téve jelezte, hogy maradjon csendben.
  A rendőr csak bólintott.
Meg ismerte a vöröskét, látta már őt bár most nem ugrott be neki honnan is!
  A másik helységben újabb lövések dördültek, mire a rendőr fel ugrott és neki iramodott.
  Be fordult egy folyosón, majd Jimin némi hezitálás után követte őt.
-Fasznak ekkora hodály! - morogta útközben.
  A rendőr el tűnt a szeme elől, majd lövések. Puffanás. Remélte hogy nem pont most lőtték le, de sajnos nem volt szerencsélye.
  A hangok távolodtak, de a földön ott hevert a rendőr.
  Hevesen zihált, de most nem törődve vele sietett tovább. Újabb női sikoly, majd kiáltozások.
   A hirtelen beálló csendben hallotta, ahogyan a földszinten is tűzharc van.
  Közelebb merészkedett, majd be lesett az ajtón.
  Hárman voltak bent.
Az egyik, a támadó távolabb hevert, erősen vérezve.
  A szoba másik végében a nő. A földön feküdt, a hátán. Testéből több helyen is folyt a vér. Mellette a kezét markolva zihált Jung, aki szintén több sebből vérzett.
  Ahogy Jimin meg látta oda rohant és fölé hajolt.
-Hobi, Hobi.. ne... elkéstem! - motyogta ahogy a férfi véráztatta arcát nézte.
-Jimin... - hörögte-Areum... - szeme a szoba túloldalára tévedt, ahonnan egy gardrób szekrény volt látható. - Mentsd.. me.... meheg..
   Csend.
   Szája elé kapta kezét, de a közeledő hangok cselekvésre késztették.
  Fel ugrott és a szekrényhez futott , fel tépve annak ajtaját.
A kislány fülére tapasztott kézzel, szorosan össze szorított szemekkel ült, a leg távolabbi sarokba húzódva.
  Finoman érintette meg a térdét, mire a kislány ijedten kapta rá tekintetét.
- Css-jelezte Jimin ujjaival, de a kislány meg se rezdült.
  Jimin érte nyúlt, de a kislány remegve el akart húzódni.
-Gyere! - mondta neki a fiatal férfi.-El megyünk. Meg keressük Yoongit.
  A kislány ki vetette tekintetét, de Jimin elé állt.
-Sietnünk kell! - nyujtotta kezét, mire a kislány remegve bele kapaszkodott.
-Csukd be a szemed és ne nyisd ki, csak ha már azt mondom.
  Bólintott, majd Jimin óvatosan ölbe kapta a behunyt szemű kislányt.
   Szorosan magához vonta, majd egyik kezében a kislánnyal, másikban a pisztollyal, ki menekült a szobából.
  De lefelé nem mehetett, mivel ott még mindig lövések dördültek, így csak a teljes egészében remegő kislánnyal a kezében, jobbra vette az irányt.
   Csak egy fele tudott húzódni és az felfele volt.
   Cél nélkül kóválygott, mikor meg találta amit keresett.
  Pisztolyát háta mögé rejtve nyúlt fel az össze csukható lépcsőjért, amit nehezen ugyan, de elért és kapkodva le nyitott.
  Gyorsan szedte a lábait a lépcsőn, majd fél kézzel fel nyitotta a padlás ajtaját.
  Gyorsan fel húzódott, majd a kis lányt le tette.
-Ne mozdulj! - mondta, majd le hajolt és nagyot nyögve vissza emelte a lépcsőt.
  A padlás ajtaját gondosan le eresztette, majd le is zárta.
   Talált egy régi fotelt, a biztonság kedvéért azt is rá húzta, majd elő vette a telefonját és azzal világítva pásztázott körbe.
   Szokványos padlás. Poros, pókhálós, semmi extra.
  A kislányhoz fordult, majd újra a karjaiba emelte.
-Itt szépen meg várjuk amíg a rossz bácsik el mennek, majd utána meg keressük Yoongit. Rendben?
  A kislány bólintott, majd reszketve bújt hozzá.
   Jimin hálát adott az égnek hogy sötét van és a kislány nem látja a könnyeit.
 
Már jó ideje annak, hogy az oszlop mellett pihentek, a kislány az ölében, ki merülten a sok sírástól.
   Odalent minden elcsendesedett, egy darabig semmi nem hallatszott, majd szirénázást hallottak, beszédet, láb dobogást, de ők csendben maradtak.
  Aztán hírtelen a padlás ajtót lökdösték. Eleinte csak gyengén, majd egyre erősebben, mígnem a fotel meg adta magát és eldőlt.
   Elő vette pisztolyát, hisz nem tudhatta mire számitson. A kislányt a háta mögé rejtve várakozott, mígnem zseblámpa fénye találta meg őket, majd egy meglepett kiáltás, egy rég hallott, mégis ismerős hangon.
-Jiminsie?
   Egy pillanatra le hunyta szemét, majd a kislánnyal egyszerre ejtették ki szájukon a nevét.
-Jin!