Bulletproof||Yoonkook

13.rész

Yoongi pov :

   Halkan osontunk a nagy raktárhoz.
  Ez most más volt mint az előző.
  Fel készűltebben indultunk neki.
  A kapitány mellénk rendelt néhány kommandóst is, így fekete símaszkban, mellényben és egy egész komoly fegyvertárral indultunk neki.
  Senki nem szólt egy szót sem, mind tudtuk a dolgunkat.
  Némán jeleztük hogy ki mit csinál, majd körbe vettük az épületet.
  A kommandósok néhány tagja az épület hátsó be járatához osont, míg néhányan elől maradtunk.
    Előzőleg egyeztettük óráinkat, így mikor a mutató elérte célját, egyszerre robbantunk be a két be járaton, el torlaszolva a bent lévők menekülésének útját.
   El képesztő mennyiségű drog és pénz volt az asztalokon, az emberek pedig mindezt maguk mögött hagyva igyekeztek menekülni, de nem volt menekvés.
   Kissebb tűzharc alakult ki, minek következtében három tag holtan terült el, de szerencsére a mieink közül senkinek nem esett baja.
  Alapos munkát végeztünk, mindent le foglaltunk.
  De az egyik taggal meg gyűlt a bajunk. Folyamatosan átkozódott meg vergődött, így őt kénytelenek voltunk leszedálni.
  Ettől függetlenül ez csak a dolog egy kis része, viszont az el fogottak között volt az a fickó is, aki Jungkook-ot el kapta.
   Meg vannak a módszereim arra hogy meg szerezzem amit akarok, így sikerült felvételt szereznem a klubból ahol el kapták őt.
   Ez a tag ütötte le, rugdosta az ájult Kook-ot, majd vonszolta el.
   Így egyértelmű ki kötözte ahhoz a székhez és ki gyújtotta rá a raktárat.
  Mi után mindennel készen voltunk, el szállították a foglyokat , mi mentünk a következő helyszín fele.
   Igen, mert nem értük be ennyivel. El mentünk a klubba, ami a Fekete Rózsa tulajdonában van.
  Ahogy teljes fel szerelésben be léptünk mindenki menekülni, a nők sikítozni kezdtek.
  Csakhogy mindenki számára ez a nap volt a pokol.
  Mindenkit le tartóztattunk aki ott volt. A klubbot be zárattuk.
   Meg indítottuk a hadjáratot a Fekete Rózsa ellen!

   A kihallgató szoba egyetlen berendezése az asztal, meg két szék.
  Fehér falak, szürke ajtó. Meg az üvegfal, ami bentről tükörnek tűnik, kintről viszont tökéletesen látszik minden ami bennt történik, egy kis be épített hangszóró segítségével pedig hallani is lehet.
   A fickó a széken ült meg bilincselve, az ajtóban pedig egy fegyveres őr, aki mozdulatlanul figyelt.
  A kezemben lévő mappát az asztalra dobtam, majd felültem az asztal szélére, féloldalasan a fickónak.
  Egyuk lábam a levegőben lógott, másik s földön pihent.
  Kezemet össze kulcsoltam úgy néztem a fickóra.
-Nos! El mondaná nekem hol akarták szét szórni az árut?
  Csend.
-Rendben! Mi volt a maga feladata a maffia csapatában?
  Újabb csend. Szóval nem beszél.
-Tud róla hogy le tartóztattuk Kim Sungjit?
  Na erre már fel nézett, kissé mocorogva.
   Fekete rövidre nyírt haja volt, egy seb a szeme alatt, amit régebben szerezhetett.
  Apró fekete szemei, amikkel olyan igazi mélyreható tekintettel tudott nézni, de engem ez nem hatott meg.
  Ez a fickó meg fizet azért amit művelt, már tudom is hova intézem a helyét.
  Nem sokáig lesz nagy legény, inkább kis lány!
-Elég sok bizonyítékom van ellened, felőlem játszhatod a kukát!-mondtam gúnyos mosolyra húzva a számat.
-Az a helyzet, hogy mindenki nagyon szépen dalolt, főleg a kedves unokaöcséd! Úgyhogy nem muszáj beszélned. Beszélek én helyetted.
  Rá néztem az ajtóban álló őrre, aki meg mozdult, majd ki ment az ajtón kívülre.
  A tükörhöz léptem, majd egyet koccantottam rajta.
  Hoseok és Junu voltak oda át, így biztos voltam benne hogy ki kapcsolták a hangot.
-Szóval! Tudunk róla, hogy Choe Donghan jobb keze vagy. Vagyis bocsánat! - affektálok. - Voltál! Tudunk az   ügyeidről, vannak képi és hang fel vételeink, így tudomásunk van minden mozzanatadról, a gyilkossági ügyeidről is beleértve.
   Veszek egy mély levegőt, majd úgy folytatom.
-De ne aggódj, jó dolgod lessz, fasza kis dutyit néztem ki neked.
   Az ajtóhoz sétáltam, de ott még visza néztem.
-Ó, és még valami... - fel kapta fejét, úgy nézett rám. Úgy látszik fel fogta hogy neki itt le főtt a kávé. Láttam a rémületet az arcán, de arra gondoltam hogy mit tett Jungkook-al és ez a büntetés nem is akkora mértékű mint amit ő tett. - Jobban jársz ha már most el kezded tágítani a segged! Jó néhány hapsi fogja be dobni a lompost a kormosba!
  Hát az arc ki fejezése mident vitt. Percek múltán is azon szórakoztam.

-Szóval akkor, úgy beszéltük hogy ma át jöhetnél!
  Fel kaptam a fejem.
  Hoseok már fél órája csak nyomja a sódert, de el sem jutott a tudatomig a mondandója, csak ez az utolsó mondat.
-Mi lesz a vacsi? - tettem fel a számomra leg fontosabb kérdést.
-Tipik! - fújtat barátom, mire halkan el nevetem magam.
-Ok, be ugrom, de csak vacsira, utána be akarok menni a kórházba! - mondom csendesen.
-Óh! - vigyorog ez a gyökér.
-Haza ugrom zuhanyozni! Óra múlva ott vagyok.
  Végül is miért ne mennék. Hiányzik Yeri és a kis Areum.
  Az a kis lány egy angyal!
  Minden alkalommal mikor látom nem győzöm meg csodálni azt a gyönyörű kis pofiját , ami magán hordozza az édesanyja nagy barna szemeit és hatalmas pilláit és édesapja észvesztően szép mosolyát.
   Mert az én barátom mosolya a leg szebb a világon, vagyis nem, mert mostmár Areum mosolya a legszebb.
  Erről a mosolyról egy másik mosoly ugrik be az elmémbe, amire csak sóhajtok egyet.
  Amilyen gyorsan csak tudok, haza sprintelek.
  El maradnak a meg szokott körutak.
   Nem megyek hűtőt fosztogatni, mert Yeri főztjére fáj a fogam.
  Hiába tudok főzni, nála jobb Kimchit senki nem csinál. Na meg egyebet sem, mert eddig minden náluk töltött idő számomra felért egy mámorral.
   Kapkodva szedtem össze az alsómat meg a zoknimat, majd indultam is zuhanyozni.
   A biztonság kedvéért még kordult is egyet a hasam, mire nevetve mentem a fürdőbe.
  Már alíg vártam hogy oda érjek, annak ellenére hogy tisztában voltam vele, Yeri mennyire kis kíváncsi tud lenni.
  Szapora léptekkel indultam neki, majd a kocsiba vágódtam.
  Ahogy barátom kocsi fel járójára hajtottam, már nyílt is a be járati ajtó és egy alíg három éves gyönyörű angyalka rohant ki!
-Yoondi báti!
   Nevetve kaptam ölembe a kis selyp hercegnőt, majd apró puszikkal ostromoltam puha kis illatos pofiját, mire csilingelő kacagással telt meg az utca.
   Egyszerűen imádom mikor nevet.
  Olyankor esküszöm hogy fel ragyog még az ég is.
  Yeri bukkan fel az ajtóban, majd lágy mosollyal lép hozzám, puszit nyomva bal arcomra.
-Rég láttalak, örülök neked!
  Szeretem a hangját, ahogy beszél, árad belőle a nyugalom és a magabiztosság. Any is ilyen volt, talán ezért is imádom őt ennyire. Hobi után ő a másik leg jobb barátom!
-Én is Neked! - ölelem át fél karommal, mert másikban még mindig Areum piheg.
-Barátom! - hallom meg az örökmozgó Hobi kiáltását, mire még szélesebb mosoly kúszik arcomra.
  Teljesen idilli ez a kép, egy pillanatra el is érzékenyülök.
  De csak egy pillanatra!