Bulletproof||Yoonkook

8.rész

Yoongi pov :

-Itt tiszta. - hallom a fülesemben, ahogy egyre bentebb igyekszem az épületben.
Lee Kangwo hívta fel a figyelmemet erre a helyre.
Rég nyomozunk már, elég közel jártunk, de valahogy mindíg ki csúsztak a kezeink közül.
De Kangwo valamiért adott egy tippet, amin meg indulhattunk, így jutottunk el idáig.
Ahogy be jutunk az épület kb központi részébe, ami eléggé nagy, kézjelekkel beszéljük meg, ki merre megy.
Hobi az emelet felé veszi az irányt, Junu egyenesen araszol tovább, míg én az alagsor felé tartok.
Közben hallom ahogy két társam igyekszik minél csendesebben venni a levegőt.
A központi irányító néha bele szól, igazítást adva, ki hol van.
Ahogy jobban beérek egy szűk folyosón találom magam, aminek a végén egy kültéri ajtó van, ugyanakkor balra egy egész masszívnak tűnő ajtót fedezek fel.
Magam elé tartom a pisztolyt, majd a kilincset megmarkolva, amilyen csendben csak tudom ki nyitom.
Korom sötét van, fél percig is eltart, míg szemem meg szokja a fényt.
Lépcső. Ami egy idő után elkanyarodik.
Na itt szoktak a bajok kezdődni.
-Találtam egy pincét , le megyek! - mondom halkan, majd elindulok, figyelve nehogy rosszul lépjek, meg nem szeretnék valakivel össze futni.
-Óvatosan! - hallom Hobi hangját.
-Biztos jó ötlet? - kérdezi Junu.
Én csak hümmmögök, de nem szólnak többet.
Ahogy egyre lentebb merészkedem, úgy tűnik, mintha egyre furcsább szagokat éreznék.
Végül le érek. Lent félhomály fogad, így láthatóvá válik az egyre bizarabb hely.
Egy szűk folyosón haladok, melynek mindkét oldalán kis cellák vannak.
Többnyire üresek, de ahogy bentebb haladok, van amelyikben lakók is vannak.
Gyerekek!
Meg döbbenve veszek egy mély levegőt, igyekszem közben a kitörni készülő könnyeimet lenyelni, ugyanis a látvány iszonytató.
Lányok és fiuk, olyan 8-tól 14 évesig,vegyesen. A hideg földön kuporogva, a saját piszkukban várják szomorú sorsukat.
Motoszkálást hallok, így arra fordulok.
Ujjamat a számra helyezve jelzem a gyerekeknek hogy maradjanak csendben, majd a fegyveremet markolászva haladok bentebb.
A hely elég rossz hatással van rám. A hátamon futkos a hideg és a szagok is eléggé kavarják a gyomrom.
Aztán a semmiből valaki hirtelen nekem vágódik, én pedig nyekkenve csattanok a falon.
Érzem ahogy a fejem neki csapódik a kemégy téglának.
A pillanatnyi döbbenet után észbe kapok, majd neki iramodok, ugyanis hirtelen jött támadóm már a lépcső fele rongyol.
-Srácok, a pincéhezh! -kiáltom, ahogy a lépcső teteje felé igyekszem, mikor meghallom az ajtó t csapódni.
Fasza, biztos rám zárta.
Ahigy végre felérek meg bizonyosodom róla, hogy zárva van, de mivel nincs kedvem szarakodni vele, így belelövök a zárba, majd ki rúgom az ajtót.
-Kúrvah... szhádh! - morgom ahogy a folyosó végén lévő ajtóhoz rongyolok, azt nyitva hagyta.
Épp egy kerítés mellett rohan, mikor kirobbanok az épületből, én meg gondolkodás nélkül vágódom a nyomába.
Kibaszott gyors az ürge, engem meg egy idő után kubaszottul zavar a golyóálló mellény, ahogy próbálok lépést tartani vele.
Idegesen dobálgatom magamról futás közben, rá szólva Hobira hogy ne nyafogjon.
Közben Junu meg néhány ember már lent van a gyerekeknél.
-Hol vagy? - hallom Hobi zaklatott hangját, én meg lihegve mondom éppen hol tartok.
-Az a vasútállomásra visz! - mondja a fülembe.
-Baszki! - jobban meg lendülök.
Jóval előttem jár, én meg már most érzem hogy menten megdöglök.
Be vágódik egy zsákutcába, de mielőtt meg örülnék volna, fel kapszkodik egy lezárt drótkerítésen,azon át ugrik majd megy is tovább.
Lassítás nélkül csapódom a kerítésnek, majd kapszkodom, hajt valami mély düh, na meg az adrenalin.
Valakit ki kell nyírnom!
Újabb futás, majd ha ez nem elég a lábam meg akad valamiben. Nem is nézek oda csak elrántom, mire hirtelen megszabadulok... jah, meg a cipőmtől és a zoknimtól is!
-Baszdki! - fel nézek, majd sóhajtva meg indulok.
Hát, mit ne mondjak, elég gáz úgy rohanni, mondom rohanni! hogy csak az egyik lábadon van cipő, de úgy néz ki nekem ez is megy.
Szupermentaman!
Közben egyre bizarabb hangok és szitokszavaknak szánt nyöszörgések hagyják el a számat.
-Mit csinálsz? - hallom Hobi hangját, vélhetőleg a kocsijából, a vasút állomás fele igyekszik, hogy ha kell ott kapja el a tagot.
-Elhhhagytamh... az... egyhikhh chip... chipőm! - már ha meg érti.
-Napasztmeg! - micsoda együttérzés!
Rohanásom közepette érzékelem, ahogy egy egy kavics, cigaretta csikk, trutymó ez-az ragad a talpamra, de ez engem nem hogy letörne, annyira dühít, hogy szinte alíg éri a lábam a talajt ahogy rohanok.
Nyöszörögve veszem tudomásul a talpamra ragadt rágót!
Ez a mocsok alíg pár méterrel előttem fut, hát pont nem most fogom feladni!
A sok kis kanyargós szűk utca után végre ki ér a főútra és mit ad isten a vasút felé veszi az irányt.
Hátam mögé nyúlok, hogy ki vegyem a pisztolyom, de csak markolászom úgy futok tovább.
-Állj meg... , the rhohadék! - kiáltom, mire válla fölött egy pillanatra hátra néz.
Fárad, így eléggé be értem, de most hogy ezt észleli újra gyorsítani kezd és ez tesz be nálam a kaput.
Nehogy már meglógjon.
Hírtelen ötlettel állok meg, majd szempillantás alatt kapom le a másik cipőm, nem törődve vele hogy megy vele a zokni is (amúgy is mindegy már!) és egy jól irányzott mozdulattal eldobom a cipőm.
Szerintem még én sem gondoltam végig, de a cipő akkorát koppan a csóka fején, hogy az a meglepettségtől hátra kapja fejét, úgy fut tovább, nem észlelve, hogy valaki egyenesen felé tart.
Már csak azt látom hogy a szembejövő egy laza mozdulattal oldalra tartja karját, üldözöttem pedig hirtelen elhatárolódik a talajtól.
A mellkasát ért ütésnek köszönhetően, a felső teste hátra vágódik a fickó pedig a levegőben bukfencezve végül a vállával landol a kemény járdán.
Szinte már hiperventilállva érek oda, kétrét görnyedve, két kezemmel a térdemre támaszkodva.
A fickó csak valami fuldokló hangot ad ki, de spontán leszarom. Dögöljön meg!
Lépteket hallok, majd Hobi hangját.
-Hé, jól vagy? Hát Te meg?
Na erre már azért fel emelem a fejem,hogy meg lessem ki az, mérgeseket szuszogva, hisz most hogy meg pihentem kezdem érezni a lábamban a fájdalmat.
De ahogy fel pillantok egy aggódó tekintetű Jungkookkal találom szembe magam!
Na jó. Ez meg mi a kikúrt fittyfenémet keres itt? Vagy csak haluzok?
Hm... na jó.
Csak tudnám miért örülök hogy látom!
Faszom!
Mert a szívem nem az előbbi futástól lódult újra meg!