Bulletproof||Yoonkook

29.rész

-Mondja nyomozó, tartja a kapcsolatot Park Jiminnel?
A rendőrfőnök átható tekintettel figyelte az arcom, de az évek során meg tanultam pókerarcot vágni.
Jimin nem a mi körzetünkhöz tartozik, ezért sem ismertem fel, de kiderült, hogy nagyon becsületes, jó rendőr.
Most viszont bajban van, én pedig semmi pénzért nem árulnám el.
-Nem uram. Miután el távozott a menedékházból teljesen fel szívódott . Gondolom a munkájába vetette magát.
-Parkot rajtam keresik a kollégái, ugyanis azóta a szörnyű nap óta nem jelentkezett be munkára. A telefonját sem veszi fel, még a főnökeinek sem.
Úgy tettem mint aki nagyon sajnálkozik.
-Fogalmam sincs! - vontam vállat.
-Na és a kislány? Areum ugye? Ő most hol van?
Pókerarc! Gyerünk!
-Egy barátnőm vette magához. A férjével egy ideig vigyáznak rá, míg a gyámügynek sikerül nevelő szülőket találni neki!
Megint azzal az átható tekintettel figyelt, majd hátra dőlt székében.
-Milyen barát?
-Sajnálom, de míg az ügy meg nem oldódik, senkinek nem fogom elárulni. Még önnek sem, hisz nem akarom önt is feleslegesen veszélybe sodorni.
Ez úgy tűnt hatott. Úgy tűnt.
-Rendben! Ha van fejlemény tájékoztasson, most el mehet!
-Rendben uram. Köszönöm!
Az ajtón ki lépve mélyet szippantottam a friss levegőből.
Valami zavart ebben a beszélgetésben. Nem volt semmi rendkívüli, mégis valami zavart.
  Nem törődve a kiváncsi tekintetekkel, amiket kollégáim küldtek felém, az irodámba vettem az irányt.
  De mielőtt beléphettem volna, meg hallottam a paroncsnok ajatáját csapódni. Rendkívül sebesen igyekezett ki az épületből.
  El gondolkodva bámultam utána, majd kis hezitálás után úgy tettem mintha eszembe jutott volna valami és utána siettem.
   A parkolóba érve lassítottam és meg vártam, míg ki fordul kocsijával, majd én is a kocsiba vágtam magam és igyekeztem láthatatlanul követni őt.
  Jó néhány utcán át haladtunk, mire kitette az indexet és le húzódott egy padka mellé.
  Az út másik oldalán, valamivel távolabb álltam meg, onnan figyeltem. Ekkor meg állt egy autó és az a személy szállt ki belőle akire legkevésbé sem számítottam.
  Lee Kangwo!
  Miután felszedtem az államat a padlóról, gyorsan tárcsáztam Jint.
-Szia Yoongi! - szólt bele.
-Szia, gyors kérdés! Szerinted mi köze Lee Kangwo-nak a mi rendőrkapitányunkhoz? - vágtam egyből bele.
-Várj... - majd sugdolózás. - Miért kérded?
-Követtem a főnököt, és most épp Kangwo-val beszélgetnek.
-Uhm... Hol?
-A főnök kocsijában!
-Baszki... várj... kibaszott él... Yoongi, Namjoon utána nézett. Ezek testvérek!
   Éreztem ahogy el hagy az erőm.
-Hobi!... Hát tőle tudták meg a relytekhelyet!
  Döbbent csend lett, én pedig csak ültem és bámultam ki a fejemből. Képtelen voltam elhinni, hogy ez lehetséges. Hisz ismerte Hobit, a családját. Mégis képes volt elárulni őket.
   Könnyeim utat törtek maguknak, ahogy eszembe jutott hogyan találtam rájuk.
-Menj haza, zárkózz be. Addig mi Namjoon-al ki találunk valamit.
-Fáradt vagyok! - motyogom magamnak inkább, de Jin sóhajt egyet.
-Menj haza, Kooksie majd vigyáz rád!
- Rendben!
  Ki nyomtam a telefont, de mielőtt elindultam volna, gyorsan lőttem pár képet.
  Kangwo kiszállt a kocsiból, majd be hajolva abba mondott még valamit, aztán a saját kocsijába ülve távozott.
  Be indítottam a kocsim és elindultam vissza a kapitányságra. Le kell mentenem a képeket!
  Be érve az irodámba le engedtem a reluxát, hogy a többiek még véletlenül se láthsssanak be.
  A gépemhez ültem, majd a jelszót bepötyögve lementettem a képeket.
  Pont végeztem mikor kopogtak, majd már ki is vágódott az irodám ajtaja.
-Segítened kell! - mondta zihálva a parancsnok, én pedig meglepetten pislogtam rá.

-Mi a fasz?... - néztem rá döbbenten.
Gondosan be csukta maga után az ajtót, majd le ült a szemközt lévő székre.
  Erről hirtelen Hoseok jutott eszembe, ahogy mindig hátradőlt és felpakolta lábait az asztalomra. Mély levegőt vettem, igyekezve nyugodt arcot varázsolni magamra.
-Mégis miben segíthetnék én?
-Besúgó van a rendőrségen. Valaki, aki tudta a menedékhely címét és megadta Kangwonak.
  Kérdőn néztem rá.
-Nem a Fekete Rózsa volt?
-A mai napig én is azt hittem, de nemrég meg tudtam hogy Kangwo rendezte az egészet.
-Hm... Mégis honnan tudja?
  A parancsnok egy pillanatig bambán nézett rám, majd nagyot fújtatva dőlt előre a székben.
-Tudod... - kezdte zavartan- én nem egy átlagos családba születtem. Az apám bűnözésből élt, elég ügyes volt és igyekezett a tudását átadni nekem és az öcsémnek. De... ahogy telt az idő és meg értettem tetteink súlyát és persze elég idős lettem, el költöztem.
  Érdekelni kezdett mit akar.
-Én nem azért lettem rendőr, hogy ezzel álcázzam magam. Azért lettem rendőr mert undorodtam mindattól amit az apám és később az öcsém is képviselt. És be kell látnom hogy egyedül kevés vagyok ahhoz hogy el kapjam az öcsém, aki maga Lee Kangwo!
  Előre hajoltam székemben és bólintottam hogy értem és folytassa.
-Évek óta nem keresett, de ma fel hívott hogy beszélni akar velem.. én hülye meg reménykedni kezdtem, hogy talán meg bánt mindent, így elmentem a találkára. Csakhogy... megind csalódnom kellett. - Szorította ökölbe kezeit. - A lánya és a felesége meg halt,és most ha lehet még jobban bele gabalyodott a bűneibe. Meg fenyegetett, hogy ha nem szállunk le róla mindenkit meg fog ölni. Jint, Parkot, Jungkook-ot, Téged meg azt a szegény kis lányt. Már nem... nem tudom mit tehetnénk. Semmi bizonyíték nincs a kezünkben. És ami még ennél is rosszabb, minden lépésünkről tud, hiszen van nálunk egy embere!
  Hátra dőltem székemben es karba tett kezekkel vizslattam. Ijedt és reménytelen arcot vágott, az egész testtartása félelemről árulkodott.
-Miért pont én?
-Mert egyedül benned bízom, meg Jinben! Én félek... féltem a családom, van két gyönyörű lányom és hiába rejtegetem őket, ha Kangwo embere mindent infót ki ad. Közben meg... - állt fel és idegesen sétálni kezdett le fel- megint el tűnt négy fiatal lány. 15 és 18 év közöttiek. Na meg a drog! Kangwo be keményített, és csak a jó ég tudja, hogy mit tervez!
- Uhm.. Jó, át nézem az itt dolgozók adatait. Kérek egy kis időt, ez nem olyan egyszerű, hisz nem én vagyok a technikai zseni, de ezesetben még ő is gyanús lehet.
  Lee parancsnok a kezeit tördelve bólogatott.
- Én mit tudok segíteni?-Kérdezte reménykedve.
-Egyelőre semmit! Majd szólok, ha bármiben a segitségére lesz szükségem. Menjen az irodájába, vagy haza! De nagyon fontos, hogy viselkedjen természetesen, ne keltsen feltünést. Talán el játszhatnánk a szokásos, "szálljon magába Min" játékunkat!
  Igen, ha lebaszott mindig ez volt a befejező mondata.
  Bólintott, majd az ajtót kinyitva el indult, de a válla fölött még hátra szólt.
-Nem óhajtok további vitákat! Szálljon magába Min!
   Ezzel távozott én pedig kezembe kaptam a telefonom. Ide most egy zseni segitsége kell, én pedig ismerek egyet!
  Nem tudom, most a parancsnok igazi arcát láttam-e, vagy ez csak egy álca. Miért pont most kért segitséget, hisz eddig is meg tehette volna.
  Végül mielőtt a gondolataim labirintusába keverednék inkább tárcsáztam Jint. Ő tudni fogja mit tegyek!