Bulletproof||Yoonkook

10.rész

Yoongi pov:

    Csak egy ölelés, legalábbis annak indult.
   Mégis, van benne valami ami engem teljesen felemészt.
  És az a melegség ami a szívemet körbelengi, ijesztő!
   Csak egy baráti ölelés, ugye?
Belebújok a meleg ölelő karok közé, de korántsem az a meleg baráti érzés áraszt el... vagyishát a meleg az stimmel!
   A szívem ezerrel dübörög, félő hogy ő is meg hallja, arról nem is beszélve, hogy ahol lehelete a bőrömre csapódik libabőrös leszek... sőt, egész testem lúdbőrös.
  És ha ez nem lenne elég...
-Én vigyázok rád! - súgja nyakamba, amitől ajkai finoman bőrömet súrolják. Ő talán észre sem veszi, de az én testem a lehető leg vadabb módon reagál!
  Érzem ahogy odalent meredezni kezdek, mire riadtan húzódom el.
   Basszus ezzel csinálnom kell valamit, mielőtt még ultra kínossá válna a szitu.
-Hm, neh haragudj, de ki kell mennem a mosdóba, tudod a bolt óta tartogatom... - választ nem várva fordítok hátat, mielőtt olyat látna amit nem kéne.
   Mint akit üldöznek úgy robbanok be a mosdóba, mélyeket lélegezve.
  Meg támaszkodva a kézmosón, a tükörhöz hajolok.
  Mi a franc van velem? Mit csinál velem ez a fazon?
   Jesszusom, el kell őt kerülnöm.
  Igen, holnaptól el fogom őt kerülni.
De ma még akarom hogy itt legyen.
   Miután kellőképpen le nyugszom vissza megyek a konyhába, ahol Jungkook már javában neki látott az ételek elő készítésének.
  Ahogy elnézem elég otthonosan mozog a konyhában, amitől mosolyognom kell.
   Meg fordul, mintha meg érezné hogy itt vagyok.
-Ó, ahm, minden rendben? Kissé sápadt vagy! - kérdezi, közben fel szalad a szemöldöke.
-Igen, csak, kissé fáradt vagyok. És hát, rohadtul fáj már a lábam.
   El kerekednek szemei, majd hirtelen el kapja csuklóm és a székhez vezetve le ültet rá. Majd mielőtt bármit is reagálni tudnék, egy határozott mozdulattal szedi le a cipőm.
-Baszki! - szalad ki száján ahogy meg látja sérüléseimet.
-Hogy tudtál ezzel még mászkálni? Baszki Yoongi, ezt pihentetni kell! - mondja, majd fel áll és egy szó nélkül ölbe kap.
  Aprót sikkantok, majd a nyakába kapaszkodom, míg a kanapéhoz visz. Meg se kottyan neki a súlyom.
  Ahogy a fájdalom csillapító hatása gyengül, úgy kezd a lábam is egyre jobban fájni.
-Mit tehetek érted? - kérdezi zaklatottan.
  Érdekes a kemény maffiózó ezen oldalát is látni, hisz most szemmel láthatóan bizonytalan.
- A konyhában lenni kell fájdalom csillapítónak, a felső polcon. - mondom, majd kissé fentebb kúszom a kanapén.
-Várj segítek! - ugrik oda, majd egy párnát tol a hátam mögé. Mit ne mondjak meg tudnám szokni.
  El vonul a konyhába, de hamar vissza is tér a gyógyszerrel a kezében.
  Miután beveszem mosolyogva bólint, majd el indul a konyha felé.
-Pihenj! - mondja válla fölött rám nézve. - Majd én főzök!Ha bármi kell...
-Nem kell ezt csinálnod! - szólok utána. - Mindjárt hat a pirula és akkor én...
-Nem kérés volt! - mondja határozottan, én pedig inkább sóhajtva hátra dőlök.
  Annyira fáradt vagyok, égnek a szemeim, hogy szinte pillanatok alatt el nyom az álom.

Jungkook pov :

   Ahogy percek múlva rá pillantok már alszik. Oda lépkedek, csendben hogy fel ne ébresszem, majd rá terítem a kanapé végén lévő takarót.
   Nézem ahogy békésen szunyókál, majd széles mososly kúszik arcomra, ahogy eszembe jut az ölelésünk.
   A kis naiv, azt hiszi nem vettem észre hogyan reagált rám?!
  Hogy nem éreztem ahogy a nadrágja kőkeményen dudorodni kezdett? Az ijedtségét, ahogy nem érti mi zajlik benne?
   Vonzódik hozzám, pont mint én hozzá, amit ha még fél percig ölelhettem volna, igencsak észre vette volna.
  De jobb ez így. Még nem akarom őt le támadni, hisz magamban is rendet kell raknom.
  Tudnom kell, hogy mit is érzek, miért reagálok így rá.
  Lehet csak a helyzet hozza ezt ki belőlem, belőle.
  Talán csak félre értelmezzük.
  Nem tudom.
Mindeközben a főzés halad, Yoongi pihen én meg azon kapom magam hogy arra gondolok pont ilyesmiről álmodoztam.
   Ilyen meghitt, idillikus állapotról.
  Jó mondjuk csajjal képzeltem, de valójában Yoongi sokkal jobban piszkálja a fantáziám.
   Sóhajtva nézek mentamanre és tudatosul bennem, hogy nincs ezen mit meg gondolnom.
   Kell nekem. Szükségem van rá.
  Mindegy hogy miért, de vonz magához és tudom hogy nem vagyok közömbös számára.
   Azt is tudom hogy majd meg próbál kerülni, de csak egy két napig fogom hagyni.
   Aztán újra fel bukkanok és akkor majd eldől mit is akarunk egymástól.
  De ma. Ma csak egy barát leszek aki segít mikor szükség van rá.
  Mert olykor erre van az embernek leg inkább szüksége!

-Yoongi, Yoongi! Ébresztő! - keltegetem. - Kész a... hát mostmár vacsi! - mosolygok résnyire nyílt szemébe.
-Óh, olyan sokat aludtam?
  Kissé nyújtózik, majd készül fel állni, de én egyszerűen ölbe kapom, mint valami csajt és ki slattyogok vele a konyhába.
-Ma még ne erőltesd. Ma itt vagyok, segítek, addig pihentetjük. Holnap sajna nem tudok itt lenni, de bőven lessz kajád, van tv-d, telefonod, elleszel. De ma az enyém vagy!
-Hogy mi? - nyekeg, de olyan aranyosan hogy hangosan fel nevetek.
   Közelebb hajolok hozzá bele az intim szférájába.
-Ma az enyém vagy! - búgom a fülébe szándékosan el mélyítve a hangom. Határozottan élbezem ahogy hatalmasra nyílt szemekkel bámul rám, nagyot nyelve, hogy aztán izgatottan meg nyalja azt az izgató ajkát. Ajh, meg akarom csókolni, de inkább folytatom. - Gondoskodom rólad, babusgatlak. Beszélgetünk. Bármiről amiről csak szeretnél! Ahm... fürdeni nem segítek, de be meg ki cipellek.
-Nem kell cipelned! - hárít, de nekem újra nevetnem kell.
-Pille könnyű vagy! - jelentem ki, majd el fordulok és elő szedek két tányért.
  Meg terítek, majd az asztal közepére rakom a levest és a hagymás csirkét.
   Kicsit utána néztem neten, nehogy el rontsak valamit.
   Yoongi mosolyogva szed magának, majd miután bele kóstol el ismerően hümmög egyet.
-Ez igen! Ki tettél magadért. Hol tanultál meg főzni?
-Google a barátod! - kacsintok, mire halkan fel nevet.
   Élvezettel hallgatom nevetését, szinte bele borzongok.
Ahj, Min Yoongi, mit teszel velem?!
   Csendben falatozunk és el kell ismernem tényleg jó lett a főztöm!
   Nem beszélünk közben, csak élvezzük az ízeket.
  Aztán vissza viszem Yoongit a kanapéhoz, majd gyorsan el mosogatok.
-Mit szeretnél csinálni? - kérdezem ahogy letelepedem mellé.
  Félre billentett fejjel néz rám, majd kissé el pirulva le hajtja fejét.
-Jól esne egy zuhany! - motyogja. - Meg vársz?
-Hahh, be viszlek és ha végeztél ki hozlak. És nincs ellenkezés.
  Kis vita után végül én győzök, így miután az irányitása alatt összeszedem a cuccait be viszem a fürdőszobába.
   Hallom ahogy zuhanyzik, majd kis idő el teltével ahogy a nevem kiáltja.
   Be viharzok a fürdőszobába, ölbe kapom, majd egy széles vigyorral az arcomon ki vonulok vele a nappaliba.
-Keress magadnak is valamit a holmijaim között - mondja-itt meg várlak!
  El vonulok én is és még szerintem életemben nem zuhanyoztam ennyire gyorsan mint most.
-Na és mit csináljunk? - teszem fel ma már másodjára a kérdést.
-Valami jó kis filmet szeretnék nézni! - jelenti ki. - Menjünk fel a szobámba!
-Ok. - na ez alakul. Le hajolok és ölbe veszem, ő pedig már rutinosan fonja kezeit nyakam köré.
  A szobájába érve az ágyra teszem, segítek neki el helyezkedni, de előtte még ellenőrzöm a lábán a kötést, meg igazítom, végül döbbent arcán röhögve be takargatom.
-Fura vagy! - közli szárazon, mire még jobban fel nevetek.
-De élvezem! - nevetek tovább, majd bebújok mellé, be takargatom magunkat.
  Kis idő múlva teljesen hozzám simulva alszik és mivel engem egyáltalán nem érdekel a film amit el indított le kapcsolom a laptopot, majd be vackolom magam a meleg takaró alá.
   Kicsit mocorog, majd forgolódva hátat fordít, így én teljesen a hátához simulok, kezemet a hasára teszem.
   Soha nem éreztem még ehhez fogható boldogságot.