Bulletproof||Yoonkook

25.rész

   Mielőtt az ajtóhoz ért volna, a másik játékosunk el kapta és a furgon oldalához vágta őt, még nagyobb ki lengést adva ezzel az amúgy is elég tekervényesen közlekedő járműnek.
   Kissé homályosan látta ellenfelét és a kocsi folyamatos rángatózásától már a gyomra is erősen száguldozott le fel.
   Sípolt a füle, de a dühe mérhetetlen adrenalinnal dobta meg őt, aminek következtében egy határozott lépéssel a fickóhoz ugrott és be húzott neki egyett.
  A kocsi kilengett, így egymásnak esve borultak fel.
-Yoongs! - hallotta Jungkook hangját. Szemét erőltetve nézett fel, akkor látta meg a motorháztetőre tapadó férfit, ahogy rémült arccal figyeli őt. - Ugornod kell!
-Ha az olyan könnyű lenne! - morogta, ahogy igyekezett az ajtóhoz.
-Ugorj! - hallotta Jungkook-ot, mire nagy levegőt vett és úgy húzódott  lehető leg közelebb a kocsi hátuljába.
   A haját borzolta a szél, érezte ahogy a hideg levegő a bőrébe mar, érezte a kocsi kilengését.Idegesen hunyta le szemét.
  Egy pillanatra el bizonytalanodott. Sok mindent meg csinált már, mert az ösztöne arra vezérelte. De ez..
-Yoongi,baba... kérlek!
   Jungkook hangja mint valami meleg kar, ölelte körbe rémült lényét, majd fújtatva adta meg magát.
  Jungkook-al akar lenni. Bármi áron!
El rugaszkodott, majd minden izmát meg feszítve ugrott.
 
Ammennyire csak bírta előre hajolt, míg bal kezével kapaszkodott a kocsi ajtajába.
  Látta Yoongit el ugrani, látta ahogy vetődik, ahogy nagyot csattanva vetődik a motorháztetőn, majd ahogy csúszni kezd lefele.
   Rémülten kapott keze után. Felüvöltött a fájdalomtól, ahogy mindkét karja megfeszült, hisz Yoongi ránehezedő súlya, ahogy elkapta, hirtelen rántott rajta.
  Fejét hátravetve kiáltott fel,  a fájdalom mérhetetlenül feszítette, de semmi pénzért nem engedte volna el sem Yoongi kezét, sem a kocsi ajtaját, amibe kapaszkodott.
  Végül a kocsi nagyot fékezve kipördült, minek következtében Jungkook keze lecsúszott. A férfi egyensúlyát vesztve repült le a kocsiról, bukfencezve párat az aszfalton, majd nagy nyekkenéssel terült el a hideg talajon.
   Jin ahogy a kocsi meg állt, ki ugrott, majd remegve térdelte a kocsi előtt a földön ziháló Yoongi mellé.
  Ebben a pillanatban az elszabadult furgon teljesen ki sodródott, majd az oldalára borult.
   A benzin szaga árasztott el mindent, mire Jin ijedten kapta fel fejét.
  Fel markolta Yoongit, majd szó nélkül a kocsiba vágta. Körbe nézett, Jungkook-ot keresve, akit nem messze pillantott meg.
  Oda rohanva kapta el és rángatta fel őt is, majd miután már mind a kocsiban voltak, tolatni kezdett.
-Faszom...faszom!-nyekegte Yoongi a hátsó ülésen, ahogy Jin jó pár méterrel hátrébb meg állt.
  Nem bírta tovább. Ki vágta a kocsi ajtaját, négykézlább kúszva csapta ki magát a kocsiból és senkivel sem törődve adta ki gyomra teljes tartalmát!
  Ebben a pillanatban hatalmas robbanás rázta meg a levegőt,mire ijedten húzta be nyakát.
  A furgon nagy füsttel és lánggal adta meg magát, szétszórva maga körül jó néhány darabját.
-Baszki! - Nyögte Yoongi még mindig a hányása fölött térdelve, sípoló fülére tapasztva kezét. .
  Egy kezet érzett meg vállán, majd az arcán.
  Bele simult a meleg érintésbe.
  Hagyta hogy Jungkook fel húzza , majd erősen magához vonja őt.
  Még mindig reszketve simult szerelme karjaiba.

  - Nagy baj van! - mondta Jungkook, ahogy már mindhárman a kocsiban ültek. - Kaptam Changbintól egy üzenetet, de azóta nem érem el.
  Elővette a telefonját, majd homlokráncolva nézte az újabb üzeneteket.
  Falfehér arccal nézett Yoongira.
-Meg találták Jung rejtekhelyét.
  Jin a kormányra csapott, majd élesen irányt váltva igyekezett a menedék ház irányába.
  Nem messze a háztól álltak meg. Egyikőjük sem mondott eddig semmit, így Jungkook halk hangja szinte kiabálásnak hatott a beállt csendben.
-Hívj, amit meg tudsz valamit. Aggódom..-simított végig arcán.
  Yoongi komoran bólintott, majd a kocsi tovagurult, magára hagyva Jungkook-ot kusza rettegő gondolataival.
  Elővette telefonját és újra hívni próbálta Changbint.
   Két csöngés után barátja fáradt, mégis eleven hangja köszönt bele.
-Hol vagy Chan?

Egyikőjük sem szólt egy szót sem, amíg a házhoz nem értek.
  Gondolataikba mélyedtek, ki ki a saját démonjaival küszködve.
  A harag, fájdalom, a bűntudat és a barátaik iránti aggodalom szinte mindkettejüket felemésztette.
  Jin egyszer már átélte egy barátja el vesztését, tudta milyen űrt hagy maga után. Sosem szűnő fájdalmat.
  Yoongi is ismerte a magányt, ami egy szeretted elvesztése nyomán telepszik rád.
  Remegő térdekkel szállt ki a kocsiból, épp a szirénázó kocsikkal egyidőben.
-Mi történt? - tette fel Jin a kérdést, ahogy mindenki kiszállt a kocsijából.
-Junu bejelentkezett a titkosított vonalon. - mondta Minho Yoongi mellé érve. - Meg támadták őket!
-Tudunk valamit? - tette fel Yoongi félve a kérdést?
-Nem! - rázta a fejét Minho.
-Akkor be hatolunk! - emelte fel Jin a hangját.
  Felkészülten, fegyvereiket maguk elé tartva hatoltak a hatalmas házba, de ott már az alsó szinten csak hullákat találtak.
  Mindenkit meg néztek, de mindenki halott volt már.
   Yoongi türelmetlenül vette az irányt az emeletre, ahol minden szobát végig járt, majd az egyik ajtóban ledermedt.
  Reményvesztetten botorkált be a szobába, ahol barátai a saját vérükben feküdtek.

  Jin talált rá elsőként.
Zokogva szorongatta összekulcsolt kezeiket, rá borulva, csókokat hintve azokra, érthetetlen szavakat mormolva.
   Az idősebb könnyekkel az arcán lépett hozzá, majd vállára tette kezét, de Yoongi zokogva rázta le magáról azt.
-Itt kellett volna lennem, Velük!
-Hagyd abba, nem a Te hibád!
-Nem vigyáztam rájuk!-Borult Hoseok mellkasára kétségbeesetten.
-Hol van Areum? - kérdezte inkább Jin, mire a mentahajú tágra nyílt szemekkel nézett rá.
  A kislányról teljesen meg feledkezett gyászában, de most végre magához tért és nehézkesen fel tápászkodott egy utolsó pillantást vetve imádott társára és annak szerelmére, aki kitüntette őt barátságával.
-Keressük át a lakást! - mondta rekedtes hangon.
  Pulóvere ujjával letörölte vérével keveredett könnyeit, minek hatására megérezte a csípős sós könnyeket sebein.
  Szétváltak, minden zugot fel kutattak a kislány után.
  Még a pincébe is le ment, ott keresgélt, mikor kiáltást hallott.
  Jin volta az, hívta őt.
Fel rohant a pincéből és már épp indult volna az emeletre, mikor meg látta Jint le jönni.
   Areum is vele volt. A kislány karjai pedig szorosan fonták körbe... Park Jimin nyakát.
   A férfi szeretetteljesen tartotta a kis lányt a karjaiban, de arcán fájdalmas grimasz terült szét.
  Sántított és Yoongi csak ekkor vette észre hogy a combja erősen vérzik.
  Ekkor Minho bukkant elő egy takaróval, majd a férfihoz lépett.
-Jól van Park nyomozó? Hívtunk mentőt, ellátják a sebeit!
-Semmiség! - motyogta a vörös hajú de Yoongi csak értetlenül álldogállt.-Hamarabb is jöhettek volna, miért nem hittek nekem? Időben szóltam! - mondta dühösen, mégis csendesen, mert nem akarta meg ijeszteni a kislányt. Egy pillanatra le hunyta szemét, de pillái alól könnyei utat törtek maguknak. - Időben szóltam! - motyogta, majd dühös mozdulattal  félre lökte a megszeppent, bűntudatos Minhot és Jinnel a nyomában a kijárathoz indult.
-Gyere! - Jin Yoongi karját el kapva, magával rángatta az egyre elkeseredettebb és tanácstalanabb férfit.