Bulletproof||Yoonkook

30.rész

-Mégis hogy akarod ezt meg oldani? - Kérdezte a telefonba Namjoon, miközben én fél kézzel az ajtót babráltam.
-Miért van bezárva? - morogtam magamban, figyelmen kívül hagyva Nam kérdését.
Egész nap az irodámban kuksoltam és a segitségével minden ott dolgozó adatlapját át néztük, de egyelőre semmit sem találtunk.
-Mi? - kérdezte.
-Be van zárva, Kook meg sehol! - válaszoltam, már a nappaliból. - Hol lehet?
-Nem mondott semmit?
-Nem.. vagyis.. Jesszusom, ugye nem?
Ledermedve álltam, ahogy eszembe jutott az előző napi huzavonánk.
-Mi az... hé, mit mondott?
-Még tegnap, de azt hittem... lebeszéltem...
-De mit?
-Oda akart menni, hogy megölje Kangwo-t!... Joon!
-Baszki, át küldöm a címet! Ott találkozunk!
Ezzel bontotta is a vonalat, én pedig gyorsan ellenőriztem a pisztolyom, meg raktam magamhoz tartalék tárat.
Remegő lábakkal fordultam ki az ajtón, hisz most tudatosult bennem igazán, mennyi veszteni valóm van. Jungkook, Areum, Jin! Changbin és Jimin! És az a bolond Namjoon. Francért megy ő is oda!
Még egyszer meg néztem a címet. Raktár a Han folyónál. De miért pont ott. Mi van ott?
Hajó. Dobozok.
Homlokomra csaptam. Eltűnt négy lány. Valahol el kell őket szállítani, és mi lehetne a leg biztonságosabb, mint egy hajó?!
A   parancsnoknak hagytam egy üzenetet arról mi történt, majd a kocsiba vágtam magam.
Forgalommal nem törődve, hajtottam mint az őrültek. A megadott címhez közel parkoltam, majd kilőve magam a kocsiból rohantam pisztolyomat magam elé tartva.
Kérlek, csak időben érjek oda.

Namjoon már ott settenkedett a meg adott helyen. Ahogy mellé vágódtam, jobbra intett.
A szívem kihagyott egy ütemet, ahogy meg láttam Jungkook-ot. A keze hátra volt kötözve, haja arcába hullott, ahogy épp térdre kényszerítették. Egy tagbaszakadt fickó pisztolyt tartott a fejéhez, mádik öt tag ácsorgott körülöttük, egyikőjük Kangwo!
  Felszegett állal nézett farkasszemet Kangwo-val, mire az közel hajolva magyarázott neki valamit.
  Körülöttük kisebb-nagyobb fém ládák, egy konténer.
-Namjoon.. - Fordultam RM felé. - Ne feledd mit kértem!
  Namjoon ijedten kapott kezem után.
-Mit tervezel?
  Mélyet lélegeztem.
-Azt amit Te is meg tennél. Meg mentem a szeretteimet!
   Még mielőtt bármit mondhatott volna ki rántottam magam szorításából, majd sietős léptekkel el hagytam relytekemet.
  Mindenki meglepetten nézett rám. Jungkook szemeiben megint azt a félelmet láttam, amit el rablásomkor is.
-Nocsak! Min Yoongi! - mondta Kangwo gúnyos hangon. - Minek köszönhető megtisztelő látogatása?
-Engedje el Jk-t! - szóltam határozottan, bár belülről rettegtem. Semmi tervem nem volt, csak improvizáltam. De azt tudtam, hogy bármi áron meg fogom őt menteni!
-Mi lesz ha nem? - vonta fel a férfi szemöldökét.
  Ahogy jobban meg figyeltem, akkor fedeztem fel a hasonlóságot a parancsnok és közte.
-Meg fogom ölni!
  Ezt akartam, kerüljön bármibe. Nem hagyom hogy még több embernek ártson! És még csak lekkiismeret furdalásom sem lesz!
  Mivel improvizáltam, gyorsan cselekedtem, gondolkodás nélkül.
  Előre ugrottam, majd egy jól sikerült rúgással kiütöttem a pisztolyt annak a fickónak a kezéből, aki Jungkook fejére célzott.
  A pisztoly nagy csattanással pörgött el valahová, de már újra ugrottam, hisz egyszerre ketten jöttek felém.
  Elő kaptam pisztolyom, majd lőttem, egy tag kidőlt, egy másik lőtt.
  Jungkook fel pattant és meg kötözve esett neki az egyik fickónak, aki épp rám célzott.
  Kangwo időközben a kocsija felé vette az irányt, nem messze pedig rendőrautók szurénája szólalt meg.
  El kaptam Jungkook megkötözött karját és az egyik fémláda mögé lökdöstem,majd magam is mellé vetődtem.
   Nagyot nyögve támasztotta a hátát, majd zihálva dőlt oldalra.
  Odaugrottam hozzá és akkor vettem észre, hogy erősen vérzik az oldalán.
  RM hírtelen iramodott meg, leadva egy két lövést, majd mellénk vágódott.
-El kell őt vinned! - Szóltam, mire komoran bólintott. - Fedezlek.
  Meg vártam mígy Namjoon felmarkolta Jungkook-ot, majd a kezébe nyomtam a kocsim kulcsát.
  Ahogy ez meg volt ki rohantam a láda mögül és a folyó melletti láda felé vettem az irányt, közben bőszen lőttem a másik doboz mögött lévőket, addig míg Namjoon biztonságos terepre nem ért Jungkook-al.
  A rendőrkocsik egyre közelebb jártak, szerencsére pont az ellenkező irányból mint ahonnan én jöttem, így Nam és Jk nyugodtan el tiplizhettek.
  Ahogy a rendőrkocsik körbe vették Kangwo embereit, azok feltartott kezekkel jöttek elő.
  Én is előbújtam rejtekemből.
   A rendőrök mindenkit a kocsiba pakoltak, majd lassan mindnyájan el hagyták a terepet. Már csak egy kocsi maradt, a parancsnok és Minho!
  A főnök, nyomában Minho-val közelebb lépett, mikor Minho pisztolyt rántott,majd a perancsnoknak szegezte.
  Meg lepetten néztünk rá.
-Mi a francot csinálsz? - kérdeztem, mire gúnyosan fel nevetett.
-Azt amiért meg fizettek!
  A pisztoly eldördült, én meg automatikusan mozdultam.
  Nem is igazán gondolkodtam! Abban a pillanatban, ott nem mérlegeltem, csak cselekedtem. A parancsnokot félre löktem, így a lövéseket én kaptam. Újabb lövéseket hallottam, majd Minho holtan esett ösze.
   Egy pillanatra meglepetten meredten a holttestre, aztán kezemet a hasamhoz vezettem.
  Éreztem a különös zsibbadtságot, ahogy melegség öntött el. Le vezettem tekintetem, majd ámulva bámultam véres kezeimet, majd hirtelen meg tántorodtam.
  Valahonnan, egy buborék alól hallottam főnököm hangját, de a fejem erősen szédülni kezdett, így hátra tántorodtam !
  Aztán elfogyott a talaj, helyette hideg víz lepte el mindenem.
   Fejem fölött össze csaptak a hullámok, de félelem helyett különös módon inkább csak valami mély nyugalom szállt meg.
  Testem egyre könnyebb lett, én pedig mosolyogva hunytam le szemem, hisz már vártak rám!
  Jövök, Anya...