Millió dolláros szerelem - 𝓓𝓪𝓷𝓲𝓮𝓵 𝓡𝓲𝓬𝓬𝓲𝓪𝓻𝓭𝓸 | ✓

2 𝐜𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫

Nyomathordozók tömkelege pihen tenyeremben összehajtva. Az egész nem haladja meg a 400 g/m2 tömeget, mégis arra éppen elegendő, hogy egy emberi életet képesek legyenek megváltoztatni, és sorsokat átírni.

9.35 Pontban ekkor léptem be a wokingi székhellyel rendelkező McLaren főhadiszállásra és a recepción kapott eligazításnak köszönhetően a lift felé vettem az irányt miközben remegő gyomorral léptem be a kis zártterű részlegbe, egyszerre fogott el a gyakran fellépő klausztrofóbia és az érzés miszerint hülyének fognak nézni, hogy mégis mit akarok én itt.

Anya ritka jó lehetőségnek tartotta és kinyilvánította véleményét arról, hogy mennyire hülye vagyok, ha nem élek ezzel a lehetőséggel, csak ezt mind virágnyelven adta tudtomra.

Ritkán nézett Forma 1-et, de állítása szerint a csapat egyre jobb és jobb. A 20-as szezon végén összetettben a McLaren dobogón végzett és az egyik pilóta 4. helyet ért el, ami valóban szép eredmény. De továbbra sem tudom én mit tehetnék a csapatért.

-Caylnda McLaren.-álltam meg a recepció előtt miközben a szőke hajú gyakorlatilag velem egyidős hölgyet néztem amint gépel.

-Bizony. 9.40-es időponttal, ha minden igaz?-nézett rám kissé letolt szemüvege mögül.

-Ige...-be se tudtam fejezni a mondatomat, ugyanis valaki félbeszakított.

-Lily. Jó reggelt! 9.40-re van időpontom a nagyfőnökhöz.-hallottam meg egy hangot, ami sikeresen és egyben abszolút udvariatlanul szakította meg a mondandómat. Ez csak engem zavart, ugyanis, mint kiderült a titkárnő, Lily amint meglátta férfit megváltozott a testtartása. Egy pillanatig nem volt kérdés, van köztük valami, vagy a nő reménytelenül esedezik a férfi után.

Látva Lily megváltozott testártasát, szétnyílt ajkait, kidülledt szemeit és enyhén pirult arcát, úgy éreztem legalább egy félistenre hajazó embernek kell mögöttem állnia, mert ami azt illeti Lily gyönyörű volt, és úgy gondoltam egy hasonlóan jó kaliberű ember veheti őt le a lábáról, így megfordulva akartam szemügyre venni a mögöttem tanyázó férfit, aki tegyük azért hozza lopta az időpontomat és sikeresen félbeszakított, így már ismeretlenül is van egy mínusz pontja.

-Nekem is.-ennyit sikerült kinyögnöm. Elkezdtem gondolkozni, hogy "Nyugi Lily nekem is bejön" reakciót kelthettem a férfiban, de igazából azt akartam a csávókánk tudtára adni, hogy ugyanazt az időpontot kaptuk.

Göndör fürtjei rendezetlen kazalként terültek el feje tetjején, barna szeme olyan melegséget sugárzott amit az ember akár élete végéig képes lenne nézni, a fogsora, mely fényesebben csillog, mint a jövőm a cég életében, a mosoly, mely tanyát vert arcán és azt üzeni, hogy pontosan tudja lelettem nyűgözve, levakarhatatlan volt. Testét fekete pulcsiba és nadrágba bújtatta, de gyanítottam hasonló inyenc idomok lapulhatnak a textilek alatt is, mint, nos  szexi arcán.

-Önnek is, mi?-mosolygott önelégülten.

-9.40-re van időpontom.-forgattam meg a szemem korrigálva magamat, majd visszafordultam Lilyhez aki serényen gépelt kerülve a férfi tekintetét és keresve a hibát, ami azért elég nagy volt valljuk be.

-Ez mind szép és remek, de halaszthatatlan ügyben vagyok itt, úgyhogy, ha nem haragszik én mennék be hamarabb.-jött közelebb a titkárnő asztalához a számomra totál unszimpatikussá vált alak.

-Már elnézést! De kinek képzeli magát?-rivaltam rá a férfira.

-Daniel Ricciardo.-tartotta felém kezét bemutatkozás gyanánt. Lenéztem rá majd újra a férfi szemébe aztán emelt állal ismét Lilyre néztem. Az elmúlt napok hagynak némi kivetnivalót abban, hogy mégis milyen neveltetésben részesültem. Egyrészt, ha anya látta volna mit is művelek szégyenében biztosan a föld alá süllyedt volna, másrészt nem fogom a férfi kezét megfogni, hova gondol már kérem szépen? Ígyis érzem, hogy nehezen fogom kiveri a fejemből nevezetes Daniel Ricciardot, de még, ha kezet is fogok vele az maga lenne a halálos ítéletem aláírása. -És ön? Milyen névre hallgat?-próbált beszélgetést kezdeményezni.