Millió dolláros szerelem - 𝓓𝓪𝓷𝓲𝓮𝓵 𝓡𝓲𝓬𝓬𝓲𝓪𝓻𝓭𝓸 | ✓

13 𝐜𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫

-Mosolyogj.-rántott Danny hirtelen maga mellé a derekamnál fogva.

-Mivan?-néztem rá értetlenül miközben kezeimet megtámasztottam kemény mellkasán, hogy a hirtelen mozdulattól ne veszítsem el az egyensúlyomat.

-Sok szeretettel.-tartotta felém a cipőjét, melyből néhány perce itta ki a nyertes pezsgőjét, a híres ikonikus mozdulatával.

-Köszönöm.-vettem el a felém tartott pezsgő áztatta cipőt és nevete emeltem magasba. Vakuk villantak és kamerák kattantak miközben Daniel vigyorogva nézett rám. Címlapon leszünk ez már abban a pillanatban hivatalos volt amikor maga mellé rántott.

-Nagyon fázol?-nézett rám önelégülten mosolyogva miközben összeálltunk egy csoportképre.

-Azt hiszem túlélem, de ha megfázok, tudd, hogy az a te hibád.-néztem rá szúrós tekintettel.

-Talán tudok majd a gondolattal együtt élni McLaren.-vigyorgott szélesen.

-Egyből gondoltam.-forgattam meg szemgolyóimat.

-Te mit nem?-nézett rám felhúzott szemöldökkel. -De figyelj csak most hirtelen eszembejutott, mi is lesz a nyereményemmel?-nézett rám továbbra is égnek állt szemöldökökkel utalva a közös fürdőzésre.

-Tudod Daniel.-néztem rá. -Szavaiddal élve munkát a magánélettel, soha.-mosolyogtam rá, lecsapva a labdát.

-Roppant érdekfeszítő a csevely.-szólt oda nekünk Andreas aki Daniel oldalán állt. -Lelkem rendesen fáj is, hogy megszakítom.-nézett ránk cinikusan. -De soha, ne mondd, hogy soha.-mosolyodott el halványan.

-Andreas.-tettem csípőre a kezem miközben felé fordultam. -Mondd te mégis kinek az oldalán állsz?-kérdeztem tőle számonkérően.

-Semmiképp sem a tiéden.-tisztázta le azonnal a tényállást. -Pártatlannak érzem magam, de, mint idősebb a fiatalnak e tudást tovább adnám nektek.-nézett mindkettőnkre.

-Mondhatom szép.-álltam vissza a sorba szememet forgatva.

-Csíííz kiscsapat.-szólt oda mindannyiunknak Henrik a McLaren fotósa majd elkészült az idei év első McLaren családi fénykép.

-Wilff, drágám ne edd meg az összeset kérlek.-hallottam meg Grace hangját kiszűrődni a paddockból.

-Jó étvágyat Wilff.-néztem mosolyogva a kisfiúra aki valami csokis sütit falt mikor beértem a számítógépek uralta helyiségbe.

-Oh Calynda.-nézett rám meglepetten Grace, Daniel anyukája. -Vegyél.-hozott felém egy tálcát.

-Juj, de jól néz ki, köszönöm szépen. Mi ez?-emeltem le a tálcáról a sütit tanulmányozva az állagát és a kinézetét.

-Érett cseresznye. Étcsokis süti.-mosolygott rám.

A mellettem lévő asztalra tettem le Daniel egyik cipőjét, ugyanis csak a felét kaptam meg a párnak. Az édességbe beleharapva fanyali képet vághattam ugyanis savanyúsága miatt összehúzódott a szám.

-És hölgyeim, uraim, ő Calynda McLaren a leggyönyörűbb nő, tehát, ha láttak már gyönyörű nőt ez ahhoz képest semmi.-hallottam meg Daniel hangját aki nevetve nézte milyen fancsali képet vágok.

-Ausztrál édesség, semmi baj kedvesem, ha nem ízlik.-simogatta meg a vállam Grace.

-Grészimészi hagyd már, majd eldönti, hogy megeszi-e vagy sem.-jött oda Daniel apukája és feleségét vállon fogva vezette el tőlem én pedig nem akartam bunkó lenni, így a savanyú ízvilágra felkészülve vettem számba a maradék süteményt.