Millió dolláros szerelem - 𝓓𝓪𝓷𝓲𝓮𝓵 𝓡𝓲𝓬𝓬𝓲𝓪𝓻𝓭𝓸 | ✓

10 𝐜𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫

2 héttel később

Március elejét írtunk, ez pedig egyet jelentette azzal, hogy a 21-es szezon kezdetét vette, első állomásunk pedig nem más, mint Ausztrália, Daniel Ricciardo szülőhazája.

Múlthét elején robbant a hír, hogy történelmet írtam, mint legfiatalabb csapatvezető helyettes. A média, mint olyan felrobbant, napok óta a címlapon vagyok és egyre több szem szegeződik rám, ami számomra furcsa, tekintve, hogy egész életemben a háttérből szemléltem a világot.

-Jössz?-nézett rám Andreas csütörtökön, ami, mint kiderült média nap, és ilyenkor adnak a srácok interjúkat, illetve sajtótájékoztatók is ilyenkor vannak és, mint friss hús nekem is kötelező volt ezen részt vennem és néhány riporter által feltett kérdésre válaszolnom.

-Persze, elnézést.-léptem el Lando autójától aminek az orrkúpját szemléltem.

Andreast követve léptem be az épületbe, hogy interjút adhassak.

-Megfordult a fejében, hogy nem vállalja el a feladatot, amivel megbízták?-tette fel legelső kérdést egy szinte velem egyidős szőke riporter csajszimajszi, láttam a szemében a félénkséget, ami arra engedett következtetni, hogy ő is új ebben az egészben.

-Természetesen.-mosolyogtam rá bátorítóan. -Ha hiszik, ha nem az első reakcióm az volt, hogy rácsaptam a telefont az ügyvédre, később külön megköszönte, hogy nem küldtem el melegebb éghajlatra.-emlékeztem vissza az első beszélgetésünkre Connorral.

-Kikkel áll jelenleg a legközelebbi kapcsolatban a cég életén belül?-tette fel a következő kérdést egy már idősebb és valószínűleg tapasztaltabb riporter.

-Legközelebb mindenképp Lando és Alpaka uraság állnak hozzám, gyakorlatilag egy a korosztály, szinte értük és velük kell dolgoznom, és tegyük azért hozzá, hogy mindkettő pilóta ritka jó humorral, illetve kisugárzással rendelkezik.-adtam meg a tőlem telhető legjobb választ, mert természetesen izgultam, mégis jó volt olyan emberekhez beszélni akik tényleg kíváncsiak rám és a szavaimra.

-Kapcsolatban él?-hangzott fel egy kérdés, melyet nem tudtam megmondani kitől kaptam és elkezdődött a mocorgás a susogás, Andreasra néztem segítségkérően, mert tudtam, hogy ez egy privát kérdés és ennyire, ha bele is kérdeznek a magánéletembe nem vagyok köteles válaszolni, a férfi csak bólintott jelezve, hogy gyerünk, sokat segített mondhatom.

-Erre a kérdésre nem vagyok köteles válaszolni úgy érzem.-szedtem össze magam választ adva a riporter hadseregnek. -A magánéletemet ameddig csak tudom, szeretném privátként kezelni.-néztem a teremben jelenlévőkre. Nem mintha akkora hu, de nagy magánéletem lenne, de szerettem volna kialakítani azt az életet amibe nem nyerhet mindenki belátást, ha ezt már az elején elkezdem akkor lehet nagyobb az esélye, hogy tudom védeni magam.

-Mit szólt amikor meglátta a Lando Norris által felvett videót?-kérdezte egy középkorú nő.

-Őszinte leszek, megkönnyeztem, jó igazából kit akarok hülyíteni? Rendesen sírtam rajta.-tártam szét a kezeimet a beismerésemre.

Lando kedden délután mutatta meg a szállodában a bemutatkozó videómat, óriási tehetséggel prezentálva szétszórt személyemet, aki, ha kell bizony képes visszaszólni. A negyed órás videóban az első három napomba nyert betekintést apró részletességgel, a kisfilmben olyan dolgok is kiderülhettek, hogy a rózsaszín a kedvenc színem, vagy, hogy három nap alatt mindig másik márka táska kreációval láttak, ez leginkább Daniel számra volt döbbenetes tény, és Lando állítása szerint egyszer nagyon akarja látni a gardróbom, a két fiú a videó végén fejenként másfél percben elmondhatták rólam a véleményüket. Lando sejtve, hogy kisfilm végére könnyekben fogok kitörni már a legelején magamra is hagyott, és jól tette, mert tényleg potyogtak azok a krokodilkönnyek. Vacsinál egy hatalmas öleléssel díjaztam az eleinte számomra kellemtelenül induló film végerdeményét, a fiú kezdeményezését, mert tényleg abszolút meghatott.