Millió dolláros szerelem - 𝓓𝓪𝓷𝓲𝓮𝓵 𝓡𝓲𝓬𝓬𝓲𝓪𝓻𝓭𝓸 | ✓

16 𝐜𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫

Pufff...

Hallottam meg egy hangos puffanást és szemeim egyből kipattantak.

A franciaágy bal oldalán elhelyezkedő éjjeliszekrényhez hajoltam, hogy felkapcsoljam a lámpát, közben pedig telefonomat felemelve csekkoltam hány óra is van jelenleg. Hajnal egy.

Komótosan kikeltem az ágyból és az erkélyajtó felé indultam meg, mert innen érkezett a zaj.

-Daniel?-néztem az erkélyen fekvő férfire döbbenten amikor kinyitottam az ajtót. -Mégis mi az édes bánatot csinálsz itt hajnali egy órakor?-fontam karba kezeimet, mert kissé csípős volt ez a kora tavaszi hajnal.

-Mondtam, hogy jönni fogok.-szólalt meg fájdalmasan miközben az oldalát fogta.

-Aha, én meg mondtam, hogy ne játssz Pókembert.-masszíroztam meg a homlokomat.

-Hát látod, játszottam.-nyögött fel.

-Azt is mondtam, hogy majd jön Lily és elintézi, hogy, ha este az ő közelében nem is, de napközben a farkadat a helyén tartsd. Vagy igazából az is elég, ha az én közelben a helyén tartod.-néztem az égre hátha valami isteni csoda megsegít.

-Tudod, hogy Lily a nagyszüleinél van.-nézett rám féloldalasan a földről.

-Eggyel több ok amiért nem az én erkélyemen kéne feküdnöd.-tártam szét a kezeimet.

-De mondtam, hogy jövök és adok neked sok gyönyört.-tornázta fel magát ülő helyzetbe.

-Mennyit ittál?-guggoltam le hozzá - mert rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem józan - hogy a szemét csekkoljam, bár a pia szag egyből megcsapott szóval nem volt nagy dolog, hogy kitaláljam, egyértelműen sokat.

-Mit csináltok?-hallottuk meg Lando fáradt hangját bal oldalról miközben az ő erkélyéről át nézett ránk.

-Semmit. Lando menj vissza aludni.-szóltam rá a fiúra, legalább egyikőnk legyen már kipihent holnap.

-Jó volt az este Maxal?-nevetett Danielre a fiú.

-Verstappen?-néztem Danielre. -Te komolyan leittad magad azzal az isten csapásával? Szórakoztok velem?-tártam szét a kezeimet tanácstalanul. -Nézz rám.-ragadtam meg a férfi állát és a gyér fényben vizslattam a szemeit drog, vagy füvezés apró jeleit keresve bennük. -Nem volt fű vagy drog ugye? Daniel jézusom! Tudod ugye, hogy ezért ki is tehetnek?-néztem a férfire aki bár bólogatott szerintem a világáról sem tudott.

-Megoldod egyedül vagy segítsek?-nézett rám Lando várakozóan.

-Menj aludni nyugodtan, megoldom.-mosolyogtam rá bíztatóan.

Bólintott a fiú, majd elköszönt tőlünk én pedig zsibbadó lábakkal és fázó végtagokkal néztem a részeg férfira.

-Na gyere, átviszlek a szobádba.-fogtam meg a jobb kezét azzal a szándékkal, hogy felsegítem.

-Újra átfogok mászni hozzád.-figyelmeztetett. -Meghalni meg nem akarok szóval mi lenne, ha megspórolnánk a felesleges részeg mászkálásomat és akár most odaadnád magad.-nézett rám a férfi vigyorgva.

-Ritka hülye vagy erre nem tudok mást mondani.-löktem meg a vállát gyengéden. -Tehát azt mondod, hogy addig fogsz pókemberesdit játszani amég a szobámba nem kötsz ki?-néztem kérdőn a férfira, aki bólintással jelezte, hogy értem én ám mi a dörgés. -Aha, oké, vágom. Tiéd lehet a fotel vagy a föld.-jelentettem ki miközben a kezénél fogva felemeltem.

Bebotorkáltunk a szobába és megszólalt a lelkiismeretem, hogy nem lehetek ennyire kegyetlen, ezért az ágy jobb oldali része felé indultam, a takarót félrehúztam és leültettem a férfit, Daniel pedig egyből hátra is dőlt.