Millió dolláros szerelem - 𝓓𝓪𝓷𝓲𝓮𝓵 𝓡𝓲𝓬𝓬𝓲𝓪𝓻𝓭𝓸 | ✓

18 𝐜𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫

-Szóval akkor?-méregett Daniel halvány mosollyal az arcán az asztal másik oldaláról.

-Egyedül.-fűztem egybe ujjaimat az asztal tetején.

-Velem.-nézett mélyen a szemembe.

-Daniel. Állj le.-sütöttem le a szemem, mert a szituáció kezdett egyre kínosabb lenni.

-Igazából asszem se együtt se egyedül nem mentek sehova, de még én se.-mutaott ki az ablakon ahol az imént gyülekezett felhők kieresztették tartalmukat és egyáltalán nem sajnálva Vietnam népet, áztattott el mindent is az eső.

-Remek.-dőltem hátra a széken és nagyot sóhajtottam.

-Akkor marad az erkélyeden való átmszkálás.-húzta önelégült mosolyra ajkait amit egy szemforgatással díjaztam.

-Khm.-köszörültem meg a torkom és negédes mosolyra húzva ajkaimat néztem a férfira miközben összekulcsolt ujjaimat állam alá helyeztem és az asztalra könyököltem. -Nem vagy te már ahhoz kicsit öreg?-mosolyogtam rá ártatlanul.

-Hu.-bólintott mélyen. -Erős, erős, McLaren.-nézett rám elismerően. -De azért valld be, hogy én vagyok minden álmod ne továbbja.-kacsintott rám miközben önelégült vigyor terült el az arcán.

-Na akkor tubicáim.-csapta össze a tenyerét Lando ezzel felhívva magára a figyelmet. -Én írok a srácoknak, Daniel te meg Verstinek é mehetünk felelsz vagy merszezni. Caly te pedig gyere velem a recepcióra közben.-pattant fel a fiú, majd megvárva, hogy én is összekapjam magam elindultunk.

-Miben segíthetek Mr.?-nézett ránk az öltönyös férfi akinél néhány napja becsekkoltunk. -Sajnálom Uram, tényleg mélységesen, de mi nem egy játékbolt vagyunk, nálunk nincs ilyen pörgős izé.-oktatta ki Landot a recepciós aki a Twister játékban is használt pörgentyűre akart szert tenni. A fiú a tényt, miszerint itt nics csüggedten fogadta és csalódottan szálltunk be a liftbe.

-Van tök menő kulacsotok halo, majd pörgetitike azt.-mosolygtam rá bíztatóan a liftben állva.

-Meg te is.-nézett rám értetlenül.

-Tessék?-néztem rá döbbenten.

-Te is jössz játszani.-tárta szét kezeit.

-Nem.-nevettem fel. -Nem veszek részt egyedüli lányként egy kanbuliban. Ki van zárva.-tiltakoztam.

-Nyugi Caly semmi durva nem lesz, úgyhogy gyere.-mutatottt Lando a szobája felé, így beadva derekam indultunk meg a szobája felé ahonnan hangos kiabálás hallatszott, az fix, hogy nem mi vagyunk a szálloda kedvenc vendégei.

-Jóóó. Ez tetszik.-hallottam meg egy repedtfazék hangot aki Lando ágyán ült és egy másik fiúval a telefont nyomkodták.

-Nő vagy pörgetős app?-szólt oda egy magas vékony fiú miközben a falhoz egy teniszlabdát dobált.

-Ember vágod mindkettő.-jött a válasz repedtfazéktól miközben érkezésünkre felfigyelve nézett rám, és olyan ismerős volt.

Az ágyon ülő két fiú felálltak és odasétáltak elém.

-Alexander Albon. Brit-thai kettős állampolgár és Red Bull pilóta.-mutatkozott be a fiú majd kezét elfogadva kezet ráztunk és én is bemutatkoztam közben pedig Daniel is megérkezett Lando szobájába és csodák csodájára nem az erkélyen.

-Hűha. Megtaláltad az ajtót?-néztem rá tetett csodálkozással.

-Rém icces vagy.-nézett rám halvány mosollyal az arcán.

-George Russell. Brit állampolgár és a Williams istálló pilótája.-mosolygott rám a fiú,majd vele is kezet fogva mutatkoztam be neki.

-Max Verstappen.-állt meg előttem a férfi.