Millió dolláros szerelem - 𝓓𝓪𝓷𝓲𝓮𝓵 𝓡𝓲𝓬𝓬𝓲𝓪𝓻𝓭𝓸 | ✓

19 𝐜𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫

-Önző vagy Lyn, és csak magadra tudsz gondolni.-jelentette ki Daniel. -Nem csak körülötted forog a világ, halo, én is itt vagyok.-mutatott magára, hogy nyomatékosítsa bennem a hallottakat.

-Hű, ha nem mondod észre se veszem.-közöltem vele egy szemforgatás kíséretében.

-Mindig ezt csináljuk észere vetted már? Csókolózunk, mindketten tudjuk, hogy ez megmozgat a másikban valamit, aztán hetekig nem beszélünk róla. Azért, mert nem hozzuk szóba ez az egész igenis ott van és ezt te is tudod.-nézett rám jelentőségteljesen.

-Anno te kérted, hogy munkát a magánélettel soha, én csak, mint számodra megfelelő munkatárs tartom be amit kértél.-néztem rá széttárt karokkal. -Amúgy meg mennem kell, mert meeting lesz.-néztem okosórám számlapjára.

-Akkor vedd úgy, hogy az a kérés már nem él.-szelte át az irodámban azt a kis távolságot ami az ajtó és az asztalom között éktelenkedett. -Mert akarlak és tudom, hogy te is, ilyen egyszerű ez McLaren.-tette két ezét a székem két karfájára, mélyen a szemembe nézett majd lecsapott ajkaimra.

-Daniel.-kapkodtam a levegőt miközben elváltam tőle. -Három perc múlva meetingem lesz.-jelentettem ki zilálva.

-Hát McLaren asszem most fogod átélni életed legszebb három percét.-jelentette ki, majd combom alá nyúlva kapott fel a székemből és indult meg velem a kanapé felé.

'I want a boyfriend, so put it on me
I'm looking for a man who can take that heat
Want a boyfriend, but not too sweet
My baby gotta be tough
While he running that street
Is he ride or die?
I've been looking so long for a guy to turn me on
I want a boyfriend, yeah yeah
I want a boyfriend, yeah
I've been looking like"

-Jézusom.-pattantak ki a szemeim Mabel boyfriend című számára, amit már néhány hónapja csak úgy ismerek, mint a himmnuszom és az ébresztőm. -Mi álom volt ez te?-néztem a plafonra miközben a homlokomra csaptam, és nem akartam felfogni, hogy az agyam mit hozott össze.

Reggeli teendőim elintézése után felkaptam egy McLaren egyen és szponzor pólót egy megkötős fekete nadrágot, illetve a biztonság kedvéért magamhoz vettem a szürke McLaren pulcsi, majd fehér Chanel táskámat felkapva mentem le reggelizni. Bár gyönyörű idő volt, soha nem lehet tudni mit is hoz a jövő. Mint például szerdán amikor csak úgy derült égből a fasírt borult be aztán pedig szakadt le ránk az ég.

Szombat van és a fiúk nagyon durván készülnek a délutáni időmérőre, ezért is fordulhatott elő, hogy amikor leültem a négy férfi társaságába Andreas és Zak halkan elbeszélgettek Daniel fején fejhallgató volt és evés közben telefonozott, Lando pedig egy papírt tanulmányozott, és megmerem kockáztatni, hogy a két pilótának fel sem tűnt az, hogy plusz egy taggal bővült asztaluk társasága.

Reggeli után egyedül felpattanva indultam el a paddockkba, hogy megnézzem minden készen áll-e a harmadik szabadezdésre, majd Lando és Daniel mérnökeivel konzultálva kaptam megerősítést, hogy a fiúk autói indulásra készen vannak és többnyire mostmár rajtuk fognak múlni a dolgok.