Millió dolláros szerelem - 𝓓𝓪𝓷𝓲𝓮𝓵 𝓡𝓲𝓬𝓬𝓲𝓪𝓻𝓭𝓸 | ✓

22 𝐜𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫

A rész 18+-os jelenetet tartalmaz!

-Calynda. Örülök, hogy jobban vagy. Legközelebb, majd kérlek úgy étkezz, hogy tudod mire vagy allergiás. Nem kell minden nemzeti dolgot kipróbálni.-veregette meg a vállam, majd bőröndjét lekapva a futószalagról és tőlünk elköszönve indult el a repülőtérről kifelé a cégvezető, Zak Brown

-Hazaviszlek.-állt meg mellettem Andreas miközben a futószalagnál vártam, hogy Lando az én csomagjaimat is a kezembe adja.

-Oh nem. Arra semmi szükség nincs.-tiltakoztam azonnal, mert nem akartam a férfivel egy légtérben lenni ahogyan az anyámmal sem.

-És akkor mégis, hogy jutsz haza?-kérdezte kétkedően.

-Taxi?-tártam szét a kezeimet tökéletes választ adva.

-Vagy majd én hazacipelem McLaren tökéletes barackjait.-csatlakozott a beszélgetésbe Daniel, és Andreas egy szúrós pillantással díjazta beszólását.

-Igazából, ha úgy van én is nagyon szívesen.-hajolt át Danielen Lando integetve, miközben Vic is ott állt mellette.

-Jesszuskám mennyi lovag itt egy helyen.-tártam szét kezeimet döbbenten. -Lando ti menjetek haza nyugodtan Viccel, de nagyon szépen köszönöm.-mosolyogtam a fiúra, majd tudomásul véve kérésemet a lány kezét megfogva indultak el, ki az éjszakába, majd haza.

-Alpaka uraság.-szóltam a férfinak. -Tényleg nem lenne baj?-kutattam az arcát ellenvetés vagy bármi más egyéb furcsa rángás felfedezésének reményében. Mert bár egyik férfi kocsijába sem szálltam volna be, ilyen, olyan okokból kifolyólag, viszont, ha már tényleg ott vagyunk, hogy választás elé kényszerítenek akkor már inkább Daniellel tettem volna meg az utat a hotelig.

Andreas bólintva jelezte, hogy érti és szép estét kívánva nekünk hagyott minket magunkra London még este is forgalmas repülőterén.

-Viszem.-vette ki a kezemből a bőröndömet én pedig motyogva köszöntem meg neki miközben kifelé baktattunk egymás mellett, szótlanul.

-Hogy Lily mennyi mindenre jó, istenem.-jegyeztem meg cinikusan meglátva Daniel fekete McLarenjét leparkolva.

Lily, mint kiderült ma reggel hazautazott, ugyanis halaszthatatlan ügye akadt ami nem tűrt egyszerűen halasztást.

-Merre megyünk?-kérdezte Daniel miközben beültünk az autójába. -Miért egy hotelbe?-lepődött meg miután szeme elé tárult a tény, miszerint nem egy otthonos házikóhoz kell vinnie, hanem egy szállodához, és szemét le nem véve a gps-ről vizslatta döbbenten.

-Üm csak.-válaszoltam miközben az ablak felé fordultam kerülve a férfi kutató tekintetét.

Percek tömkelege telt el. Nem szólt a rádió és mi is csendben voltunk, mígnem azt vettem észre, hogy Daniel leállítja a motort.

-Daniel, ez nem is a Clayton.-jelentettem ki döbbenten miközben körbenéztem az utcán ahol emeltes házak tornyosultak.

-Persze, hogy nem.-tárta szét kezeit. -Nem tudom miért nem haza mentél, de csak nem képzelted, hogy hagyni fogom egy pillanatig is, hogy az estét egy hotelben töltsd mikor nálam is bőven van hely?-ráncolta homlokát, majd kiszállt a kocsiból, hogy elinduljon kiszedni a csomagjainkat.

-Hihetetlen vagy Ricciardo.-forgattam meg a szemem, majd én is kiszálltam és bőröndömet megragadva a foggantyújánál indultam el a férfi után.

-Remélem nem bánod, ha hajnali egykor a lépcső helyett a liftet választom.-fordult hátra.

-Fáradt vagy? Napokkal ezelőtt hajnali egykor nem okozott gondot az erkélyemen randalírozni.-forgattam meg a szemeimet, de egyet kellett értenem a férfivel, ugyanis az időeltolódásnak hála én is fáradt voltam.