Millió dolláros szerelem - 𝓓𝓪𝓷𝓲𝓮𝓵 𝓡𝓲𝓬𝓬𝓲𝓪𝓻𝓭𝓸 | ✓

24 𝐜𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫

-De jogom van látni.-buggyant ki egy újabb könycsepp a szememből.

-Okkal nem találkoztatok soha.-nézett rám bánatosan.

-De ez nem zárja ki azt, hogy soha ne is lássam, hogy egy életet úgy éljek le, hogy még csak azt sem tudom ki ő.-töröltem meg szemeimet a cukrászdában ülve hétfő délután, életem egyik legdurvább napján.

-Tudod a nevét nem?-szorított egyet a kezemen.

-Arturo Gavaralizza.-mondtam ki az édesapám nevét.

-Oké ez amúgy részedről abszolút jogos. Viszont anno nyomós oka volt annak, hogy a szüleid ezt a döntést hoztak meg az érdekedben. Amúgy szép vezetéknév. Viszont akkor is csezd meg. Szerelmesek voltak egymásba! De azért, hogy téged óvjanak elszakadtak egymástól. Esküszöm, mint valami romantikus dráma.-jelentette ki Margo. -Daniel tudja már?-tette fel a kérdést, nekem pedig torkomon akadt a brownie.

-Ricciardo? Jézusom, dehogy. Miért kéne tudnia?-pillantottam rá döbbenten megfulladásom közepette.

-Ugyan csajszimajszi!-nevetett fel Margo miközben kanalával egy újabb adagot mert a pudingjából. -Világ életedben szűz voltál. En meg nem, hah. Miklóssal rendszeresen gyűrjük ám azt a bizonyos lepedőt, múltkor a palotában aludtunk a királynő születésnapja miatt, vagyis remélem érted, hogy ott nem volt alvás, és nem csak nekünk, de a palotában lakóknak sem. Na mindegy másnap megkaptuk a fejmosást. Igazából eltértem a tárgytól, mert azt akartam mondani tudom ám milyen amikor egy egész éjszakán át tartó huncutkodásban van részed és hót fáradt vagy. Na csajszimajszi te pontosan így nézel ki. Persze, persze tudom én, most jön az a rész, hogy családod eltitkolt drámai múltját most tudtad meg és azért. De nem átlátok en ám a szitán. Lemerem fogadni, hogy Anyud előtt is így jelentél meg. Csoda hogy nem is tette szóvá. Jó mondjuk éppen nagy dolgot készült veled megosztani tehát érthető. Úgyhogy emiatt kéne elmondanod neki. Mert ha komolyan gondoljátok tudnia kell, nem csak ezt hanem mindent.-nézett rám jelentőségtelejsen.

-Margo. Hülye vagy, egyrészt. Másrészt köztünk csakis szigorú munkakapcsolat lehet, tanulva anya példájából.-masszíroztan meg a homlokom.

-Munkakapcsolat. Az.-hőbörgött. -Az már rég nem az, ha szexeltek. És amúgy meg ki nem szarja le a huszonegyedik században, hogy kivel és mikor illetve mit kavargatsz? Ez csak kifogás, Cal. És ezt te is tudod.-mutatott rám a lány.

-Na látod? Ezért nem mondok el neked semmit.-jelentettem ki.

-Hogyne.-nyugtázta szavaimat. -Vagy éppen azért, mert tudod, hogy mindig igazam van és a lényedből fakadó makacsságodnak ez nem igazán kecsegtet.-jelentette ki miközben a levegőben felém bökdösött a kanalával.

-Mit keres még mindig melletted Miklós? Te jóságos világ.-nevettem fel.

-Tudja, hogy tökéletes vagyok. Ő meg királyi vérvonalnak örvend. Ez egy remek kombó amire szüksége van az utókornak.-jelentette ki széttárt karokkal.

-Jézusom! Ezt ő mondta?-kerekedtek ki szemeim.

-Nem. De ez nyilván így van.-nézett rám büszkén mosolyogva.

-Hogyne.-forgattam meg a szemem.

-És hogyan tovább?-kulcsolta össze ujjait, majd álla alá tette.

-Elmegyek Olaszországba. Azt hiszem ez nem is kérdés.-vontam össze szemöldökömet.

-Nem úgy. Egyértelmű volt, hogy elmész és nincs az világi teremtés aki lebeszéljen erről. Mondom lényedből fakadó makacsságod mindenre is kihat.-forgatta meg szemeit. -Ricciardoval mi lesz?-fürkészett.