Millió dolláros szerelem - 𝓓𝓪𝓷𝓲𝓮𝓵 𝓡𝓲𝓬𝓬𝓲𝓪𝓻𝓭𝓸 | ✓

6 𝐜𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫

-Lando! Asszem rád hajtottak.-szólt oda Daniel csapattársának aki e szavak hallatán ijedten megugrott és majdnem elejtette a kamerát.

-Ezt vágd majd ki, ha kérhetem. Alpaka uraság még mindig nem tudja mi a tapintatosság, én kérek helyette is elnézést.-mondtam Landonak, de közben végig Daniel retináiba néztem résnyire szűkült szemekkel.

-Mert amúgy Lando nézd itt áll előttünk Miss Tökély McLaren.-címezte ő is mondandóját Landonak közben pedig végig nekem beszélt és fölém tornyosult, ekkor volt szerencsém észrevenni, hogy több, mint tíz centis magassági különbség van köztünk.

Nagyot nyeltem a férfi hirtelen támadt közelségétől és a tudattól, hogy most mennyire szeretném ujjaim göndör fürtjei közé akasztani, mert eme abszurd gondolat egyszerre borzasztott és ijesztett meg.

-És most mi lesz?-suttogta felhúzott szemöldökkel és azzal az idegesítő mosolyával várva, hogy lecsapjam a feladott labdát.

-Most galambkáim, vagy tubicáim, édes mindegy, amelyik tetszik nektek, de ebédelni megyünk, mert éhen halok.-nyitotta ki az ajtót Lando majd a saját irodámból kivezényelt.

-Ugye tudod, hogy ennek nem egészen így kéne lennie?-néztem rá mikor elhaladtam mellette kifelé menet.

-Úgy érted, hogy megkellett volna várnom amég egymásnak estek és textil maximum csak a földön fog heverni?-nézett rám széttárt kezekkel.

-Úristen Norris! Dehogyis! Hát hülye vagy?-kezdtem el masszírozni a homlokomat. -Úgy értettem, hogy ez mától fogva az én irodám és én utasíthatok onnan ki bárkit, senki más, csak én.-nyomatékosítottam benne a tényt.

-Elnézést.-tette fel kezeit. -De vagy ez, vagy mellettem mentek szobára, és éppen videóztam. Nos, én pedig család-barát tartalom vagyok, úgyhogy nem kockáztathatom, hogy megosztom a szexvideótokat.-rántott vállat.

-Oh te jó világ hova kerültem!-néztem az égre majd elindultam a lift felé.

-Gyakran kérdezzük mi is ezt.-nevettek össze a fiúk miközben beszálltunk a liftbe.

Éreztem, hogy szorul a gyomrom és a torkom. Felsőfokú kellemetlenség volt, de sohasem mutathattam ki. A klausztrofóbia maga nem veszélyes, nyilván félek kis helyen és zárt térben, de ez még nem vezet semmi durvához, ha viszont pánikrohammal párosul ritka durva következményei lehetnek.

Mai napig nem tisztázott okok válthatják ki az emberből a pánikrohamot, melynek gyakori fellépése ronthatja magát az életünket. Tini korom óta küzdök vele és egyre nehezebben viselem, viszont hivatalos gyógyszer vagy gyógymód nem létezik rá, és ez eléggé rontja az életminőségem.

Néhány napja jelentkezett utoljára, amikor kiderült, hogy a McLaren tagja leszek, és óriási félelem kerített hatalmába, hogy én mégis mit keresnék itt. És most a liftben állva és érezve, hogy a torkom szorul el éreztem, hogy a talajt elvesztem a lábam alól.

Az, hogy valaki poszttraumás szindrómával küzd igazából az egész életére rányomja a bélyegét, a közössége nehezen dolgozza fel a látott jeleneteket és megtörténik a kiközösítés, ugyanez a jelenet játszódott le az első világháború után is, amikor katonák százezreit dignosztizáltak ezzel a betegséggel, melynek alapköve egy egyszer átélt szörnyű és feldolgozhatatlan trauma, a háború, mikor sorstársaid a szemed láttára hullnak el melletted és olykor te válsz azzá, aki ugyanezt teszi az ellenséggel, gyilkolsz.

A liftben állva ezen gondolatok söpörtek végig az elmémen, bíztatva magam, hogy szedjem össze minden erőmet, mert egyrészt szükség van rá, másrészt, ha most rosszul leszek azt soha nem mosom le magamról, és elindul a kiközösítés oly gyönyörű és rettentően gyors folyamata.