Millió dolláros szerelem - 𝓓𝓪𝓷𝓲𝓮𝓵 𝓡𝓲𝓬𝓬𝓲𝓪𝓻𝓭𝓸 | ✓

15 𝐜𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫

Kedden kora reggel a nappal együtt keltem, hogy időben kiérhessek London repülőterére, és mivel este sikeresen bealudtam az Emily Párizsban című sorozaton, ezért hajnalok hajnalán kellett rendezetlenül mindent belevágnom a bőröndömbe, egyetlen szerencsém volt, mégpedig, hogy hétfő délután már mindent összekészítettem anya segítségével, így ezeket csak bekellett dobálnom.

Anya felajánlotta, hogy kivisz a repülőtérre, így együtt indultunk el otthonról. A háztól, mely kicsi korom óta otthonomként szolgál.

-Vigyázz magadra Drágám.-húzott magához szoros ölelésébe anya én pedig puszit nyomva arcára ugyanezen szavakat suttogtam el neki, majd vissza sem nézve rá indultam el becsekkolni.

-Jó reggelt.-nézett rám Lando miközben próbált elnyomni egy feltörni kívánó ásítást. Fájdalmasan korán volt, ez szinte tény.

-Neked is.-mosolyogtam rá hálásan miközben a fiú a táskáinkat pakolta fel a futószalagra. -Hat órás jetlag gyere rám, már alig várlak.-masszíroztam meg a homlokom.

-Szerintem ő is téged.-hallottam meg hátam mögül Daniel hangját, mely a korai kelésének köszönhetően ércesen hatott.

-Jó reggelt, kisgyerek.-kezeltek le, majd Daniel a mellette álló Lily Hermes táskájáért nyúlt és rárakta a futószalagra.

-Jó reggelt.-mosolyogtam erőltetten Lilyre, ő pedig egy negédes mosoly kíséretében köszönt vissza.

Daniel ezekszerint úgy döntött feladja a dolgokat és leszarva az alapelvét igenis kavargat a munkatársaival.

-Zak is jön hamarosan utána indul a magángép.-érkezett meg közénk Andreas aki mindannyiunk közül volt talán a legfittebb.

-Hova mész Caly?-szólt utánam Lando meglátva, hogy elhagyom a kis társaságot akik arra várnak, hogy magángéppel közelítsük meg vietnamot, a következő futam helyszínét.

-Reggeliért.-tártam szét kezeimet. -Kérsz esetleg valamit?-néztem rá várakozóan.

-Nem, de azért köszi.-mosolygott rám én pedig tudomásul véve a hallottakat indultam meg egy gyorséttermi lánc egyik kis üzlete felé.

-Legyen mondjuk.-tettem mutatóujjamat alsó ajkamra gondolkodón. -Egy karamellás shake és csirkés szendvics.-mondtam a pultosnak aki kedves köszönés kíséretében megkérdezte mit adhat.

-Már kora reggel? Ez komoly Lyn?-hallottam meg hátam mögött Daniel hangját, melynek hallatán ijedtemben nagyot ugrottam.

-Én is kérdezhetném sokmindenről, hogy valóban komoly-e?-forgattam a szememet hátra sem fordulva és abszolút Lilyre célozgatva.

-Hallgatlak.-állt mellém Daniel a pultra tenyerelve én pedig oldalra fordulva kutattam arcának vonásait miközben ő a kínálat táblát kémlelte szemeivel.

-Nem tárgyalok veled.-jelentettem ki határozottan. -Köszönöm szépen.-vettem a papírzacskót Fendi táskámból pedig előhúzva pénztárcámat nyújtottam át egy bankjegyet a pultosnak.

-Csak úgy kíváncsiságból, hány táskát hoztál magaddal?-tárta szét kezeit miközben elhaladtam mellette.

Magamban motyogva mentem el mellette, mert pont annyit hoztam ahány napra érkeztünk. A táskák voltak a gyengéim, sajnos ritka drága szenvedélynek hódoltam. De mit ne mondjak a közvetlen környezetem meg luxus kategóriás kocsikért él-hal ez pedig egy fokkal azért olcsóbb mulatság.

-Danielt hol hagytad?-méregetett döbbenten Lily.

-Ő még beugrott bevásárolni kettőtöknek az esti ágytornára.-jelentettem ki miközben beleharaptam a szendvicsembe, majd a síri csend beálltának következtében körbenézve állapítottam meg, hogy ki-ki a dühtől valaki pedig a nevetés visszatartástól nem szólal meg.