Millió dolláros szerelem - 𝓓𝓪𝓷𝓲𝓮𝓵 𝓡𝓲𝓬𝓬𝓲𝓪𝓻𝓭𝓸 | ✓

8 𝐜𝐡𝐚𝐩𝐭𝐞𝐫

-Lépcső?-hallottam meg Daniel döbbent hangját a hátam mögül aki természetesen lifttel érkezett.

-Üm. Igen.-tártam szét a kezeimet tanácstalanul. -Fontos a testmozgás tudod.-néztem rá behúzott nyakakkal.

-Hát hogyne.-bólintott méregetve. -Biztos minden rendben?-fordult vissza miután elindult.

-Igen.-nevettem rá. -Nem vagy kicsit paranoiás?-néztem rá én is méregetve próbálva elterelni a gyanúját.

-Nem. Én inkább jó emberismerőnek mondanám magam.-húzta széles mosolyra ajkait majd fekete kapucnis pulcsijának ujját felgyűrve nézte meg méregdrága szponzor óráján a pontos időt. -Sietsz valahova?-nézett rám ráncolt homlokkal miközben a válaszomra várt.

-Ami azt illeti nem.-tűrtem fülem mögé egy kósza hajtincset.

-És van kedved meginni egy kávét?-mutatott két kézzel a lift felé kicsit zavarban.

-Egy teát, délután ötkor már nem kávézom.-mutattam a lépcső felé.

-Akkor teát.-indult el Daniel engem előre engedve a lépcső felé.

-Remélem nem a hátsófelemet bámulod.-szólaltam meg szememet forgatva amikor a férfi már egy ideje szokatlanul csendben volt.

-Semmiképp. Hova gondolsz? Pfh. Hallatlan.-kérte ki magának Daniel én pedig fejemet hátrafordítva néztem le rá, és éppen szemmagasságban véltem felfedezni a férfit aki hátsófelemmel szemezett.

-Ühüm.-hümmögtem rá.

-Férfiból vagyok!-kérte ki magának. -A barackod meg konkrétan az arcomba van.-tárta szét kezeit a férfi részben jogos érveket felsorakoztatva.

-Na jó. Lehet megérte évekig sportolni.-indultam tovább és most először adtam hálát a pszichiáteremnek amiért évekkel ezelőtt azt javasolta, hogy a sport is segíthet a pánik rohamok leküzdésében.

-Mit sportoltál?-kérdezte én pedig gonosz mosolyra húzva ajkaimat válaszoltam neki.

-Sztriptíz táncoltam.-válaszoltam.

-Hogy mit csináltál?-döbbent le teljesen. -Most csak szivatsz ugye?-kérdezte amikor felértünk az étteremhez.

-Természetesen.-mosolyogtam rá. -Röplabdáztam.-böktem ki végül az igazat.

-Pedig a sztriptíz kicsit jobban megmozgatta a fantáziamat.-húzta ezer wattos mosolyra ajkait.

-Valahogy sejtettem.-forgattam meg szemeimet.

Néhány perce beszélgethettünk csak apró kis semmiségekről, amikor Lily és még másik két nő sétáltak be a helyiségbe.

A nő a világ legszúrósabb nézésével ajándékozott meg, azzal a tipikus gyilkolóssal amitől azt is megbánod, hogy a földön vagy.

-Lily nem igazán kedvel.-jelentettem ki halkan oldva a beállt kínos csendet.

-Szerintem ő senkit sem, aki szebb nála és akit a közelembe lát.-jelentette ki Daniel én pedig meglepetten pillantottam rá.

-Végülis teljesen jogos részéről.-kortyoltam bele a teámba. -De azt ugye tudod, hogy nem szép dolog keverni a magánéletet és a munkát?-néztem rá homlokomat ráncolva.

-Hány éves is vagy? Huszonnégy? Lyn, majdnem tíz évvel idősebb vagyok nálad, ami valami olyat is jelent, hogy régóta benne vagyok a szakmába, és legfontosabb elveim közé tartozik az, hogy nem keverem a munkát a magánélettel.-nézett rám jelentőségteljesen, és éreztem, hogy burkolt üzenetet kaptam arra is, hogy felejtsek el mindent azzal kapcsolatban, miszerint köztünk bármi is lesz, Alpaka uraság csak arra nem gondolt még, hogy én tőle több perverz megjegyzést kaptam, mint ő tőlem.