-Amanda Grace Ricciardo.-szólalt meg Daniel reggeli rekedtes hangján. –Miért? Kérdem én miért most teszed ezt velünk szívem?-beszélt tovább Mindy sírására reagálva Daniel fájdalmasan korán.
Kipattanva mellőle, majd fehér selyem köntösömet felkapva magamra indultam el a szomszéd szobába, hogy fél éves kislányom égtelen sírását csillapítsam.
-Egy csoda vagy.-nézett rám Daniel mikor vissza sétáltam hálószobánkba és az ágyra ültem. Mivel egy csoda apuka gyakran megy ő reggel, de most úgy éreztem én köszöntöm a kislányunkat.
Ausztráliában voltunk, a huszonkettes szezon első futama lesz holnap, így ennek alkalmából két hete Daniel itteni házában élünk.
-Nem, csak nem akarom, hogy holnap, ha rosszul teljesítesz Mindynk vigye el a balhét.-mosolyogtam rá.
-Oh az ominózus ausztráli futam.-fordult párnájába mosolyogva.
-Fejtsd ki kérlek én erről lemaradtam.-nevettem fel halkan.
-Dehogyis, már annyiszor meséltem erről.-nézett rám értetlenül.
-Nem hiszem.-ráztam meg a fejem tiltakozásom jeléül. –De elnézem, ez feledékenység biztosan a korral jár.-mosolyogtam rá szemtelenül.
-Biztosan.-hagyta rám fáradtan, ugyanis napi szinten fárasztom őt ezen beszólásokkal, melyek leginkább a korára tesznek megjegyzést.
Felkelve és az alvó emberemet magára hagyva indultam el a konyhába kávét főzni és mindenkinek reggelit csinálni.
Kedvenc bögrémet mosogatva, melyen Daniel látható minden mennyiségben és természetesen félmeztelenül csillant meg az eljegyzési gyűrűm a reggeli nap sugaraiban.
Mindy születése után amikor már viszonylag nyugodtan, de rettentő kimerülten fogtam kezeim között kislányomat kérdezte meg Daniel konkrétan mellékesen és amúgy barátaink és családjaink körében, hogy lennék-e olyan kedves feleségül menni hozzá.
Konkrétan szülés után, óriási fájdalmakkal küzdve nyögtem ki, hogy jó, amúgy leszek a feleséged. Semmi igen, vagy könnyes összeborulás, nem ez inkább egy szánalmasan kimerült válasz volt.
-Jesszusom.-sikkantottam fel suttogva amikor két erős kéz megemelt és a pultra rakott.
-Na mi van?-nézett rám önelégült mosolyra húzva ajkait. –Itt az élő és csak rád vár.-hajolt közel miközben a fülembe suttogott.
-Derekad, hogy van? Nem lett megterhelve nagyon?-oltottam le szegényt.
-Ritka szellemes Lyn, mit ne mondjak.-forgatta meg szemeit.
Lábaimat dereka kör kulcsolva húztam magamhoz a lehető legközelebb, majd ajkaira lecsapva hívtam táncba.
-Kancás vagy asszony?-szakította el ajkait az enyémektől, hogy e kérdést egy önelégült vigyor kíséretében feltehesse.
-Bocsi.-húztam be nyakamat. –A szenilis uram tesz azzá.-mosolyodtam el.
-Najó.-nevetett fel, majd fejét megrázva kapott fel az ölébe és jól irányzott mozdulatokkal vitt be a hálószobánkba.
-Mielőtt bedurvulnál, hadd mondjam el, hogy csak óvatosan, vigyázzunk öreg csontjaidra.
-Najó Lyn.-nevetett fel, mint aki nem hiszi el, hogy ennyi beszólást kap. –Majd mindjárt megmutatom ki az öregember.-mászott felém.
-Őszinte leszek.-tettem tenyeremet mellkasára. –Már alig várom.-húztam széles mosolyra ajkamimat.
Danielnek több sem kellett. Ujjai hol pizsamanadrágom korcát, hol toppom alját piszkálták ezzel kínozva testem pontjait.
-Egy éve Ausztrália. Öltöző és csók. Én ekkor jöttem rá, hogy oda meg bizony vissza vagyok tőled, de nagyon. Így teljes mértékben ez ekkor nyert értelmet.-húzta kaján vigyorra ajkait, bennem pedig az emlékképek kezdtek el felvillanni és a tudat, hogy ez, de istentelenül régen volt már. -Nem bír a vérével.-nevetett fel hitetlenkedve Daniel amikor meghallottuk kislányunk sírását, aki a lehető legjobbkor időzített.
-Volt kiről örökölnie.-nevettem fel, majd kibújva Daniel alól indultam meg Mindy szobája felé, hogy elhárítsam a bajt.
-Várlak vissza.-kiabált utánam miközben arra utalt, hogy egyébként szeretek lecövökölni órákra a kislányom mellett a szobájában. Nézem ahogy alszik, gügyög és szemlél mindent ami őt körül veszi.
-Most akkor ki a kancás?-húztam széles mosolyra ajkimat az ajtóban állva és Daniel válaszát meg sem várva léptem át Mindy rózsaszín kis kuckójába.
Mondhatni ritka nehéz szülés volt, de a csoda amit ő maga képvisel az életemben nap, nap után ösztönöz arra, hogy mindent is megért, és mégegyszer simán bevállalnám.
Ám a munkám, mint csapatfőnök újra a McLarennél és, mint Daniel pilóta szintén a McLarennél ez eléggé kérdésessé és nehézzé teszi a dolgot, illetve legtöbbször akkor jön szóba a baba amikor az is, hogy egyszer majd ott hagyja a forma 1 világát. A világot ami körbeöleli mindkettőnk életét, ami összehozott minket, és aminek ritka nagy oszlopos tagja, állítása szerint ez mit sem ér semmit, ha nincs mögötte a családja, a szerettei. És igaza van, oh, de még mennyire. Mert mit ér az amikor sikeres vagy a munkádban, de senki sem áll mögötted. Nekünk kettőnknek mindenünk megvan. Sikeres karrier, boldog család, otthon ahova öröm hazatérni, igaz barátok, és szerető emberek. Ezek vesznek minket körbe, ezek, melyekről soha nem hittem volna, hogy megadatik számomra. Aztán jött a wokingi főhadiszállás, egy remek végrendelettel megfűszerezve és átírt mindent is az életemben, amiért örökké hálás leszek.
. ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿ .
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
