Tapmancs Öröksége {Harry Potter ff.} [Szünetel]

44.rész: Igazság

Nos, aranyos volt George, hogy örült nekem, de a helyzet az, hogy majdnem mindenki körülöttünk van.

-Mondtam én Georgie, hogy ez lesz a vége. - veregette meg testvére vállát Fred. - Egyébként, büszke lehetsz rá. Kétszer is megmentette az életemet, ahogy Percy-ét is. - fordult felém.

Ezután elmesélte a történteket a többieknek.

-Jajj drágám! Nem tudom elmondani mennyire hálás vagyok! - futott oda hozzám Molly és megölelt.

-Ugyan, ez a legkevesebb. - mosolyodtam el.

-Wi. - jött oda hozzám Seamus szomorúan. - Lupin és Tonks... - kezdett bele, de nem folytatta, viszont nem is kellett.

Ahogy mögé néztem, nem messze tőlünk láttam, ahogy leteszik őket egymás mellé a hordágyra. Azonnal odarohantam, majd lerogytam melléjük. Remus a keresztapám volt és mivel Tonks a felesége, ezért vele is nagyon jó kapcsolatot ápoltam. Fájt a haláluk. Nem akartam még őket is elveszíteni.

Hirtelen azt éreztem, hogy valaki átölel, az a valaki pedig George volt. Nem szólt egy szót sem, de nem is kellett neki. Mellettem volt, ez a lényeg.

*Később*

Végül Harryék is visszatértek. Ron és Hermione egymás kezét fogva léptek be, amire halványan elmosolyodtam.

-Beszélhetnék veled? - lépett oda hozzám Harry. Vetettem egy pillantást Georgera, majd egy csendesebb helyre mentünk. - Piton meghalt. Viszont, van itt valami. Ez a könnye. - mutatta fel a kis üvegcsében lévő folyadékot. - Azt mondta, öntsem a Merengőbe, hogy megtudjam mindazt, amit nem tudott elmondani. Megkért, hogy mondjam el neked, hogy bár édesapádra hasonlítasz főképp, a szépséged édesanyádtól örökölted. Emellett azt is szeretné, ha te is jönnél velem. Van valami, amiről neked is tudnod kell. - nézett rám komolyan.

Hirtelen nem tudtam mit mondjak, csak egy aprót biccentettem. Nem értettem, hogy mire gondolt. Ismerte talán az anyámat? Fontos volt neki vajon?

Annyi kérdés, amelyre hamarosan talán választ kapok végre. Beléptünk az igazgatói irodába, ahol a Merengőhöz mentünk. Harry rám nézett, mire bólintottam. Beleöntötte a könnyet, ami fekete csíkokat hagyott a vízben, majd mindketten egyszerre nyomtuk le a fejünket a folyadék alá.

A fekete csíkok képeket formáltak. Két kislányt láttunk, az egyikük kiabált a másikkal. Felismertem őket, Lily Potter és a nővére, Petunia. Lily elfutott egy fához, ahol pedig egy kisfiú volt, aki szóba elegyedett vele, aki nem más volt, mint Piton. A közös emlékeiket láttuk, majd hirtelen felbukkant egy másik kislány. Olyan színű haja volt, mint nekem, tehát éjfekete. Ez az egyetlen, amiben nem hasonlítok apámra, mivel neki barna hajszíne van.

-Lily, bemutatom neked a húgomat, Arabellát. - szólt Piton.

Várjunk csak, hiszen a középső nevem Arabella, amit édesanyám után kaptam. Szóval...Piton a nagybátyám? Így már sok dolog értelmet nyert. Jézusom, eddig képes volt eltitkolni előlem. Nem szólt egy szót sem. Ott volt ő, a családom és hagyta, hogy apám bebörtönzése után inkább nevelőkhöz vigyenek.

Nem sokáig tudtam ezen gondolkozni, mivel jött a következő képkocka.

Anyám és Lily a Griffendélbe került, míg Piton a Mardekárba. Ezek után a két lány, egyre jobb barátságba lett, mint egymással, mint a Tekergőkkel. Egyre jobban távolodtak el Pitontól.

-Nem engedhetem, hogy azzal az öntelt emberrel legyél együtt Arabella. Lily-t már elvesztettem James miatt, de téged nem akarlak! - veszekedett Perselus az édesanyámmal.

-Ne haragudj Perselus, de nem te mondod meg mit tehetek. Szeretem Siriust, ezt elkell fogadnod! - nézett rá dühösen, majd otthagyta.

Ezután az a képkocka jött, amikor én születtem. Ott volt az összes Tekergő és velük Lily, akkor már várandós volt Harryvel és már nem sok ideje volt hátra a szülésig. Még Piton is jelen volt. Következő jelenetben csak annyit láttam, hogy Piton a kezében tart és csitítgat, miközben édesapám sírva borul édesanyám élettelen testére. Tehát belehalt a születésembe.

Utána azt láttuk, ahogy Piton és Dumbledore szövetkezik. Dumbledoret kérte meg, hogy rejtsen el minket, de ez mint tudjuk, félresikerült. A jól ismert történetet láthattuk, legalábbis gondoltuk, hogy ismertük. Amint azt tudjuk, Peter elárulta őket, így Voldemort a házhoz ment, ahol először megölte Jamest, majd láttuk Lilyt és Harryt babaként, de ott volt mégvalaki, az a valaki pedig én voltam, a Harry kiságya mellett lévő kiságyban voltam. Lily gondjaira voltam bízva és ugyan nem voltam Voldemort számára fontos, Harryvel együtt engem is védett. Innentől már tudjuk a történetet.

Láttuk, hogy még azt hiszik apám az áruló. Harryről volt szó, de aztán szóba kerültem én is.

-Mi lesz a kislánnyal? Siriust az Azkabanba vitték. Kell valaki, aki felneveli. - nézett Pitonra Dumbledore.

-Én nem tehetem. Nem tudnám úgy nevelni, hogy ne tudja meg, hogy varázsló. Döntöttek és az a büntetés, hogy nem tartják számon. Különben sem akarom, hogy megtudja, hogy a nagybátyja vagyok. - mondta komolyan.

Aztán mikor megérkeztem, megfogadta, hogy megvéd engem, ha bajba kerülök, de továbbra is tartotta magát ahhoz, hogy ne tudja meg senki az igazat. Még Remus-al is beszélt, hogy ne mondja el nekem ezt.

-Szeretem őt. Elvégre az unokahúgom. Érte halt meg Arabella, de nem menne nekem. Nem tudnám őt normálisan kezelni. Mindig arra a pökhendi Siriusra emlékeztet a viselkedésével, másfelől pedig a külseje, a szemét leszámítva, mégis olyan, mintha épp a húgomat látnám. - magyarázta meg Dumbledorenak, mikor megbeszélte vele, hogy a Roxfortban fogok tanulni.

Kiderült az is, hogy Piton mindvégig a mi oldalunkon állt és igazából előre megvolt beszélve, hogy megöli Dumbledoret, ezzel elnyerhette Voldemort feltétlen bizalmát.

Arról beszéltek ezután, hogy Harrynek majd megkell tudnia az igazat, ami pedig az, hogy Voldemort lelkének egy része ráakaszkodott Harryre amikor megpróbálta megölni őt, de az átok visszapattant rá, noha nem csak ő volt az egyetlen élőlény ott, mégis közelebb volt, így Harry egy élő Horkrux lett. Egy darab Voldemortból ott él benne.

-Tehát, ha eljön az ideje, megkell halnia? - kérdezte Piton, mire Dumbledore helyeselt.

Piton valóban szerette Lilyt, ő találta meg a holttestét. Fájt neki, de erősnek kellett maradnia.

Az őzsuta patrónus is hozzá tartozott, aminek segítségével Harry megtalálta a kardot.

-Lily? Ennyi év után is? - nézett rá döbbenten Dumbledore.

-Örökké. - felelte Piton.

Eljön majd az idő, mikor Harrynek megkell halnia és Voldemortnak kell végeznie vele.

Majd a fekete csíkok ismét cikázni kezdtek, így halványult a kép is. Egyszerre jöttünk fel a víz alól egy hatalmas levegővétel kíséretében.

Egymásra néztünk, de nem tudtuk mit mondhatnánk. Annyi érzés kavargott bennünk, ahogy Perselus emlékeiben is. Nem tudtuk mit gondoljunk.