Tapmancs Öröksége {Harry Potter ff.} [Szünetel]

27.rész: Dehopponálás

Azonnal felálltam és George kezét megfogva rohantunk be a sátorba. Épp ebben a pillanatban érkezett meg egy patrónus.

-A minisztérium elbukott. A Mágiaügyi Miniszter meghalt. - mondta egy hang és a gömb szertefoszlott.

Azonnal pánik keletkezett az emberek között és hirtelen meg sem tudtam szólalni, pedig kellett volna, mert ezután jöttek a halálfalók.

-Hermione, Ron! - kiáltottam és körbe fordultam, hogy megkereshessem őket tekintetemmel.

Hirtelen valaki megfogta a másik kezemet, aki pedig az előbb említett fiú volt.

-Gyorsan, gyere! Hermione dehopponál minket. Veszélyes lenne itt maradnunk! - nézett rám komolyan, majd George felé fordítottam fejemet.

-Menj velük! Úgy legalább tudom, hogy biztonságban leszel. Rám itt van szükség! Hanarosan találkozunk. - mondta, mire fél karommal átöleltem őt és adtam az arcára egy puszit, majd hagyva, hogy Ron maga után húzzon, elmentünk.

Útközben megtaláltuk Harryt is, majd Hermione kezét megfogva hopponált minket, aminek majdnem végzetes eredménye lett, mivel szerencsésen az út közepére érkeztünk és egy busz jött, de még az utolsó pillanatban kiléptünk előle. 

-Hol vagyunk és miért ide jöttünk? - tette fel kérdését Ron, miközben haladtunk előre.

-A Shaftesbury Avenue-n. Régen sokat jártunk ide színházba a szüleimmel, de fogalmam sincs miért erre a helyre gondoltam, de mindegy is. Gyertek. - nézett ránk hátra majd bekanyarodott balra egy elhagyott sikátorba és félre húzódtunk. - Át kell öltöznünk. - mondta, majd vállig belenyúlt a táskájába. - Álcázott tágító bűbáj. - nézett Ronra, aki egyből becsukta a száját. Tudta, hogy meg akarja kérdezni.

Mindannyiunknak adott néhány ruhadarabot, amit gyorsan fel is vettünk, majd lementünk egy aluljáróban lévő kávézóba.

-Nem kéne visszamenni a násznépért? - nézett végig rajtunk Harry.

-Nem lehet. A halálfalók érted mentek. - rázta a fejét Ron. - De innen hova? Mi lenne ha az Üstbe mennénk?

-Nem lehet. Már Voldemort keze alatt van. A régi helyek nem működnek. Mindenkinek elkell rejtőznie aki ott volt az esküvőn. - sóhajtott Hermione.

Ekkor bejött két kezes-lábasban lévő fickó, akik nagyon ismerősek voltak. Ahogy néztem őket, megláttam, amint lassan előveszik a pálcáikat.

-Feküdj! - kiáltotta Harry, mielőtt én tehettem volna és robbant a melletünk levő asztal a varázslat miatt. - Stupor! - támadott vissza.

Néhány varázslat még elrepült kimondatlanul, de nem sikerült őket még eltalálni.

-Petrificus totalus! - mondta Hermione, majd a támadó megmerevedett.

A felszolgáló pedig épp ekkor akart volna bejönni, de aztán el is menekült. Ron elővette a Dumbledore-tól kapott önoltót és besötétített, majd a rolót is lehúztuk.

-Vegyük el az emlékeiket. - mondta hirtelen Harry.

-Hermione, ebben te vagy a profi. - nézett a lányra Ron, ő pedig közelebb lépett.

-Exmemoriam. - mondta, majd felé tartotta a pálcáját.

Ezután eltüntettük a nyomokat és elindultunk tovább.

-De mégis hogy találtak rád? Rajtad van még a nyomjel? - nézett ránk Hermione.

-Nem, az 17 év felett nem mőködik. - rázta meg a fejét Ron.

-Várjatok! Hiszen fel sem köszöntöttünk. - állt meg vörös hajú barátnőm és Harryre nézett.

-Nem gond. Wi-t sem köszöntöttük fel, mégsem szólt. -rázta meg a fejét, majd mindhárman rám néztek.

-Te jó ég! Teljesen kiment a fejemből. - nézett rám bocsánatkérően Hermione.

-Akkor még kómában voltam. Épp utána egy nappal ébredtem fel. 28.-án lettem 17, de nem számít, tényleg. - biccentettem, mire sóhajtott egyet és tovább mentünk.

-De most az a lényeg, hogy találjunk egy biztonságos helyet. - nézett végig rajtunk komolyan Ron.