Tapmancs Öröksége {Harry Potter ff.} [Szünetel]

11.rész: Karácsony

~1996.12.25.~

Amikor először gondoltam rá, hogy kikkel fogok karácsonyozni akkor első gondolatom az az volt, hogy azon kevesekkel akik a suliban maradnak, de aztán mikor ezt közöltem akkor Ron és Ginny is egyszerre mondták, hogy arról szó sem lehet. Az anyukájuk szívesen lát engem is, Harryt is és Hermionet is karácsonykor. Így most itt vagyunk, az Odúban.

-El nem tudom mondani, hogy mennyire hálás vagyok önöknek, hogy itt lehet a szünetben Mr. és Mrs. Weasley. - mosolyogtam rájuk.

-Ugyan már kedveském, ezt nem kell megköszönnöd. - viszonozta mosolyom Ron anyukája.

-Wi, Harry! Nézzétek csak ki van itt! - lépett be a konyhába Ginny, mögötte pedig Remus Lupin jött, aki történetesen a ketesztapám.

-Remus! - kiáltottam fel boldogan, majd szorosan megöleltem.

Agusztus óta nem láttam őt és már nagyon hiányzott. Apának ő az egyik legjobb barátja és úgy döntött, őt kéri fel, hogy keresztapám legyen. Mindenben mellettem állt és támogatott. Amikor apa meghalt, nem volt másom rajta kívül. A nehéz helyzeteken mindig átsegített.

-Lupin? Maga meg, hogy kerül ide? - jött oda Harry is mosolyogva.

-Weasleyéktől megtudtam, hogy itt van a keresztlányom, így idejöttem. - mosolygott rám, majd fél kézzel magához szorított.

-Örülünk, hogy itt van. - biccentett Hermione.

~Később~

Legtöbben már elmentek aludni, de az én szememre nem jön álom. Egyszerűen akárhogy forgolódom, nem sikerül aludnom. Ezért most itt ülök az Odú mellett egy hintában. Ahhoz képest, hogy tél van, egész kellemes az idő most.

A gondolataim mindenfele cikáznak. Furcsa. Az agyam valamiért újra felidézi azt, ami Dracoval történt. Minden egyes beszólást, egymás figyelését és a karácsonyi bál estéjén történtet is. Tudni szeretném, hogy mi történik vele. Lehet valóban tervez valamit, de akkor is. Ez nem az igazi Draco, ahogy a nagyképű éne sem az igazi. Legbelül kedves, csak nem mutatja.

-Jól vagy? - ült le mellém a másik hintába Harry az arcomat pásztázva.

-Persze. - bólintottam felé.

-Biztos? Még így sötétbe is látszik mennyire gondolkozol valamin, meg hát, akkor biztos van valami, hogy ha nem alszol, mikor mindenki más igen. - jelent meg egy félmosoly a száján.

Egy pillanat erejéig megfordult a fejemben, hogy elmondom neki amit Dracon észre vettem, de inkább nem. Ő úgyis gyűlöli.

-Csak eszembe jutott apa. - sóhajtottam gondterhelten és felnéztem a holdra.

Lehet nem kellene hazudnom a legjobb barátaimnak, de ezt egyszerűen nem mondhatom el. Ők nem értenék meg. Nem látnak a dolgok mögé. Nem tudják az, amit én és nem is látták azt. Egyszerűen gyűlölik azért, ahogy viselkedik, azt megértem, de ezzel együtt nem kéne azt is gyűlölniük, aki valójában benne lakozik. Az igazi Dracot. Elvégre a rokonom, muszáj lenne őt védenem. Apa is ezt tenné, ő is sokat segített Narcissanak ahogy hallottam. Még ha csak másodunokatestvérem is, de akkor is csak a rokonom.