Tapmancs Öröksége {Harry Potter ff.} [Szünetel]

36.rész: Malfoy kúria

A kérdéseink után eléggé ideges lett. Megnézte a teás kannát, majd azt mondta kihűlt, így lemegy újat csinálni.

-Nekem ez nem tetszik. - néztem a többiekre.

-Nekem sem. És nem is kell a teája, se hidegen, se melegen. Tűnjünk innen. - értett velem egyet Ron, majd felvette a vállára a táskát.

-Nos, nekünk mennünk kell. - szólt Harry miután lementünk.

-Nem! Nem mehettek el! - kiáltott fel idegesen, majd az ajtóhoz sietett. - Csak te tudsz segíteni. Feldühítettem őket. Azzal, amiket írtam. Elvitték Lunat, de valójában te kellesz nekik. - nézett Harryre.

-Ki vitte el? - kérdezte szemüveges barátunk.

-Voldemort. - mondta, majd ebben a pillanatban meghallottuk a halálfalókat, akik meg is támadtak.

Lehasaltunk a földre, majd nehézkesen Hermionehoz kúsztunk, akinek a kezét megfogva, elhopponált minket egy pár kilóméterre lévő kis erdőbe.

Hirtelen megjelent előttünk több férfi, így elkezdtünk szaladni, ahogy csak tudtunk, miközben ők üldözőbe vettek. Engem nem vettek észre, így azonnal átváltoztam fekete kutyává és úgy futottam tovább. Közben elkapták őket, végül engem is megtaláltak. Hermione valami bűbájt szórt Harryre, így az arca felismerhetetlen lett. Valami olyasmit mondott, hogy Voldemortnak a bodza pálca kell és holnapra meg is szerzi. Aztán ezután a nevüket kérdezték, de hazudtak valamit.

-Veletek van ez a korcs? - mutatott rám a hosszú, fekete hajú férfi.

-Igen. Az enyém, az én kutyám. - szólt Hermione.

-Minek neked ez? - nézett rám megvetően, majd vissza vörös hajú legjobb barátnőmre.

-Mágikus segéd. - talált ki hirtelen valamit.

Ezután Harryhez lépett, akinek látta a sebet a homlokán, emiatt pedig úgy határoztak, hogy nem a Minisztériumba visznek és mivel sántított a történet velem kapcsolatban, ezért engem is visznek.

*Később*

Egy hatalmas telek előtt kötöttünk ki, amely nem más volt, mint a Malfoy kúria, bárhol felismerem, hiszen apa halála előtt elvitt a környéken mindenhova és elmondta, hogy ki lakik ott. Tudta, hogy kelleni fog nekem ez a tudás és igaza is lett.

Bevittek mindannyiunkat, majd az előtérben megláttam Bellatrix-et is.

-Nézd meg a bejegyzett animágusok listáját. - szólt az egyik embernek hirtelen, mikor meglátott engem és a bundámnál fogva felemelt.

-Nincs közöttük fekete kutya. Egyedül Sirius Black volt, de ő már halott.

-Akkor lehet ez akár a drágalátós lánya, Willow is, hiszen ő is gyakorol animágiát, de ezek szerint illegálisan, bejegyzetlenül. Mivel átkozottul hasonlít ahhoz az emberhez, benne van a vérében a hűség. - mondta ezt megvetéssel a hangjában és alaposan megnézett, majd a földre dobott. - Jut eszembe, láttam is már őt korábban kutyaként rohanni előlem. Bár, őt láttam meghalni, viszont sosem lehet tudni. - gondolkozott hangosan. - 3 másodperced van, hogy visszaváltozz, ha nem teszed, kényszerítelek. - mondta, de én továbbra is maradtam abban az alakban. - Rendben. Crucio. - intett felém a pálcájával és hirtelen olyan fájdalom hasított minden egyes porcikámba, mint még előtte sosem.

Hermione kiabált, hogy hagyjon, de nem hallgatott rá, én pedig továbbra is küszködtem kutya alakban, ügyelve, hogy ne essek ki a szerepemből, hogy elhitethessem vele, akkor valóban meghaltam és egy egyszerű kutya vagyok.

Ekkor lépett be a terembe Draco is, aki amint észrevett, lefegyverezte Bellatrix-et, ami miatt megszűnt a fájdalmam. Mellém rohant, majd kezével végigsimított oldalamon.

-Ne félj, nem hagyom, hogy bajod essen. - suttogta úgy, hogy csak én halljam.