Tapmancs Öröksége {Harry Potter ff.} [Szünetel]

5.rész: Malfoy

Pár másodpercig csak emésztették az elhangzottakat és hirtelen nem tudták mit mondjanak erre az egészre.

Harry felállt, majd óvatosan megölelt én pedig magamhoz szorítottam. Még ha nem is mutatom, akkor is nagyon fáj az apám elvesztése és most jól esik, hogy ezt még ha szavak nélkül is, de megoszthatom valakivel. Főképp olyannal, aki szintén így érez.

-Sajnálom Harry. - suttogtam a vállára.

-Sajnálom Wi. - éreztem ahogy meleg lehellete végigszalad a nyakamon, majd hirtelen eltűnik.

-Nem ígérhetek semmit, de annyit igen, hogy amiben csak tudok, segítségetekre leszek és mellettetek állok, bármi történjék is. - mondtam, miután gyengéden eltoltam magamtól Harryt. - De ha nem probléma most megyek, mert elég fáradt vagyok. Jó éjt. - biccentettem feléjük, majd elvonultam a szobámba.

~Másnap~

Reggel elég álmos voltam, mikor felkeltem, hiszen nem aludtam valami sokat. A gondolataim nem hagytak nyugodni.

Szerencsére Hermione a szobatársam így az ő, meg Harry és Ron társaságában indultam el a sötét varázslatok kivédése órára.

Elindultunk a terem felé, de közben minden szem ránk, pontosabban rám szegeződött. Tudták a nevem és az apámról elterjedt hamis híreket is. Összesúgtak a hátam mögött és mindenki, aki szembejött velem, gyorsan kikerült, egy ember kivételével.

-Willow, ugye? Draco Malfoy vagyok. - állt meg előttem egy önelégült vigyorral az arcán.

-Hagyd őt békén Malfoy. - szólt rá erélyesen Harry.

-Nyugalom van Potter, nem hozzád beszéltem. - szólt vissza neki, majd ismét felém nézett. - Ugyan már! Éppen Potterhez, Grangerhez és Weasleyhez társulsz? - mért végig.

-Mert mégis kihez kéne? - kérdeztem vissza kissé unottan.

-Talán hozzám. Tőled is félnek az emberek és tőlem is. Együtt uralhatnánk a Roxfortot. Biztos vagyok benne, hogy hasonlítasz a tömeggyilkos és áruló apádra. - nézett bele a szemembe, mire előkaptam a pálcám és a nyakához nyomtam, miközben őt a falhoz taszítottam.

Mögülem hallottam Hermione és Harry hangját amint próbálnak lenyugtatni, hogy nem éri meg és, hogy ezt ne csináljam, de nem igazán figyeltem rájuk. A düh hirtelen homályosította el elmémet.

-Ne merd mégegyszer az apámat a szádra venni. - mondtam kimérten.

-Willow! Azonnal hagyja békén Dracot! - futott oda hozzánk McGalagony professzor Dumbledore kíséretében, mire dühösen elengedtem a fiút és elraktam a pálcámat. - Ezt mégis hogy gondolta?

-Kérlek, gyere velem az irodámba. - szólt Dumbledore nyugodtabb hangon, mire bólintottam.

-Ezért még számolunk Black! - kiáltott utánam Draco.

-Csak rajta Malfoy! - fordultam vissza és tártam ki a mindkét karomat, majd előre fordulva mentem tovább Dumbledore után.