Tapmancs Öröksége {Harry Potter ff.} [Szünetel]

28.rész: R.A.B.

Mikor Ron felvetette, hogy hova menjünk, akkor egyből a Black ház jutott eszembe. Apa örökölte, de mivel ő meghalt, így az enyém lett, de amióta a Roxfortban tanulok, üresen áll.

Bementünk a házba, ahol csupa por volt minden.

-Gyertek utánam. - biccentettem előre, majd elindultam és elvezettem őket a nappaliba. Bár, csak egy évet töltöttem itt, olyan jól ismerem a helyet, mint a tenyeremet. - Döntsétek el, melyikőtök szeretne a két kanapén aludni és ki jön mellém a földre. - néztem végig rajtuk, majd elővettem néhány takarót és párnát az egyik szekrényből.

-Te és Hermione mentek a kanapéra. Nem hagyhatom, hogy a saját házadban a földön aludj. - rázta meg a fejét Harry, mire elmosolyodtam.

~1997.08.01.~

Amikor kinyitottam a szemem, akkor Harryt nem láttam sehol. Sejtem hol lehet, így a pálcámmal világítva mentem fel a lépcsőn és ahogy sejtettem, apám régi szobájában volt. Amint az ajtó elé léptem, végighúztam a kezemet az ajtóra kiírt nevén.

-Amióta meghalt, senki nem járt ebben a szobában. - mondtam hirtelen mire egy kicsit megugrott és felém fordult.

Nagyon bele volt merülve egy könyvbe, így érthető, miért nem vett észre.

-Ne haragudj, én csak... - kezdett volna magyarázkodni, de közbe vágtam.

-Nem baj Harry. Én is be akartam jönni csak még nem volt hozzá elég erőm.

-Hermione, Wi, Harry! Gyertek ide! - hallottuk meg amint Ron kiabál nekünk.

Összenéztünk, majd azonnal mentünk oda. Egy szoba előtt állt.

-Nagyszerű, egy poros szoba. - jegyezte meg cinikusan Hermione.

-Nem az a lényeg. Nézd csak. - mutatott az ajtóra.

-Regulus Arcturus Black. - olvasta fel Hermione.

-Pontosan, vagyis R.A.B. - mutatott rá a lényegre Ron.

-Menjünk a konyhába. - biccentett Harry, majd mind követtük és leültünk az asztalhoz. - ,,Amikor ezt olvasod, én már nem élek. Elloptam az igazi Horcruxot és megsemmisítem. R.A.B.˝ - olvasta fel nekünk Harry a másolat nyakláncban lévő üzenetet.

-Vagyis Wi nagybátyja. - mondta Ron, mire mindannyian rám néztek.

-A kérdés már csak az, hogy tényleg megsemmisítette-e. - nézett végig rajtunk Hermione, mire hirtelen hangokat hallottunk a szekrény felől.

Harry odament, majd hirtelen nyitotta ki és kirántotta onnan Siport, a Black család házimanóját.

-Te kémkedsz utánunk, igaz? - nézett rá mérgesen.

-Sipor mindig nyitvatartja a szemét. - felelte rekedtes hangon.

-Talán ő tudja hol van a medál. - nézett Hermione a házimanóra.

Erre Harry kezébe vette a medált és Sipor elé emelte.

-Ez ismerős neked? - szegezte hozzá kérdését.

Erre először nem felelt, csak morgott mire én is Harry mellé léptem.

-Sipor, megparancsolom, hogy mondj el mindent erről a medálról. - mondtam ellentmondást nem tűrően.

-Rendben, Willow gazdám. - biccentett. - Ez Regulus gazdámé volt, a te nagybátyádé.

-De két ilyen volt. Halljam, hol a másik? - hajoltam fölé, mire kicsit meghúzta magát, de továbbra is csak zsörtölődött.

-Sipor nem tudja hol lehet. - lépett pár lépéssel közelebb.

-De láttad valamikor? Volt itt is a házban? - kérdezte Hermione.

-Te mocskos sárvérű! - kiáltotta rá és közelebb akart hozzá menni, de Harryvel egyszerre elé léptünk.

-Most válaszolsz neki vagy csúnya véged lesz Sipor. - néztem rá mérgesen.

-Igen, itt volt a másik is. Ebben a házban. Gonosz tárgy az. Mielőtt Regulus gazdám meghalt, megparancsolta Sipornak, hogy pusztítsa el és próbálta, de hiába, nem tudta megtenni. Aztán éjszaka besurrant ide és ellopott sok mindent, köztük a medált is. - mondta, most már úgy, hogy az ajtónak dölt, mivel egyre közelebb léptünk hozzá.

-Ki volt az Sipor? Mondd meg! - parancsoltam rá.

-Mundungus Fletcher.

-Hozd ide. - mondtuk egyszerre Harryvel, majd Sipor dehopponált.