Tapmancs Öröksége {Harry Potter ff.} [Szünetel]

15.rész: Megfigyelés

~1997.07.15.~

Az ölelés óta nem beszéltem Dracoval. Még csak fekete kutya alakban sem találkoztam vele. Valahogy nem akartam a közelébe lenni. Nem tudtam volna. Féltem, hogy más reakciója is lesz arra, hogy én vagyok a fekete kutya, így később, hogy átgondolta a dolgokat.

-Skacok! - jött be a klub helyiségbe hozzánk Harry, ahol csak Ginny, Ron, Harmione és én voltunk akkor épp. - Dumbledore megkért, hogy menjek el vele horcruxot keresni. Egynek tudja a pontos helyét. Elmegyünk érte, majd elhozzuk és elpusztítjuk és ezzel együtt három már meglesz. Utána még ha minden igaz négy kell. Wi, megtennéd, hogy megfigyeled Malfoyt? Egyre biztosabb vagyok benne, hogy halálfaló lett és, hogy tervez valamit ellenünk. - nézett utolsó mondatánál rám.

-Persze. - bólintottam.

Adott Ginnynek egy gyors csókot, Hermionét, Ront és engem pedig megölelt, majd elindult Dumbledorehoz, én pedig felálltam a piros kanapéról, majd elkezdtem keresni Dracot.

Legalább kétszer végigjártam az iskola épületét, de sehol nem találtam. Hirtelen nekiütköztem egy embernek, mivel annyira rákoncentráltam a keresésre, hogy aztán mindenhova néztem csak előre nem, így neki mentem valakinek, ami miatt a földön kötöttem ki.

Felnéztem az illetőre és hát mondanom sem kell, természetesen Draconak menem neki. Hát, legalább megtaláltam.

-Jól vagy? - kérdezte kissé rekedt hangon és a kezét nyújtotta felém.

Elfogadva a segítséget megfogtam jobbját, mire egy könnyed mozdulattal felrántott a földről.

-Igen, jól vagyok. Köszönöm, hogy felsegítettél. - biccentettem. - És sajnálom, hogy neked mentem. Kissé elgondolkoztam. - simítottam végig a ruhámon.

-Semmi gond. - felelte majd egy halovány félmosoly jelent meg a száján és engem kikerülve elindult tovább arra, amerről én jöttem.

Ismételten furcsa volt. Az a mosoly, ami amúgy az elején gúnyos volt, majd az utóbbi időben elűnt, most erőltetetté vált. Őszintén szólva aggódom is érte. Bár, amióta megváltozott azóta aggódom érte. Nem is tudom miért, de talán emiatt, hogy rájöttem, a család nagyon fontos, bár, apa is ezt tanította nekem, de nemrég tudatosult csak bennem. Elvégre folyton egymással harcoltunk. Most meg csak akkor beszélünk ha épp úgy van. Nem szól be senkinek, hanyagolja a barátait, a szeme alatt elhúzódó sötét karikából ítélve pedig keveset alszik. Nem akarok hinni Harrynek, de lehet igaza lesz. Mi van ha halálfalónak állt és éjjel-nappal mesterkedik valamiben aztán amiatt nem alszik? De akkor nem lenne inkább méggonoszabb? Utálom a bizonytalanságot! Egyszerűen megőrít, ha nem tudok valamit biztosra amit egyébként tudnom kéne.

Rejtőzködve Draco után mentem, majd csak pár perc után vettem észre, hogy amúgy már senki nincs a folyosón az óra pedig már javában elkezdődött, de jelen pillanatban ez nem érdekelt. Csak az igazságot akarom megtudni.