Tapmancs Öröksége {Harry Potter ff.} [Szünetel]

24.rész: Az ész a szívvel szemben

Lassan és kimérten mentem Harry után, miközben folyamatosan a földet pásztáztam. Legközelebb csak akkor néztem fel, mikor megállt és velem szembe fordult.

-Mielőtt bármit mondanál, had tisztázzam a dolgokat. - néztem rá komolyan, mire csak aprót bólintott. - Én nem kedvelem Malfoy-t, ő sem kedvel engem. Csupán úgy cselekedtünk, ahogy kellett. Én nem hagytam meghalni, ezért cserébe ő se hagyott engem. Nem tudom honnan tudta meg, hogy én vagyok a fekete kutya, viszont ez igazából nem is érdekel, elvégre akkor már nem lennék itt. Nem tudom elmondani mennyire sajnálom, hogy hazudtam nektek, de tudni akartam, hogy Draco milyen ember. Úgy tűnik, hogy... - itt egy pillanatra megálltam és szívem szerint nem mondtam volna tovább, de most az eszemre kellett hallgatnom. - ő is épp olyan gonosz ember, mint az apja. - mondtam ki a szavakat kissé nehézkesen, de próbáltam mutatni, hogy teljes mellszélességgel emellett az állítás mellett vagyok.

-Értem és igazából nem haragszom rád. Én viszont azt akartam mondani, hogy kicsit durva voltam veled és sajnálom. Nem akarlak elveszíteni. - nézett rám komolyan, mire csak megöleltem.

-Te nem a barátom vagy, hanem már a testvérem. Mindig itt leszek neked, ahogy apukádnak az én apám. - mondtam halkan és éreztem, amint egy kósza könnycsepp gördül le az arcomon.

-Remélem tudod, hogy nem gondoltam komolyan amit mondtam, csak dühös voltam. Főképp magamra, hogy nem voltam melletted a kórházba és azért, mert ha Draco nincs ott, akkor te... - nem tudta befejezni a mondatot, mert közbevágtam.

-Az már a múlt. Koncentráljunk a mostra. Most pedig örülni kell Billnek és Fleurnak. - toltam el magamtól gyengéden. - Na menj, Ginny már biztos vár rád. - mosolyogtam rá, mire viszonozta azt és bement.

Egy hatalmasat sóhajtottam, majd minden gondolatomat kizárva mentem a sátorhoz, hogy valamiben segíthessek.

-Wi! - kiabálta nekem valaki az Odú felől.

Oda fordultam és az ajtóban állva Ron intett, hogy menjek be.

A nappaliban ott ültek hárman a kanapén, velük szemben pedig a Mágiaügyi Miniszter foglalt helyet. Nem tudtam miért van itt, így inkább leültem Harry mellé.

Elmondta, hogy Dumbledore írt egy végrendeletet, melyben mi is szereplünk. Ronra hagyott egy önoltót, amely a lámpa fényét tudja magába szívni és ugyanúgy vissza is helyezni azt. Hermione pedig Bogar bárd meséi könyvet kapta, végül Harry, a Kviddicsben elkapott első cikeszét kapta, mellé pedig Griffendél Godrick kardját is kapta volna, viszont a Miniszter szerint az nem képezi Dumbledore tulajdonát, viszont ettől függetlenül nem is tudják, hogy hol van pontosan, mivel nyomtalanul eltűnt.