Tapmancs Öröksége {Harry Potter ff.} [Szünetel]

43.rész: Félidő

Ezután Harryék indulni akartak volna tovább, de én megálltam.

-Gyere gyorsan! Sietnünk kell! - fordult vissza Hermione.

-Menjetek csak! Most itt van rám szükség. Utána keressetek meg. - szóltam nekik, mire bólintottak.

Épp ebben a pillanatban röppent felém egy varázslat, amit sikerült kivédenem. Tudom, hogy megtudják oldani nélkülem is, itt viszont elszabadult a pokol, így muszáj vagyok maradni.

Visszarohantam az épületbe, ahol egyből rám akart támadni egy halálfaló, de aztán Remus épp jókor volt jó helyen és megmentett.

-Köszönöm! - mondtam neki, majd tovább álltam.

*Később*

A bejárat körül voltam ismét, mikor tőlem balra, megláttam, hogy Fredet és Percyt sarokba szorították. Két halálfalóval csatáztak, így odarohantam és az egyik ellen egy Petrificus totalus átkot, a másik ellen pedig a Sectumsemprat alkalmaztam, mielőtt bármit is tehetett volna.

-Köszönjük. - mosolygott rám Fred.

Szólni sem volt időm, mivel egy hatalmas robajt hallottam, a következő pillanatban pedig csak azt vettem észre, ahogy kirobban Fred fölött a téglafal, így 1 másodpercem volt átgondolni, hogy mit tegyek.

-Reducio! - kiáltottam és suhintottam a pálcámmal.

Az agyam egy szempillantás alatt a falra összpontosult és minden erőmet beleadtam, így az összes faldarab, ami lehullott, már csak apró kavicsok voltak. Ha nem cselekszem gyorsan, Fred bele is halhatott volna Percy viszont sérülésekkel ugyan, de megúszta volna, viszont így szerencsére mindketten jól vannak.

-Reducto! - hallottam meg tőlem balra, majd csak azt vettem észre, hogy elrepülök a levegőben, neki a falnak és hallottam, ahogy reccsent a vállam, majd hirtelen szúró fájdalmat éreztem, így tudtam, eltört.

-Petrificus totalus! - kiáltotta Fred a támadok ellen, majd hozzám rohant és letérdelt mellém, ahogy Percy is.

Ekkor sustorgásokat hallottam és mindenki megállt. Ismét Voldemort szól hozzánk.

-Vitézül küzdöttetek, de hiába. Elég volt már ebből. A kioltott mágus vér minden cseppje veszteség számunkra. Parancsot adok csapataimnak a visszavonulásra. Megengedjük, hogy összegyűjtsétek hadaitokat. Harry Potter, hozzád szólok most és csak hozzád. Te ma este veszni hagytad sok barátod, ahelyett, hogy szembenéztél volna velem. Szégyenletesen viselkedtél. Gyere el a Tiltott Rengetegbe és nézz szembe sorsoddal. Ha nem adod át magad nekem, megölöm őket. Megölök minden férfit, nőt és gyereket, aki rejtegetni próbál előlem. - mondta végig, majd a halálfalók elmentek.

-Gyere, segítek. - fogta meg ép karomat és átrakta a válla felett, viszont túl magas volt hozzám, így nem igazán volt kényelmes.

-Ne aggódj. Tudok járni. - léptem egy kicsit odébb.

Őt ez nem hatotta meg, mert inkább felkapott és kézben vitt be. Szép lassan mindenki ide érkezett és ahogy láttam a Weasley család együtt volt egy asztalnál, ahova Fred le is tett.

-Mi történt veled? - rohant hozzám George.

-Neki repültem a falnak, de semmi komoly, csak eltört a vállam. Szerintem magamnak nem tudom megcsinálni. - nézegettem a testrészt. - Megtennéd? - néztem Georgera.

-De ha elrontom? Sosem csináltam ilyet. - nézett rám aggódva.

-Bízom benned. - néztem mélyen a szemébe. - Csak annyit kell mondanod, hogy Hippokrax és ezzel a mozdulattal. - mondtam, majd mutattam.

Ezt használtam akkor, mikor begyógyítottam a fülét, de ez ugye töréseken is alkalmazható.

-Készen állsz? - nézett rám, mire csak bólintottam. - Hippokrax. - mondta, majd legyintett palcájával.

Egy fájdalmas nyögés hagyta el a számat, de legalább már rendben volt a vállam.

-Köszönöm. - mosolyogtam rá.

-Úgy örülök, hogy életben vagytok! - nézett rám, majd testvérére, akit megölelt, majd csókot lehelt ajkamra.