Tapmancs Öröksége {Harry Potter ff.} [Szünetel]

17.rész: Áruló

*Előző részből:*

Ekkor már biztos voltam benne. Ő Bellatrix Lestrange, a boszorkány, aki megölte az apámat, aki elvette tőlem az egyetlen embert, akit valaha is igazán szerettem, akit elvett tőlem, mielőtt még jobban megismerhettem volna. 

***** 

Hirtelen olyan dühöt és fájdalmat éreztem, hogy legszívesebben ott helyben megöltem volna. A pálcámat a levegőbe is emeltem és felé irányítottam, de Harry a kezét elém emelte és megrázta a fejét. Tudtam, nem lenne itt sem a helye, sem pedig az ideje, így bólintottam és nem tettem semmit, a kezemet viszont nem engedtem le.

Hirtelen Piton termett mellettünk, aki ránk fogta a pálcáját, így mi is rá, de csendre intett minket, majd hátat fordítva felment.

-Perselus, kérlek. - hallottam Dumbedore kérlelő hangját.

-Avada Kedavra. - mondta a halálos átkot, majd Dumbledore kirepült az erkélyen.

Harryvel összenéztünk, majd nekem egy könnycsepp is legörtült az arcomon. Albus és Perselus társak volak, de aztán mégis megölte őt. Elárulta, holott Dumbledore mindig segített neki.

Dracoval együtt elindultak lefelé, mi pedig miután észhez tértünk, rögtön utánuk eredtünk. Hagrid háza felé vették az irányt. Bellatrix a nevét kiabálta, majd egy mozdulattal felgyújtotta az egész épületet.

-Piton! Dumbeldore bízott magában! - kiáltott Harry.

Erre Draco és Perselus is felénk fordultak. Draco könnyes szemmel nézett rám, én pedig csalódottan és dühösen ráztam meg a fejem.

-Szaladj! - szólt a fiúnak, aki egy utolsó pillantást vetett rám, majd elrohant.

Ekkor csak azt vettem észre, hogy Bellatrix valamilyen átkot szórt Harryre, aki aztán a földön kötött ki. Hirtelen rámnézett és egy gúnyos mosoly jelent meg az arcán. Elkezdett felém jönni, majd pár centire tőlem megállt és egyik kezével az állam alá nyúlt, amit kissé meg is emelt.

-Nocsak, nocsak! Te nagyon hasonlítasz Sirius Blackre! Csak nem a lánya vagy? - nevetett fel gonoszan.

-Ne merd a szádra venni az apámat! - szűrtem ki a fogaim közül a mondatot, ekkor ismét csak felnevetett, mire arcon köptem.

A mosoly egyből lefagyott az arcáról és felemelt, majd a földre dobott.

-Bellatrix, ő nem fontos nekünk. Hagyd inkább és menjünk! - szólt rá erélyesen Piton, amin eléggé meglepődtem, de nem igazán tudtam most vele foglalkozni.

-Előbb még ezt elintézem. - szólt hátra egykori professzorunknak. - Nos, látom olyan harcias is vagy, mint ő. - fordult vissza hozzám mérgesen. - Csak, hogy viccesebb legyen. Kapsz 10 másodpercet az elmenekülésre. - tért vissza ismét gúnyos mosolya.

-Fuss! - mondta Harry halkan.

Fekete kutyává váltam, majd rohanni kezdtem az erdő felé. Még időben odaértem volna, de látta a sebességem, így még 10 előtt elkiáltott egy Deprimot, ami közvetlen mögöttem robbant, aminek hatására az erdőbe repültem és a földre érkezésem után egy pillanatra mindenem fájt, de aztán felülkerekedett rajtam a sötétség.