Tapmancs Öröksége {Harry Potter ff.} [Szünetel]

19.rész: Indulás

Amint a Dursley házhoz értünk, akkor mindenkit beengedtem magam előtt, majd utolsóként sétáltam oda Harryhez, aki azonnal megölelt.

-Már attól féltem, hogy nagyobb bajod lett. - mondta halkan, miközben szorosan ölelt.

-Draco megmentett. - sóhajtottam, mire már nem felelt.

-Mordon professzor, mit terveznek? - kérdezte Harry, mikor bementünk a többiek után a nappaliba.

-Mivel még nem vagy nagykorú, ezért a Minisztérium nagyjából minden lépésedről tud, ami nem kedvez nekünk. Rajtad van a nyomjel, így olyan eszközökkel kell utaznunk, amelyet az nem érzékel. Ha pedig kinnt rajtunk ütnek, ami biztos, hogy meg fog történni, nem tudhatják melyik az igazi Harry. - mondta végig, majd a kabátja zsebéből előhúzta a Százfűlé-főzetet.

Harry persze azonnal ellenállt, mondván nem szeretné ha bárkinek bármi baja lenne, de Hermione elsétálva mellette kitépett egy hajszálát és az üvegbe dobta, ezzel érvénysítve a főzetet. Elsőként odaadta Frednek, aki tovább Georgenak, majd Mundungusnak aztán Fleurnak, utána Ron és végül Hermione is ivott belőle. Így hét Harry volt a szobában.

-Mundungus, te velem jössz. - kezdett bele Rémszem. - Harry pedig Hagriddal, a többiek pedig beosztják, ahogy szeretnék. - legyintett, majd megindultunk kifelé.

Hagrid felült a motorjára, Harry pedig bele az oldalkocsiba. Bill felült egy Thesztrálra, mögé pedig Fleur. Az egyik seprűre Tonks, aki Ront kísérte. Mögöttük egy seprűn Fred, akivel Arthur ment. A harmadik seprűpároson pedig Georgeal ment Remus. A második Thesztrálon pedig Kingsley és mögé Hermione ült. Így én egyedül maradtam.

-Alastor, nem lenne jobb ha én kísérném Wi-t és George mondjuk csatlakozna Arthurhoz? - nézett először rám, majd a férfire Lupin.

-Nem szükséges, megleszek egyedül is. Különben is, ha hárman lennének, az sokkal könnyebben feltűnne nekik. - mondtam, mire mindenki biccentett.

-Tetszik ez a hozzáállás. - biccentett elismerően Mordon. - Akkor háromra induljatok és az Odúnál találkozunk. - nézett végig rajtunk.

Gyorsan felültem a seprűmre, majd a számolás végeztével sorban indultunk el. Egy ideig nyugodtan repültem, mire elröppent a fejem mellett egy varázslat. Tehát Voldemort serege ránk talált.

-Szívósabb vagy, mint az apád volt kislány! - hallottam meg az általam gyűlölt hangot, aki gúnyosan fel is nevetett és jól tudtam ki az. Bellatrix, hát ki más?

-Egyszer megfoglak ölni ezt megígérhetem, de annak nem most van itt az ideje! - kiáltottam neki, majd utána elkiáltottam egy Relaxo-t és felé irányítottam a pálcámat, melynek végéből szikraeső hullt, így megtudtam bénítani egy kis időre, majd messzire repültem tőle.