Tapmancs Öröksége {Harry Potter ff.} [Szünetel]

40.rész: Újra Roxfortban

Kiderült, hogy az a lány a portrén Ariana, aki a húguk volt.

-Nézzétek, jön. - szólt hirtelen Hermione.

Ekkor kinyílt a festmény és mögötte egy alagút volt, majd feltűnt egy alak is.

-Neville? - nézett rá Harry.

-Mi történt? Rosszul nézek ki? - mosolyodott el.

Ekkor fogtam magam és odarohantam, majd megöleltem őt. Viszonylag sok időt töltöttünk együtt és nagyon jó barátommá vált ezidő alatt és régen láttam, ahogy Ginnyt és a többieket is.

Ezután elindultunk befelé. Neville elmondta, hogy a titkos utakat lezárták. Dementorok és Halálfalók őrzik a kastélyt. Ez az egyetlen, amiről még nem szereztek tudomást.

Végül elértünk az alagút végéhez, ahol szintén egy festményen keresztül mentünk ki.

-Hé! Meglepetés! - szólt Neville.

-Csak ne Aberforth főztje legyen, attól már meglepődtünk párszor. - szólt Seamus.

Ekkor Neville nem szólt, csak odébb állt, így látták Harryt, majd végül minket is. Ujjongásban törtek ki, hogy visszatértünk és végigöleltünk mindenkit.

-Halljuk a tervet. - nézett rá Neville.

-Megkell találnunk valamit, ami itt van elrejtve a kastélyban. Ez a valami segíthet legyőzni Tudjukkit. De nem tudjuk, hogy mi az és azt sem, hogy hol van. Lehet valami köze hollóhátihoz. Könnyen elrejthető. - magyarázta Harry.

-Nem lehet hollóháti diadémja? - szólt Luna.

-De az nincs meg több száz éve. Nincs senki élő ember, aki látta. - mondta Cho.

-Bocs, megmondanátok mi az a diadém? - nézett körbe Ron.

-Olyasmi, mint a korona, fejdísz szerűség. - magyarázta meg neki Cho.

Ekkor hirtelen Ginny jelent meg a tömeg mögött.

-Harry! - mosolyodott el.

-Fél éve nem látott és simán keresztül néz rajtam. A saját bátyján. - jegyezte meg szemforgatva Ron.

-Bátyja az sok van, Harryje csak egy. - bökte oda Seamus.

-Fogd be Seamus! - rivallt rá a fiú.

-Baj van Ginny? - kérdezte tőle Neville.

-Piton tudja. Tudja, hogy Harryt látták a faluban. - tájékoztatott minket.

Ezután összehívtak mindenkit a nagyterembe. Harry azt mondta velük megy és úgy éreztem nekem is bekell olvadnom közéjük, míg Ron és Hermione félrevonult, hogy majd a többiekkel együtt érkezzenek meg.

-Biztos vagy benne, hogy jössz? - nézett rám Harry, miközben vettük fel a kölcsönbe kapott talárokat.

-Biztos. Mondtam, nem hagylak egyedül. - mosolyodtam el halványan.

*Később*

-Talán nem is sejtitek miért hivattalak benneteket ide ilyen későn. - kezdte Piton a nagyteremben. - Tudomásomra jutott, hogy az este folyamán Harry Potter Roxmortsban járt. Közlöm, hogy ha bárki, tanuló vagy tanár, segíteni próbál Harry Potternek, az illető büntetése pontosan olyan súlyos lesz, mint amilyennek az ilyen tett minősül. Továbbá, akiről kiderül, hogy ilyen esetről tudomást szerzett és nem jelentkezik itt és most, hanem hallgat, azt társtettesnek nyílvánítjuk. Nos tehát, ha van itt olyan, aki bármit is tud Potter ma esti tevékenységéről, felszólítom, hogy lépjen elő. Most. - fejezte be.

Harryre néztem, aki biccentett, így kiléptem a tömegből, majd minden szem rám szegeződött.

-Willow? - nézett rám meglepve, de láttam rajta az aggódás apró jeleit, amit nem tudtam mire vélni, ráadásul meglepett, hogy a keresztnevemen szólított, hiszen mindig csak a vezetéknevemen hívott.

Ezután Harry is mellém lépett, ami nagyobb morajlást váltott ki az emberekből.

-Úgy tűnik a nagyon szigorú biztonsági intézkedései nem állták ki a próbát igazgató úr. - szólt. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és a barátaink léptek be rajta. Hátra néztem és láttam Georgeot, aki egy mosolyt eresztett felém, amit viszonoztam is. - Hogy mer ott állni, ahol ő állt? Mondja el mit tett aznap este! Hogy odalépett ahhoz az emberhez, aki bízott magában és megölte! - kiáltotta Harry.