Tapmancs Öröksége {Harry Potter ff.} [Szünetel]

18.rész: Ébrenlét

~1997.07.29.~

Amint magamhoz tértem, éreztem ahogy minden végtagom sajog, főképp a fejem és szédültem is, így még pár másodpercig nem mozdultam, hátha csillapodik a fájdalom, de aztán amikor kinyitottam a szemem, éles fény csapta meg azt. Pár pislogás után jöttem csak rá, a Roxfortban vagyok, azon belül is az orvosi szobában. Körülöttem Hermione, Ron, Remus és felesége Nymphadora Tonks, Hagrid, Alastor Mordon (Rémszem), Arthur, a Weasley ikrek és még négy olyan ember akiket igazából nem is ismerek.

-Oh hála isten! - hallottam amint Remus felsóhajt.

Hermione azonnal a nyakamba borult és szorosan megölelt.

-Mi történt? - kérdeztem kissé rekedtes hangon és nehézkesen, de felültem.

Pár pillanatig mindenki csak hallgatott és tanácstalanul néztek egymásra, majd Ron lépett hozzám közelebb.

-Miután elájultál Bellatrix varázslata miatt, Draco talált meg téged és hozott ide. Elmesélte mi történt, majd azt kérte, adjunk át neked egy üznetet. - mondta, majd megállt egy pillanatra, én pedig görcsbe rándult gyomorral ültem. Ron elővett a zsebéből egy papírt. - Nos, nem igazán kedvelem Dracot, de megmenette az életedet. - ezzel a mondattal társítva nyomta a kezembe az összegyűrt levelet. - Egyébként, két hétig voltál kómában. - tette hozzá, mire egy pillanatra lefagytam.

Kinyitottam a papírt, majd magamban olvasni kezdtem a sorokat. - ,,Valahol sejettem, hogy te vagy Aurora, szóval csak annyit, hogy köszönöm. Meg azt is, hogy sajnálom, nem volt más választásom.˝ - nem akartam hinni a szememnek.

Tudta, hogy én vagyok az, mégsem zavart el. Mégis órákig simogatta a hátamat és elviselte, hogy ott legyek vele. Sőt, még el is nevezett, Aurora, vagyis hajnal, mivel egyrészt fekete kutya voltam és hajnalban még sötét van, másrészt mert ez a kedvenc időszaka, ekkor olyan csendes minden és ekkor tűnnek olyan igaznak a dolgok. Legalábbis, nekem ezzel indokolta a választást.

-Wi, miért nem mondtad el, hogy animágus vagy? - nézett rám Hermione, ezzel kiszakítva a gondolataimból.

-Mert az elején még nem bíztam senkiben. Sokáig tartott, mire bízni kezdem és addigra már nem tűnt fontosnak, hogy elmondjam. - sóhajtottam.

-Sejtettem, hogy örökölted édesapád tehetségét. - mosolygott rám Remus és adott a fejemre egy puszit.

-Draco hova ment? - néztem körbe.

-Csak azt tudjuk, hogy gyáva módon elmenekült a felelősség elől és valószínűleg a halálfalókhoz ment. - felelte Hermione.

-Mi lesz most? Mit fogunk tenni? Harry veszélyben van és... - kezdtem volna el aggódni, de aztán csak ekkor esett le, hogy nincs is itt. - Harry hol van? - néztem barátaimra ijedten.

-Ne aggódj. Egy ideig biztonságban van a Dursley házban, de épp most megyünk érte, mert nem lehet tudni. Szerinted van annyi erőd, hogy útnak induljunk? - nézett rám komolyan Remus.

-Igen, mehetünk. - biccentettem, majd felálltam. - De még egy kérdés... - kezdtem, mire érdeklődve néztek rám. - Ők kicsodák? - néztem a számomra ismeretlen emberekre.

-Ő itt, a mi drágalátós bátyjánk, Bill. - mondta Fred és a vöröshajú fiúra mutatott, kinek az arca sebhelyes volt.

-És a menyasszonya Fleur. - biccentett fejével a mellette álló szőkehajú lányra George.

-Ő ott Kingsley Shacklebolt. - mutatott a barna bőrű fickóra Arthur.

-Én pedig Mundungus Fletcher vagyok, a Rend egy régi tagja. - szólalt fel egy férfi, mire csak bólintottam.