Tapmancs Öröksége {Harry Potter ff.} [Szünetel]

39.rész: Gringotts

Végül Hermione megitta a főzetet és elhopponáltunk a bank közelébe. Ron egyébként Bellatrix egyik segédjének álcázta magát, míg Ampók, Harry hátára kapaszkodott. Én átváltoztam fekete kutyává, így könnyebben elfértünk a köpeny alatt.

Hermione kimérten lépett a Gringottsba, de majdnem nem engedték be, viszont Harry használta az Imperiot, aminek segítségével bejutottunk. Elindultunk a síneken, de aztán beriasztott, hogy nem azok vagyunk akik és a csille le is dobott, viszont ott értünk földet, ahol kellett. A széfet egy sárkány őrizte, aki mellett aztán sikerült elmenni, mert volt egy tárgy, ami olyan hangot adott ki, ami mellett kínozták.

Végül bejutottunk a széfbe, ahol Harry meglátta a Horkruxot, közben Hermione levert egy tárgyat, ami duplázódni kezdett egy átok miatt és így egyre több lett, de ennek hála, Harry feltudott mászni a kehelyhez. Aztán Ampók hátba támadt minket, mivel kiment nélkülünk, viszont sikerült nekünk is kiszabadulni a széfből, de nem tudtuk hogyan juthatnánk ki az épületből.

-Van egy ötletem, de eszelős. - szólt Hermione egy oszlop mögül, amit védelemnek használtunk, mert támadtak minket.

Mire észbe kaptam, nekifutásból a sárkány hátára ugrott. Gondolkozás nélkül ugrottam utána most már ember alakban.

-Gyertek már! - kiáltottuk nekik egyszerre.

Ezután Hermione lelőtte a sárkányt fogvatartó láncot, ennek köszönhetően kirepült az állat, velünk a hátán.

*Később*

A sárkány ereszkedni kezdett egy tenger fölött, így leugrottunk, majd nagy nehezen kikászálódtunk onnan.

Harry elmondta, hogy Voldemort rájött, hogy Horkruxokat keresünk. A következő viszont a Roxfortban van. Hollóháti Hedvignek köze van hozzá.

Végül úgy terveztük, hogy Roxmortsba megyünk, a cukorboltba, onnan van a kastélyba egy titkos alagút.

Elhopponáltunk hát oda, de azonnal elbújtunk, hiszen észrevettek minket. Szerencsénk volt, hogy máshol kezdett el riasztani, így arra indultak meg, ezért gyorsan elfutottunk egy szűk utca felé, de a végén rács volt.

-Most mi lesz? - néztem rájuk.

-Gyertek be, Potter. - hallottunk meg hirtelen mellőlünk egy hangot.

Gondolkozás nélkül odamentünk. Ismerős volt a fickó. Olyan volt, mint Dumbledore, de szerintem ő az öccse. Aberforth Dumbledore.

-Magát láttam a tükörben. Ön küldte Dobbyt. - jött rá Harry.

-Őt hol hagytátok? - fordult felénk.

-Meghalt. - felelte szemüveges barátunk.

-Kár. Kedveltem azt a manót. - jegyezte meg.

-Azt ki hozta ide? A tükröt. - mutatott az eszközre Harry.

-Mundungus Fletcher, úgy egy éve. - felelte.

-Nem volt joga eladnia magának! Ez az ő... - kezdte, de félbeszakították.

-Siriusé, igen. Albus mondta. - folytatta volna, ekkor én vágtam közbe.

-Mi? Ez az apámé volt? - szóltam azonnal.

-Á, tehát te vagy az a sokat emlegetett Willow Black. - fordult felém. - Albus rólad is mesélt ám és nyilván az apád miatt te is eléggé ismert lettél.

*Később*

Hozott nekünk enni és innivalót, miközben beszélgettünk. Elmondta, hogy a rend elesett.

-Bekell jutnunk a Rofxortba. Dumbledore megbízásából. Horkruxokat keresünk. Úgy tudjuk az utolsó a kastélyban van, de maga kell hozzá, hogy bejussunk. - szólt Harry.

-Albus nem megbízást adott neked, hanem a halálba küldött. Menj haza és élj még egy kicsit. - szólt Aberforth.

-Dumbledore hitte, hogy képes vagyok erre.

-Mi okod volna bízni benne? - tette fel a kérdést. Ezután rávilágított, hogy hiába ismerte pár évig, nem is említette sosem az ő, vagy a lány nevét, aki a festményen van. - Szóval mi okod van hinni neki?

-Nem érdekel mi volt maga és a bátyja közt. Bízom Dumbledore szavában. Nem adom fel, mint maga. Bekell jutnunk a kastélyba. - mondta Harry.

-Tudod mi a dolgod. - nézett fel a lányra a festményen, aki elment.

Sziasztok! Kezdeném azzal, hogy tudom, nem lett valami izgalmas ez a rész és lehet kicsit gyorsan haladnak az események, de ígérem, lesznek még izgalmak. A másik pedig, lehet már észrevettétek, de új cím és borító lett, ami remélem elnyeri tetszéseteket. További jó olvasást!🥰