Tapmancs Öröksége {Harry Potter ff.} [Szünetel]

33.rész: Veszekedés

Mivel Ronnal továbbra sem lehetett hopponálni, ezért úgy döntöttünk, hogy elindulunk gyalog, mert veszélyes lett volna ott maradni már csak a fejvadászok miatt is.

Hosszú időn keresztül utaztunk át mindenféle tájon, miközben a gonosz tárgy körbe járt köztünk. Nem tudom, talán napok, vagy hetek teltek el, de az időérzékem eltűnt és már a napokat sem számoltam. Egy biztos, akárhányszor rajtam volt a nyaklánc, mindig éreztem a gonosz jelenlétét, ahogy átjárja a testemet és annak minden porcikáját. Az utunkat végig kísérte a rádió monoton hangja és még magunk sem tudjuk miért, de nem kapcsoltuk ki.

Aztán, ahogy közeledett a sötétedés, letáboroztunk egy folyó partján. Ron lefeküdt, Hermione pedig Harry haját vágta, én pedig szokás szerint egyedül ültem a sarokban, csendben a gondolataimmal.

-Úristen, megvan! - kiáltott fel hirtelen vörös hajú barátnőm aki azonnal eldobta az ollót a kezéből, amivel Harry haját vágta és az asztalhoz rohant.

Harry utána ment és nem értette, hogy mire jött rá, viszont a lány sem mondott semmit. Én is érdeklődve álltam fel és mentem oda melléjük az asztalhoz.

-Szóval? - nézett rá kérdően Harry.

-Griffendél kardja, kobold munka. Mindent magába szív, ami erősíti. A Titkok Kamrájában ezzel a karddal szúrtad le a Baziliszkuszt, szóval átitatódott a mérgével.

-Tehát ezzel meglehet semmisíteni a horcruxot. - bólogatott a szemüveges fiú, aki már értette.

Hirtelen elmentek a fények, majd Ron komótosan sétált oda hozzánk és nem volt jó kedve. Elmondta a véleményét Harrynek, a horcruxok megkereséséről, amivel baja volt. Elkezdtek veszekedni, de szinte azonnal kiszúrtam, hogy a nyaklánc Ron nyakában lóg még most is, ahogy az egész nap volt.

-Menj el! - kiáltotta most már mérgében neki Harry.

Ron kivette a nyakából a horcruxot és a földre dobta, majd felvette a táskáját, ezután visszanézett ránk.

-Jöttök, vagy maradtok? - nézett ránk felváltva Hermioneval. Vörös hajú barátnőmmel egymásra, majd Harryre néztünk. Nem akartam, hogy ez legyen, bár tudtam, hogy előbb vagy utóbb ez lesz, egy veszekedés szakítja szét a csapatot, hiszen mindig ez van. - Rendben, minden világos. Láttam én amit láttam. - nézett most Hermionera, ezt most konkrétan neki mondva, majd egy szúrós pillantást vetett rám is és kiment, Hermione pedig utána, de hiába mondott neki bármit, nem maradt.

*Pár héttel később*

Most egy hegység tetején vagyunk, aminek a sziklás részén vertünk sátrat tegnap és éjszakáztunk itt. Hermione most épp egy sziklán ül, tőlünk nem messze, én pedig a sátor bejáratánál ülök. Hirtelen Harry rohant ki a sátorból. Rám nézett, majd fejével biccentett a lány felé, gondolom mondani akar valamit.

Mindketten odamentünk hozzá. Harry mondott valamit a cikeszekről és arról, hogy testemlék örzők, majd Hermione tájékoztatta, hogy talált egy jelet a mesekönyvben, ami nem is szem, de nem is rúna és valaki kézzel rajzolta bele.

-Figyeljetek, gondolkoztam. Elmegyek Godric's Hollow-ba. Elvégre ott születtem és a szüleim is ott haltak meg.

-De Voldemort számít rá, hogy odamész. - szólaltam meg hosszú ideje most először.

-Jó, de neki is fontos az a hely, mivel majdnem meghalt ott. Akkor lehetséges, hogy elrejtett ott egy horcruxot. - magyarázta meg Harry.

-De attól még nagyon veszélyes lehet. Igaz, gondoltam rá én is, hogy elmenjünk, bár én a kardot keresném. Dumbledore azt akarta, hogy te találd meg, ezért lehetséges, hogy odarejtette, ahol Griffendél Godrik is született. - magyarázta Hermione.

Mindannyian egyetértettünk abban, hogy akkor elmegyünk oda, majd estefelé, amikor is elhopponálunk.