Tapmancs Öröksége {Harry Potter ff.} [Szünetel]

20.rész: Odú

Mielőtt odaértem, addig még jópár Stupor, Reducto, Relaxo és Capitulatus varázsigét is alkalmaznom kellett, de még így is volt rajtam több sebhely is.

Amint beértem volna az Odú területére, valaki hátulról meglőtte a seprűmet, ami miatt nem tudtam irányítani és a földhöz csapódva érkeztem meg, de szerencsére sikerült némileg korrigálnom az esést, így csak a szemöldököm repedt fel, amely vérzett is, de nem igazán foglalkoztam vele.

-Wi, jól vagy? - rohant oda hozzám Remus és Tonks.

-Igen, persze. Többiek? - néztem körül miközben segítettek felállni a földről, de csak ők voltak itt velem.

-Alastor meghalt és Mondongus dehopponált. - mondta Tonks mire kicsit elszomorodtam, elvégre Mordonnak köszönhetjük, hogy itt vagyunk, Mondongusról pedig sejtettem, hogy egy gyáva féreg.

-George megsérült, szóval segítened kell. - fogta meg a kezem Remus, majd maga után húzott be az Odúba.

Először Hermione, Harry, Ron és Ginny a nyakamba borultak, örülve, hogy még élek. George a kanapén feküdt és tiszta vér volt a füle és egy része nem volt meg. Odalépve hozzá elővettem a pálcámat.

-Ez most egy kicsi csípni fog. - néztem rá komolyan, mire csak aprót bólintott. - Hippokrax. - mondtam, majd legyintettem. - Visszanöveszteni nem tudom, de begyógyítottam, így nem fog elfertőződni. - fogtam egy rongyot, majd letöröltem a vért. - Jobb? 

-Így már nem fáj, köszönöm. - mosolyodott el, majd magához ölelt.

-Ezt meg hol tanultad? - nézett rám Hermione meglepetten.

-Amikor apa tanítani kezdett, ezt mutatta meg az elsők között, mivel szerinte fontos volt, hogy tudjak gyógyítani is. Nos, igaza lett. - feleltem, majd kissé szomorú lettem apa emlékére.

-Van olyan amit nem tudsz? - kérdezte Ron nevetve.

-Az biztos, van még hova fejlődnöm. Egy év alatt sokat tanultam, de szerintem nem eleget. - mosolyogtam egyik legjobb barátomra.

-Apád egy nagyszerű ember volt és bár sokan nem is hinnék, de nagyon jó mágus is. A legjobbtól tanultál. - ölelt át fél kézzel Remus, majd adott egy puszit a fejem búbjára.

~Este~

Mindenki elment lefeküdni, csak én voltam még ébren. Most is kisétáltam az épületből és a háztól nem messze lévő régi, rozoga hintába ültem bele. Pont, mint karácsonyi szünetben. Most viszont langyos szellő lengedezett és egészen kellemes idő volt.

Belegondolva, nagyon sokminden változott a legutóbbi ilyen alkalom óta. Pedig csak alig több, mint fél év telt el azóta, mégis annyi minden megváltozott. Annyi minden történt és szerintem az elkövetkező akár pár nap alatt is annyi minden fog történni. Voldemort visszatért. A jó és a gonosz harca ismét elkezdődött.

-Draco, most a te kezedben van a választás lehetősége. - suttogtam az ég felé, bár tudtam, senki nem hall engem.