Rossz srác a szomszédból

12

Matt elvitt a suliig, út közben pedig a hétvégi buliról kérdezett.
– Nem történt semmi, egyszerűen rosszul éreztem magam és ki kellett mennem a friss levegőre – magyarázkodtam a szőke srácnak. – De jobb, ha nem beszélünk többet erről.
Matt megértően bólogatott. Pár perc múlva már a célunknál voltunk, ahol megköszöntem Matt-nek a fuvart és egyenesen a szekrényemig sétáltam.
– Riley! – futott hozzám a barátnőm. – Mi újság? Nem voltál ott a bulin. – érdeklődtem felőle.
– Áh, nem volt kedvem menni, tanulnom is kellett egy csomót, főleg a holnapi dogára Mr. Reynoldsnál. – közben elmesélte az egész hétvégéjét, legalább így nem kellett az enyémről beszélni. Pár perc múlva szólt a csengő, úgyhogy mondtam, hogy menjen a terembe nyugodtan, pár perc múlva majd megyek én is. Elmentem a mosdóba, megigazítottam a hajamat, majd a kissé lepergett szempillaspirálomat. 5 perces késéssel beestem Ms. Sydney órájára.
– Elnézést. – a tanárnő megforgatta a szemét, majd a helyemre mutatott, hogy végre üljek le, és tudja folytatni az órát. Elővettem a telefonomat, de hála istennek nem kaptam Jared-ről azóta sem semmilyen hírt. Remélem fel tudta fogni, hogy nem akarom többé az életemben tudni. Miután ezekkel a gondolatokkal telt meg a fejem, egy ajtókopogás oszlatott el mindent. Noah lépett be az ajtón. Addig észre sem vettem, hogy nem ült a mellettem lévő padban.
– Bocsánat tanárnő. Legközelebb nem fordul elő. – mentette magát. Majd hátrasétált és leült mellém. Alig hogy lepakolt felém fordult és megkérdezte, hogy hogy vagyok.
– Kopj le seggfej. – intéztem hozzá az első héten kimondott szavaim. Ekkor szerencsére megszólalt a csengő, úgyhogy fel is álltam és kimentem a teremből, magam mögött becsapva az ajtót. Hallottam, ahogy Caleb Noah felé lépett ezalatt.
– Mi mondtuk, hogy ne packázz vele, mert utána rossz vége lesz. – idézte fel a figyelmeztetését. Nevettem magamban.

Pár óra múlva már indultam is haza, mikor a parkolóban belefutottam a szomszédomba.
– Hazavihetlek? – kérdezte tőlem, ahogy nekiestem a mellkasának. Erőt vettem magamon, és visszautasítottam, miközben mutattam az apám Charger-ére, hiszen ma ő jött értem. Arrébb álltam a rosszfiú mellől, szinte elütöttem a vállát, majd beültem apa mellé. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, olyan volt, mintha haragudnánk egymásra valamiért, pedig nem volt semmi ilyen. Max a kocsi miatt lehetett ilyen, hiszen pont akkor lett készen, én pedig tönkretettem.

– Ne haragudj a kocsi miatt. Hidd el, hogy nem akartam tönkretenni, miután ennyit foglalkoztunk vele. – magyarázkodtam a hazafelé vezető úton.
– Nem a te hibád volt, csak valami elektronika nem működik, azt meg hamar megcsinálom majd. Nem haragszom kicsim. – nyugtatott azzal a mély hangjával. Örültem, hogy legalább nem kapta fel a vizet a kocsi miatt. Hazaértünk, szokásosan felmentem a szobámba, majd írtam Matt-nek és Caleb-nek, hogy mi lenne ha összefutnánk a tónál este. Addigra megcsináljuk az autót is, úgyhogy simán tudok menni. Mindketten benne voltak, úgyhogy abban a percben szaladtam le apának szólni, hogy segítsen megjavítani a kicsikémet. Természetesen azonnal jött szó nélkül és segített.

– Azt hiszem, hogy meg is volnánk. – emelkedett fel a motortérből. – Menj, add rá a gyújtást.
Örömmel ültem be a kormány mögé, majd fordítottam el a slusszkulcsot. Boldogan nevettem amikor beindult minden erőlködés nélkül. Kiszálltam, majd szorosan megöleltem apát.
– Köszönöm. Megyek öltözök, addig figyelnéd a kocsit, hogy nem e áll le? – kérdeztem tőle.
– Persze, csak siess te lány. - nevetett rám.
Felszaladtam a szobámba, egy farmert és dzsekit kaptam magamra, majd már a kocsi mellett álltam.
– Köszi mégegyszer, majd jövök később. – nyomtam egy puszit az arcára és szépen kigurultam a felhajtóra. Az ablakból még integettem neki, aztán beletapostam a gázba és csak élveztem, ahogy a szél belekap a kiengedett hajamba. Pár perc múlva a sokszor meglátogatott tónál vártam a srácokat. Először Matt érkezett meg, majd Caleb is befutott.
– Remélem nem bánjátok, hogy kicsit kirángattalak titeket így hétfőn.
– Ugyan girl, legalább nem kell otthon a húgomat hallgatni egész nap. – nevettünk ezen a mondatán mindannyian.
– Kértek egy energiaitalt? Van még a kocsimban néhány dobozzal. – ajánlottam fel nekik. Mindketten elfogadták, majd az egymással szemben leparkolt verdák motorháztetején ülve beszélgettünk. Nagyon hangulatos volt az egész, főleg így az őszi naplementében. Jól esett kiszabadulni a hétköznapi hajtásból, és egy kicsit elengedni magamat. Elszívtunk néhány szál cigit, megittunk még vagy 2-2 doboz energiaitalt, majd teljesen besötétedett. Végül elköszöntem a srácoktól és elindultak haza. Én még maradtam, amíg összeszedtem a csikkeket és az üres dobozokat. Higyjétek el, akármennyire is tűnök rossznak, azért valamennyi jó is van bennem. Kb. negyed óra múlva már én is otthon voltam. Alig vártam, hogy bezuhanjak az ágyamba és aludjak egy jót.