Rossz srác a szomszédból

44

– Hidd el, hogy simán leverlek. – szállt be az autójába Jared, amíg én még csak az oldalát támasztottam.
– Álmodozz csak Jones. – megforgattam a szemem, majd a kilincs után nyúlva beültem a narancssárga bestiába.
– Csak úgy csináld, ahogy eddig is gyakoroltuk és akkor sima ügy lesz. – hajolt be apa az ablakomon. Jól estek a szavai, sőt még dicséreteket is kaptam tőle. Az ilyen apró figyelmességek nagyon sokat jelentettek.

Drift pályán kezdtünk, de tudtam, hogy Jared bármikor tud hibázni, így szinte 100%os volt a győzelmem.
– Jared Jones és Zoe Toretto! Kettes pályán 5 perc múlva! – kiabálta Clara a hangosbemondóba, mire elindítottam a kocsit. Mellettem Jared csak fapofával gurult, de látszott rajta, hogy izgul. Magamban mosolyogtam egy jó ideig. A körülöttem lévő autósok mind tapsoltak, ahogy a pálya felé vezettem, szinte megnyílt az út közöttük. Ez csak mégjobban növelte az önbizalmamat, ami kellett is egy ilyen versenyre.

– Szabályok egyszerűek és tiszták. Minden gumitorony körül kell driftelni, oda és vissza, aztán a teljes pálya körül. Aki hamarabb visszaér, nyer. Érthető? – állt a kocsik orra előtt Daniel. Jared-re pillantottam aki szinte csak az útra merevedett, úgy érzem rá van feszülve erre. Nem baj, annál könnyebb dolgom lesz. Bólintottunk mind a ketten Daniel felé, aki kezében már a rajtzászlót tartotta. Hátrébb lépett néhányat, hogy elkezdhessük a versenyt. Felemelte a zászlót a magasba, majd ahogy szokott lenni, váratlanul leengedte maga mellett. Beletapostam a gázpedálba, amitől szinte megugrott alattam az autó. Az első gumitoronyt könnyedén körbe drifteltem, a másodikhoz viszont irányt kellett váltani. Jared már kissé lemaradt tőlem, de azért igyekezett tartani a feszes tempót. Az utolsó három tornyot is bevéve indultam vissza a kiindulópontra, ahol azonnal megfordultam és a pálya teljes hosszában kezdtem driftezni. Még csak ezután ért Jared az induló pontra, innen már a győzelem sima volt. Csak mosolyogva haladtam el mellette, amire ő szúrós szemmel pillantott rám.

Végül ahogy számítottam rá, elsőként értem át a célvonalon. Kipattantam a kocsimból, mire a tömeg felzúdult és körbevettek. Apa bújt elő az emberek közül aki hatalmas öleléssel fogadott.
– Az én lányom! – kiáltotta a tömeg felé, mire mindenki tapsolni és éljenezni kezdett. Ez az érzés felejthetetlen és hiányzott már. Végül mellémgurult Jared is, aki kissé bosszankodva ugrott ki a Jaguarjából.

– Azt hittem nem fogsz hagyni, mint ahogy eddig. – húztam az agyát, mert pontosan jól tudtuk már mindketten a legelején, hogy semmi esélye sincsen.
– Én is úgy terveztem. – nevetett halkan. – De sokkal jobb vagy még mindig.
Némán mosolyogtam kék szemeibe, ami miatt kínosnak nem nevezhető, de azért csönd lépett fel.
– Most megyek, majd később összefutunk. – vettem nagy levegőt és szakítottam meg a némaságot. Jó érzés fogott el Jared közelében, nem olyan mint régebben.
– Akkor később. – közelebb lépett hozzám és egy gyors puszit nyomott az arcom szélére. Visszasétált a kocsijához, mire én utánafordultam és a távolodó alakját figyeltem, de észbe kaptam és én is visszamentem a sátramhoz.

– Szép volt kislány. – pacsiztam le Roman-nel és Tej-el.
– Köszi srácok, de még lesz egy pár kör ma driftből. Ez még csak a kezdet volt. – nevettünk mindannyian, majd én energiaitalt, a többiek pedig sört bontottak. Koccintottunk az első nyertes körömre, majd nagyot kortyoltunk az italokból. Teltek, múltak a percek és órák, néhány szerencsésebb újonccal versenyeztem még. Mindet megvertem így a döntőbe kerültem.

– Zoe! – szólt utánam Clara, miközben nagyban beszélgettünk a döntőről. - Megvan a másik döntős is.
– Na, és ki az? – érdeklődtem tőle.
– Semmit sem tudunk róla, csak annyit, hogy Dylan Torres-nek hívják. Újnak új, mert nem láttuk még eddig errefelé. – mutogatta a papírjait a szervező lány. Sosem hallottam még a nevét, kicsit sem volt ismerős. – Negyed óra és döntőd lesz vele. Készülődj csajszi. – mosolygott fehér fogaival rám, majd megveregette a vállam. Megittam a maradék italomat is, majd lassan az autómba szálltam. A pálya körül ismét csak felgyűlt a tömeg, ami nagyon jó érzéssel töltött el.

A "színtér"hez érve, már a rajtvonal előtt állt egy Nissan 370z. Nincs rossz ízlése a srácnak. Én is a kiindulóponthoz gurultam, majd lefékeztem és az ablakomat lehúztam, hogy legalább megtekinthessem az ellenfelem. De ő egyáltalán rám sem hederített, hanem a motorját bőgette. Vállat rántottam felette, majd én is ugyanúgy tettem. Daniel ismét rajtzászlóval a kezében sétált elénk, amit egyből a magasba is emelt. Ahogy leengedte, mindkettőnk kocsija hangosan felmorgott és megugrott. Sokkal jobb volt, mint az előzőek, szinte fej-fej mellett haladt velem. Ismét a gumiból épített oszlopok körül drifteztünk, ahol be is előzött. Na még mit nem, ezt a győzelmet felejtsd el kisapám! Mégjobban beletapostam a gázba és igyekeztem fél szememet az ellenfelemen tartani közben, kisebb nagyobb sikerrel.

Mire észbe kaptam, ő már a teljes pálya driftelésébe kezdett. Baszki Zoe, mi van veled!? Az utolsó kanyarba érve jó 10 méterrel előttem hagyott gumifüstöt a Nissan, ami miatt nagy valószínűséggel tudhattam, hogy itt befellegzett a versenyemnek. A célvonalon keresztülhaladva Daniel meglengette a zászlót, én pedig satuféket nyomva hangos csikorgással fordultam meg a pálya végén. A szélvédőn keresztül bámultam a pályára és főképp apám meglepődött tekintetére figyeltem fel. Szerintem még ő sem fogta fel mi történt. Kiszálltam az autóból, aminek ajtaját hangosan csaptam be magam mögött. Éppen a sráchoz akartam menni gratulálni, mire ő meg sem várva senkit sem, elhajtott a pályáról, én pedig megtorpanva figyeltem végig.

– Hát ezt meg mi lelte? – lépett mellém szintén meglepődve apa.
– Ha én azt tudnám... – bámultam a távolodó kocsi alakját, miközben lassan nyitottam a sajátom ajtaját. Összenéztem vele, mire beültem és inkább elhajtottam. Fura valamiért nekem ez a srác és nem mellesleg nem is vezet rosszul. Kíváncsi leszek holnap ő is továbbjut-e a gyorsuláson.

– Zoe! – hallottam egy kiabáló hangot és láttam egy integető kezet a pálya széléről. Édes hangjáról bárhol felismerem a lányt. Lefékeztem a kocsit, majd kiugorva belőle Riley-hoz futottam. Mögötte észrevettem Caleb-et és Matt-et is, ahogy támasztják a saját verdáikat.
– Hát te? Hogy hogy itt? – öleltem meg.
– Miért, nem jöhetek megnézni téged? – nevetett fel csilingelő hangján, mire én is vele együtt mosolyodtam el.

Új versenyző és ellenfél Zoe számára, úgy tűnik meggyűlik vele a baja a győzelemért, de legalább nem unalmas mint eddig. Riley-ék felbukkanása javíthat a kedvén a vereség után? ✨❤️