Rossz srác a szomszédból

48

Másnap reggel Noah óvó karjai között ébredeztem az előző éjszaka fáradtságaiból. A srác aki mellettem feküdt, olyan megnyugvást árasztott, hogy csak mosolyogva figyeltem minden egyes lélegzetvételét és arcát óvatos mozdulatokkal kezdtem cirógatni.
- Ó te, ha tudnád, hogy mennyi mindenen segítettél keresztül és mutattad meg, hogy milyen érzés szeretni és szeretve lenni! A legboldogabb emberré teszel nap, mint nap és felnyitottad a szememet, hogy igenis létezik az igaz szerelem. Hiszen itt vagy velem és ez nekem mindent megér. Szeretlek Noah. - suttogtam halkan, miközben figyeltem egyenletesen emelkedő és mélyülő mellkasát és ujjaimmal a mindig a vissza-vissza ugró fekete hajtincsét simítottam a füle mögé.
- Én is szeretlek. - hallottam a választ a becsukott szemű fiútól, mire elmosolyodva visszabújtam mellé. Szorosan ölelt magához, lábainkat összekulcsolva pihentünk még egy kis ideig.

...

Apáék bejelentették, hogy ismét el kell menniük egy kis időre, ami lehet hogy egy hetet is jelent. Még délelőtt elindultak, így ketten maradtunk Noah-val. Éppen ebédet készítettem, mikor a csengő hangjára figyeltem fel.
- Vársz valakit? - fordult felém, mire én nemlegesen ráztam a fejem. Elindultam az ajtóhoz, de mikor kinyitottam azt, azonnal lefagytam, hiszen a pályán lévő nagy gorillák álltak a bejárat előtt.
- N-Noaah! - ijedten kiáltottam fel, de azonnal felkapott az egyikük és nem engedett.
- Eresszétek el! - üvöltött a szekrény nagyságú emberekre. - Megadom a pénzt, csak kell még egy kis idő, ígérem! - ekkor eszméltem rá, hogy mit is mondott Noah. Ha megnyerte volna a versenyt, elég pénzt kapott volna, hogy kifizesse a maffiát.
- Tegyetek le ti balfácánok és idehozom nektek a pénzt! - ütöttem a hátát ott ahol értem, mire felmordult a férfi.
- De aztán kurva gyors legyél, különben neked annyi! - ledobott a földre, majd Noah nyújtott segítő kezet, aki velem együtt feljött a szobámba.
- Te megőrültél Zoe? Ez az én ügyem, ne üsd bele az orrod! - emelte fel a hangját, miközben az ágyam alá nyúltam.
- Megmondtam, hogy együtt leszünk túl ezen és most ezzel tudok a legkönnyebben segíteni. - húztam elő egy régi táskát alóla, amibe tettem a versenyért járó pénzt, de ekkor megragadta a kezemet. - Kérlek Noah!
Megenyhült a fogása és azonnal a lépcső felé vettük az irányt. A két fickó még mindig ott álltak az ajtóban.
- Nesze, itt van. - löktem oda a táskát az egyiknek, aki kinyitotta és ránézésre elégedett volt a mennyiséggel. Szó nélkül visszaslattyogtak az autóig, de mielőtt beültek volna, kiszállt egy fekete öltönyt és kalapot viselő férfi, aki egyre csak közelített felénk. Noah egyből felismerte őt, így védelmezően maga mögé terelt engem.
- Hát fiam, kissé sok időbe telt megszerezned a pénzt. Főleg, hogy a kis barátnőd segítsége is kellett hozzá. - helyezte rám a tekintetét, mire Noah szinte megfeszült és csak a férfit kémlelte.
- Megegyeztünk akkor Mr. Grey. - nyújtotta felé a kezét az idegen. Noah kezet rázott vele, majd sarkon fordult és a gorilláival együtt szállt be a fekete limuzinba.

Hatalmas sóhajt engedett ki magából, ahogy becsuktuk magunk mögött az ajtót. Kissé még mindig le voltam sokkolódva a történtektől.
- Ugye mostmár vége van ennek az őrültségnek? - kérdeztem, miközben hozzábújtam.
- Igen. Vége van végleg. - szorított magához mégjobban.
- Mostmár csak egy dolog van hátra. - néztem fel rá, mire ő kérdően pillantott rám. - A szüleid és Lara. Ők még azt hiszik, hogy a föld alatt vagy.
Noah azonnal a telefonjához kapott, hogy felhívja őket, én addig a konyhába mentem és a sikeresen odaégetett ebédet kapartam fel a serpenyőből.

- Minden rendben? - kérdeztem, amikor visszatért mellém. Karjai óvatosan átfonták a derekamat, így közel tudott húzni magához. Rámmosolygott fehéren csillogó fogaival és a boldogságtól ragyogó szemeivel.
- Már akkor minden rendben volt, mikor újra veled lehettem és a kezedet foghattam. - csalt mosolyt az arcomra ezzel a röpke mondatával. De nem kellett sok, hogy a mosoly csókba csapjon át. Karjaimat a nyakába tettem, mire az övéi csak egyre jobban szorítottak a testéhez.
- Szeretlek, Zoe Toretto. - ejtette ki, mikor elváltak ajkaink egy pillanatra.
- Szeretlek, Noah Grey. - túrtam bele fekete tincseibe, majd egy újabb csókot adott.

...

Végül minden baj és gond eltűnt. Riley és Caleb azóta is együtt vannak, sőt mi több, összeköltöztek abba a kis tengerparti lakásba. Matt-el és Jared-el is rendeződött a kapcsolatunk, azóta is jól kijövök mindkettőjükkel és sokat járunk a közös kedvenc helyünkhöz is.

Noah és én a Suprám motorháztetejéről figyeltük a naplementét karöltve, míg Caleb-ék a Porsche-n támaszkodtak. Mostmár Jared és Matt is velünk lógott, így újra helyrejött mindannyiunk barátsága. Energiaitalokat bontogatva, cigarettát gyújtva és jókat beszélve folytattuk az életünket ezután. Noah hozzánk költözött, aminek nagyon örültek a szüleim és az övéinek sem volt ellenvetése. Beneveztük az összes elkövetkezendő versenyre, hiszen így mindketten azt csinálhattuk amit a legjobban szeretünk. Versenyzés, sebesség, autók, mindaz, ami összehozott minket. És szerelmesekké tett. ❤️

És itt lenne vége az én kis könyvemnek. Remélem tetszett Zoe és Noah kalandos élete, ez volt az első több figyelmet és időt belefektető sztorim, aminek én úgy érzem, meg is lett a gyümölcse. Nagyon szépen köszönöm a rengeteg vote-ot és kommentet, amiket egészen a végéig kaptam tőletek, hihetetlenül jól estek!🥰 Ha minden jól megy, hamarosan érkezek egy újabb történettel, ami egy teljesen más témát fog feldolgozni, de remélem arra is vetni fogtok majd egy pillantást! Jók legyetek és vigyázzatok magatokra, találkozunk a következő sztoriban! ✨❤️