Rossz srác a szomszédból

38

A kis város utcáit könnyű kiismerni. Aki régóta itt lakik, ismeri minden rejtett, zegzugos helyét. Így volt ez velem is. Jared sose járkált annyit a városban, mint én, így előnyben voltam vele szemben. Előttem járt, de a párhuzamos utcában vezetett. Nagy hiba - gondoltam magamban. Erről az utcáról jobbra kanyarodva egyenes út vezet a pályáig. És ő eggyel bentebb volt. Sima győzelem volt, akárcsak a reggeli.

– Nem unod még? – kérdeztem tőle mosolyogva, mikor megállt mellettem az addigra már csupa sárral beborított Jaguárjával. Fejét rázva szállt ki belőle, majd csak nevetni tudott.
– Azt hiszem, csak most kezdem élvezni. – kacsintott rám barnáival. Elvesztünk egy pillanatra egymás szemeiben, mire én észbe kaptam és elszakítottam tekintetünket. Furcsa volt ismét ilyen közel állni hozzá, azok után amik köztünk történtek. Sosem felejtem el azt az estét, amikor akaratom ellenére esett nekem.
– Minden oké? – szakította meg az emlékeket. Aminek őszintén örültem is, elég volt évekig ezen nyűglődni.
– Persze... Minden rendben. Kezdjük el a gyakorlást minél hamarabb, ha lehet. – tereltem át a témát inkább. Néma mosollyal bólintott egyet, majd beszállt autójába. Én is ugyanúgy tettem, de az ablakokat mindketten lehúztuk.
– Próbáljuk először a driftet. Egymás mellett, váltakozó irányban. Stimm? – nézett rám az éppen csak fehérnek tűnő verdából. Egy "rendben" pillantást vetettem felé, majd beindítottuk a motorokat. Úgy kezdtünk driftelni, ahogy ő mondta. Ő irányított mindent. Egész jól ment, nem koccantunk, nem pörögtem ki. A verseny két részből áll: egy driftelős pálya, illetve egy gyorsulás. Mindkettő jól ment nekem, de a gyakorlás sosem árt.

– Nem is rossz. – mondta, mikor egymás mellé értünk. – Nem sokat felejtettél. – hát persze. Mikor együtt voltunk, rendszeresen jártunk ide akár csak kikapcsolódni, vagy ugyanígy gyakorolni.
– Muszáj, valahogy csak le kell győznöm téged. – nevettem ki. Megforgatta a szemeit és kiszállt az autóból, egyenesen az enyém felé tartva. Én is ugyanígy tettem, mikor becsuktam az ajtót egy nagyot nyeltem, igazából fogalmam sincs miért. Megfordultam, de addigra már az orrom előtt állt.
– Szereted húzni az agyamat, igaz? – támasztotta meg magát a kasztnin.
– Talán baj? – visszakérdezésemből szarkasztikusságot vehetett ki. Nem tudtam mit akar, de nem is viszakoztam tetteitől.
– Nem. Sőt... élvezem. – kezét óvatosan az enyémre helyezte, végigsimítva ezzel. Ujjai lejjebb vándoroltak a felkaromról az alkaromig, majd az ujjaimig, azokat pedig összefűzte az övéivel. Lepillantottam rá és rezzenéstelen arccal figyeltem mi történik. Jól eső borzongás járta végig a testem, de közel sem volt olyan kellemes, mint amilyen Noah érintései voltak. Egyik kezével elengedte az enyémet és a kósza tincset a fülem mögé tűrte, majd az arcomra helyezte puha ujjait. Szemei levándoroltak a számra, majd vissza a szemembe. Egy lépést közelebb jött hozzám, addigra már csak milliméterek választották el ajkainkat. Abban a percben eltűntette a távolságot köztünk és lágyan csókolt, amit először nem viszonoztam. Végül visszacsókoltam és mellkasára helyeztem remegő kezeimet. Akkor éreztem, hogy eléggé nagy hülyeséget csináltam ezzel, úgyhogy a lassú csókok közepette óvatosan eltoltam magamtól.
– Jared, ezt nem kellene. – sütöttem le a szememet a földre és távolodtam el tőle. A hajába túrt kezével és ő is a talajt kémlelte. Érdekesebbnek tűnt az, mint egymás tekintete. Nem szólt egy szót sem, csak elsétált mellőlem és beült koszos kocsijába. Engem pedig otthagyott feltörő emlékekkel és hiányérzettel. Soha nem lesz olyan az életem Noah nélkül.

Fél óra múlva már otthon találtam magam, leparkoltam és a szobámig meg sem álltam.
– Milyen volt a suli? Ilyen sokáig volt... – nem hallottam többet apa kérdéseiből, hiszen felviharzottam a lépcsőn. De nem jött utánam, amit lehet, hogy jobban is tett. Mint egy 5 éves, elkezdtem vergődni. A táskámat a falnak dobtam, az asztalomat majdnem felborítottam, a szekrényem hangos volt az ajtaját érő ütésektől. Kifakadtam, de sírni már nem tudtam, elfogytak a könnyeim. Az ágyamra dobtam magam és a párnába nyomtam a fejem. Minden sokkal könnyebb lenne, ha Noah itt maradt volna velem. És akkor nem lennének ilyen kételyek bennem. Gyere vissza kérlek. Szükségem van rád.

Kis idő múlva feltápászkodtam az ágyamból és a fürdőt vettem célba. Apa jött fel a lépcsőn ahogy kiléptem a szobám ajtaján. Némán nézett rám. Látta rajtam, hogy magam alatt vagyok, nem is kicsit. Közelebb jött és magához ölelt. Tudta, hogy nem szavakra, hanem tettekre van szükségem. Mikor elengedett a szemembe nézett és egy puszit nyomott a homlokomra. Jól esett és kellett is ez. Kis mosolyt erőltettem a szám szélére és bevonultam a fürdőbe. Forró fürdőt vettem majd felöltözve mentem vissza a szobámba. Ismét csak visszahuppantam az ágyamra, puha takarómat magamra húztam és úgy aludtam el.

...

– Minden oké? – simította meg vállamat Riley. – 5 perce csak a folyosót bámulod. – nem akartam elmondani neki a tegnap történteket. Ha kitudódna, kiakadnának rám. Főleg Matt. Nem igazán beszéltem vele mióta megcsókolt, kerültem őt ahogy csak lehetett.
– Persze. Csak elbambultam
– Azt látom. Gyere inkább, menjünk beljebb. – húzott maga után a karomnál fogva, mire önkéntelenül felnevettem. Mire ha nem erre való egy barátnő? Beültünk az unalmas matek órára, ahol én végig a telefonomat bámulva ütöttem el az időt. Pár perc múlva egy üzenet értesítése ugrott fel a kijelzőn.

Jared

Ne haragudj rám a tegnapi miatt. Elkapott a hév és nem tudtam megálljt parancsolni magamnak. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni.

Megesett kissé a szívem rajta, de tudtam, hogy erősnek kell maradnom.

Jared bepróbálkozik Zoe-nál, de mi fog ebből kisülni? ✨