Rossz srác a szomszédból

18

– Jared, te meg mi a francról beszélsz? Egyáltalán mi közöd van hozzá vagy hozzám? Semmi. – ekkor vettem erőt magamon és kihúztam a kezemet a  Noah-é közül. Odaléptem a szőke fiúhoz, akivel mélyen farkasszemet néztem. Láthatott benne düht, szomorúságot, meglepődöttséget, végülis mindent, amit ilyenkor lehetett érezni. Nem kellett sokáig a szememet néznie, hiszen abban a másodpercben pofoztam fel. Hatalmasat csattant a kezem a bőrén, ő pedig egyből odakapott és felszisszent. Elöntötte a düh és két kezével a kocsimnak lökött, de alighogy ez megtörtént, Noah öklével találkozott az arca. Megimbolygott egy pillanatra, de felegyenesedett végül.
– Jobb, ha megbeszélitek ezt az egészet, hidd el, hogy sírva fogsz visszajönni hozzám Zoe. – mutogatott rám.
– Azt várhatod bazdmeg, hamarabb lennék örökre egyedül, minthogy téged magam mellett tudjalak. Takarodj. – küldtem el melegebb éghajlatra. Elindult a másik irányba és nem láttam ezután. Noah-ra néztem, aki még erősen vette a levegőt az előbbiek miatt.
– Megsérültél? – nyúlt felém segítségnyújtásként, de ellöktem magamtól a kezét.
– Ne nyúlj hozzám egy ujjal sem. Miről beszélt Jared? – kiabáltam Noah-val. Azt hittem majd' szétvet az idegesség a hallottaktól.
– Szivi, meg tudom magyarázni. – próbált nyugtatni és magához közel húzni.
– Ne hívj így, ne nyúlj hozzám, hagyj békén Noah Grey! – nem vártam többet a válaszára bevágódtam a kocsimba, otthagyva a szomszéd srácot és elhajtottam.

Alig hogy leállítottam a motort bevágtam a kocsiajtót, majd berontottam a házba.
– Hé, hé, hé Zoe, mi van veled? – ugrott fel apa a kanapéról a nagy zaj miatt.
– Hagyj békén! Ne szólj hozzám. – löktem el magamtól, majd felrohantam a szobámba és kulcsra fordítottam az ajtót. Hallottam mögöttem ahogy rólam beszéltek anyával, de nem igazán érdekelt. Senkit nem akartam a közelembe engedni. Ismét csak magamra maradtam a gondolataimmal, minden érzéssel, amiről eddig azt hittem hogy tisztázódott, az újra csak kusza lett. Kiültem az erkélyemre egy szál cigi kiséretében. Alig, hogy meggyújtottam hatalmas ajtócsapódást hallottam a szomszédból, Noah ért haza. Egy pillanattal később már a szobájában kapcsolódott fel a villanyt, így igyekeztem minél gyorsabban elszívni a kezemben lévő cigit. Kivágódott az erkélyére és velem szemben állt.
– Zoe kérlek, engedd hogy megmagyarázzam! – kiabált át a szomszédból. Hangja megremegett, de közben frusztrált is volt.
– Csak hagyj békén seggfej. Jobban jársz, ha elkerülsz engem. – nyomtam el végül a cigimet és berohantam a szobámba, az erkélyajtót bezártam, majd a függönyt is elhúztam. Az ő ajtója is csapódott hatalmas csapkodás keretében. Vettem egy forró fürdőt, majd felvettem a pizsamámat és az ágyba zuhantam. Pár nap van már csak a suliból karácsonyig, azt valahogy kibírom. Pillanatokkal később már betakarózva aludtam el.

Reggel kómásan keltem, valószínűleg éjfél után aludhattam el este és nem sikerült kipihennem magam. Megmostam az arcom hideg vízzel, majd a tükörbe néztem. Egy összetört, magán kívüli lány nézett vissza rám, aki nem tudta mit kezdjen az érzéseivel. Elkaptam a tekintetem a sajátomtól, a szekrényemből kivettem egy fekete farmert egy fehér hosszú ujjúval karöltve, amit fel is vettem. Összepakoltam a táskámat, majd lerobogtam a földszintre. Anya a tegnapitól függetlenül megcsinálta nekem a reggelit, amint azt felkaptam és a táskámba raktam, az ő hangja szólalt meg.
– Zoe, nem tudom mi történt tegnap, de nagyon aggódunk érted. Minden rendben van? – hangjában tényleg hallottam az aggódást és a féltést.
– Semmi. Most suliba kell mennem, majd jövök. Szia. – elhadarva szavaimat egyenesen a kocsimhoz rohantam. Szerencsére nem találkoztam Noah-val az udvaron, valószínűleg azért mert én már késésben voltam. Negyed óra múlva már a suli parkolójában álltam az autómmal és be is zártam azonnal, ahogy kiszálltam belőle. Megláttam a sötétkék Nissan-t is egy pár hellyel az enyém mellett, de már nem volt időm, hogy máshova álljak. Besiettem a suli ajtaján pont a csengő hangjakor. Mrs. Chillwell órájára futottam éppen, ahova éppen beestem, de szerencsémre a tanár is akkor ért a terembe. Elnézte nekem, majd a helyem felé indultam. Közben gyorsan megöleltem Riley-t és lepacsiztam Matt-ékkel, hogy majd később dumálunk. Végül levágodtam az én padomhoz tudomást sem véve a balról mellettem ülő fekete hajú srácról.
– Zoe...
– Kussolsz. – szakítottam félbe úgy, hogy rá sem néztem. Abban a pillanatban befogta a száját és hozzám se szólt utána.

Lement az első óra, így végre tudtam beszélni Caleb-ékkel. Elmondtam nekik, hogy mi volt a kórházban, de se Jared-ről, se Noah-ról nem szóltam egy szót sem. Becsengettek a következő órára is, úgyhogy bevonultunk a 106-os terembe, ahol Mr. Reynolds válogatta már a papírjait. És így telt el az egész napom ismét a suliban.

Ujujj, még egy titok derült ki Noah-ról. Képesek lesznek megbeszélni, vagy Zoe makacssága felülkerekedik? ✨❤️