Rossz srác a szomszédból

45

Eléggé sokat beszéltünk a srácokkal ezután és meghívtam őket, hogy aludjanak nálunk az este, hiszen tapasztalatból tudom, hogy fáradtan nem túl jó vezetni. Meg is fizettem érte akkor, aminek a nyomai még ma is látszanak.

Másnap reggel. A friss tavaszi szellő még csípte az arcomat, ahogyan kiléptem a lakókocsiból.
- Hey. - szólt a hátam mögül egy ismerős hang. Matt. A buli óta nem is beszéltünk egy szót sem szinte.
- Szia. - fordultam felé, miközben a dzsekimet húztam össze magamon.
- Jól vagy? - egészen mellém sétált, majd leülve az egyik műanyag székre egy szál cigit nyújtott felém. Kócos haját éppen meglendítette a szél, ahogyan ült velem szemben.
- Persze. - elvettem tőle a cigarettát és én is az egyik székbe ültem. Meggyújtotta a sajátját, aztán nekem nyújtotta a tüzet.
- Ígérd meg, hogy őszinte leszel velem Matt. - szóltam hozzá, mire kissé értetlenül nézett vissza rám, de bólintott egyet. - Miért nyúltál droghoz?

A fiú arca a halvány mosolyból komorrá váltott, fejét pedig maga elé hajtotta. Úgy érzem sikerült egy nehéz pontot megragadnom az életéből. Mélyet szívott a cigijéből, majd a felemelte tekintetét, ahogyan kifújta annak füstjét.
- Muszáj voltam. Nem tudtam máshogyan lenyugtatni magam.
- És tisztában vagy vele, hogy mit okoztál ezzel? - lassan felhúztam a kabátom ujját és felé mutattam a még mindig lila és kék foltoktól éktelenkedő karomat.
- Jézusom Zoe. Ezt én...? Ne haragudj, nem volt szándé...
- Hagyd. Ez már a múlt, de akkor sem tudom megérteni, hogy miért kellett ez. Nem hiszem, hogy jobb lett bármivel is. - elszívtam az utolsó slukkot is, majd elnyomtam a csikket. - Gondolj bele, hogy megérte-e. Mert szerintem nem. - felálltam és elsétáltam mellőle, egyenesen az itteni kis kajáldába. Matt csak maga elé bámult és szívta tovább cigarettáját.

Belépve még alig szállingózott pár ember, ezért a sok üres hely egyikére le is ültem. Kértem egy kávét és egy croissant-t, amit gyorsan el is fogyasztottam. Elindultam a lakókocsink felé, de hamar kiszúrtam egy ismerős Nissan-t a túloldalon. Gyorsan irányt váltottam, amikor már a hozzá tartozó sofőrt is megláttam, aki egy baseball sapkát hordott. Lépteimre felkapta a tekintetét, de amilyen gyorsan tette ezt, olyan gyorsan is ugrott be a kocsiba és hajtott el. Fura egy srác, úgy tűnik nagyon magának való. Vagy csak fél tőlem, hogy haragszok rá amiért megvert. Na mindegy, majd ma simán elkalapálom.

...

- 1 óra és tiéd a pálya ismét! - szólalt fel Clara, mikor éppen ünnepeltünk a sátrunknál. Sikeresen legyőztem mindenkit az eddig lefolytatott 5 versenyen és már csak a döntő maradt hátra.
- És tudod, hogy ki lesz az ellenfeled? - rántotta fel szemöldökét Daniel.
- Ha egyetlen egy tippem lehetne, akkor is azt mondanám, hogy az a kölyök, akivel tegnap mentem. - nevettem kissé flegmán, mire mindenki mosolyra húzta a száját.
- Jobbat nem is tippelhettél volna csajszi. Na, lassan készülődj, mert még a végén lemaradsz. - megveregette a vállamat Daniel, majd otthagytak minket Clara-val egyetemben.
- Ideje felkötni a gatyát akkor. - emelte fel az üveg sörét apám. - Zoera!
- Zoera! - egyszerre kiáltott mindenki, ahogy a poharakat az égbe emeltük. Jól eső érzés fogott el, ahogy körülöttem ünnepeltek a barátaim és a családom. Lehúztuk az utolsó kortyokat is, majd elindultam a napfényben csillogó Suprámhoz.
- Sok sikert. - alighogy megfogtam a kilincset, ijedten fordultam meg a hamg irányába, de egyből megnyugodtam, amikor realizáltam, hogy Jared állt mögöttem.
- Köszi. Szükségem is lesz rá, ha ezt a srácot meg akarom verni. - ültem be közben a kormány mögé.
- Ha úgy csinálod, mint tegnap ellenem, akkor semmi esélye sem lesz. - kacsintott rám szikrázó szemeivel. - Na menj, nem tartalak fel. - tenyerével megpaskolta a kocsi tetejét, majd beindítottam azt és a pálya felé gurultam.

Akárcsak tegnap, most is ugyanúgy ott állt a 370z a rajtvonal előtt, beindított motorral és sajnálatomra totál felhúzott ablakokkal. Megálltam rajtvonal előtt és egy mélyet szippantva a levegőből kiszálltam és a srác autóját vettem célba. Tudni akartam, miért zárkózik el ennyire a külvilágtól, mikor senki és semmi nem adott rá okot. Megkopogtattam az ablakot egy jó párszor, mire leengedte, így betekintést nyerhetettem rá és az autó belsejére is. Napszemüveget viselt és azt a sapkát, amit nemrég láttam rajta.
- Tegnap úgy eltűntél, hogy még gratulálni sem tudtam. - hajoltam be az ablakon, miközben egy félmosolyra húztam számat. Nem szólt semmit, inkább csak a gázpedált nyomkodta. - Nem igazán lehet téged szóra bírni, igaz? - nemlegesen rázta a fejét, de szavakat még mindig nem formált a szájával, így inkább magára hagytam. Túlságosan is fél valamitől. Visszahuppantam az autómba, majd mint már megszokhattuk, Daniel lépett elő a kockás zászlóval.

- Készen állsz? - mutatott az idegen srác felé, aki feltehetőleg bólintott.
- És te? - fordult felém, mire nagy mosollyal bőgettem fel a motort.
Felemelte a magasba a zászlót, majd hirtelen lecsapta a földig. Mindkettőnk autója meglódult, egyesből azonnal kettesbe, majd hármasba váltottam. Negyed mérföld a táv, akárcsak a szokásos városi versenyek, amiket régen Noah-val mentem. Az ő Nissanja ismét csak előrébb volt, mint az én Suprám, de a "titkos fegyver" még várat magára. Körülbelül a táv felénél járhattunk, amikor ő begyorsított. Nagy hiba barátom, mégsem vagy a legjobb. Hiába húzott el mellettem egyre nagyobb távolsággal, én csak ezután használtam a nitrot. Szépen behoztam a lemaradásomat, majd a célvonalon elsőként haladtam át. Oldalra pillantva a tömeg felugrott a lelátóról, tapsolni és éljenezni kezdtek. Akárcsak apa és Jared-ék. A pálya végén visszakanyarodtam, hogy a csapatomig guruljak. Leállítottam az autót és kiszállva belőle, egyre csak hangosabb lett az éljenzés. Apa karjaiba ugrottam, aki hosszasan meg is ölelt.
- Mondtam én, hogy az én lányom! Le se tagadhatná. - fordult a többiek felé.

Azonban az én tekintetem máshol akadt meg. Az ellenfél srác a pálya túlsó végén állította le az autóját, majd néhány nagyobb darab férfi közeledett felé. Ekkor kezdett el furdallni a kíváncsiság, így feltűnésmentesen kiszabadultam az emberek közül és a napszemüveges fiú irányába indultam.

És itt is van az új rész, remélem tetszik! 🥰 Szerintetek jól teszi Zoe, hogy meg akarja ismerni a srácot? Vagy teljesen felesleges, hiszen a verseny után nem fognak többet találkozni? ✨❤️