Szívszorító

2. "Lehet,hogy igazad van."

Zárás előtt és után is a helyes doki járt a fejemben, hiába próbáltam elhessegetni a vele kapcsolatos gondolatokat.
Miután bezártam a cukrászdát és rendet tettem a konyhában is, végül hazaindultam.

Mivel közel , csupán néhány utcányira laktam, így gyalog voltam.
A hátsó bejáraton mentem ki és gondolataimba merülve sétáltam ki előre a járdára.
A szomszédos épületnél már csend volt, a költöztetők már elmentek, az épületben azonban a lápmák égtek, tehát a doki otthon volt. Ahogy megfordultam egy sötétkék sportautón akadt meg a szemem.
"Hát persze...Egy ilyen helyes dokinak ,nyilván ilyen autója van. Mekkora klisé ez?!" nevettem fejemet ingatva majd , továbbmentem.

Kicsi albérletemben a már ismerős csend és magány fogadott, aznap pedig a szokásosnál is elhagyatottabbnak éreztem magamat.
Otthon ettem pár falat pirítós és egy főtt tojást vacsira és zuhanyzás után lefeküdtem az ágyamba.
Azonban sokáig nem jött álom a szememre. Forgolódtam az ágyban,és az agyam zakatolt a rengeteg gondolattal megtöltve. A legtöbb persze a helyes doki körül forgott.
"Mit csinálhat a doki és vajon ő is gondol-e rám?"
A plafont bámulva sóhajtottam egyet. Nagyon próbáltam elaludni,de nem sikerült, túlságosan fel voltam spannolva.
Bőven elmúlt már éjfél mire álomba zuhantam.

Másnap kora reggel fáradtan ébredtem,hiszen későn aludtam el és korán kellett felkelnem. Muszáj volt nyitás előtt 1-2 órával bemennem, hogy elkészüljek mindennel.
"Szedd össze magad és irány a munka! A sütik nem készítik el magukat!"
Nagyot nyújtóztam s kikászálódtam az ágyból.
Reggeli teendőim elvégezte után dolgozni indultam.

Már reggel elég kellemes volt az idő,így tudtam, hogy napközben a szokásos texasi hőség kínozza majd a helyieket.
Vettem egy szendvicset ebédre a közeli pékségben aztán pedig elballagtam a cukrászdáig.
Az autó ugyanott áll,ahol tegnap,viszont a dokit nem láttam.
"Bizonyára még alszik,hiszen még korán van."

Nyitás előtt kicsivel Bella is megérkezett, akivel kicsit beszélgettünk, majd nyitásra már mindennel szépen előkészültünk.

Megfordítottam a táblát,hogy jelezzük nyitva vagyunk, jöhetnek a vevők sütizni, kávézni.

A szokásos munkába induló és kávéért beugró emberek ,a szokásos időpontokban fel is bukkantak és mindenki sietett tovább a dolgára.

9 körül már nem volt akkora hajtás így Bella hátrament és kidíszítette az általam reggel sütött friss süteményeket, én pedig a mosogatógépet pakoltam be,amikor az ajtócsengő vevő érkezését jelezte.
Kimentem a pult mögé,ahol már Dr. Harris állt.
- Jó reggelt ,Dr. Harris!- köszöntem vidáman és a fülem mögé simítottam néhány tincsemet
Rám emelte tekintetét és barátságosan viszonozta a mosolyomat.
- Jó reggelt, Penny!
- Mit adhatok?- néztem rá
- Kávét szeretnék kérni, elvitelre.- nézett a szemembe
- Feketén,ugye?- kérdeztem vissza ,de már indultam is a kávégéphez
- Igen, köszönöm. Hogy van ma?- kérdezte
- Jól köszönöm, és ön?- fordultam vissza a kávéjával a kezemben
- Remekül. -villantott egy gyönyörű mosolyt rám- Milyen süteményt ajánl?- kérdezte és a pultban lévő sütik felé hajolt
- Mindegyik finom.- vágtam rá büszkén
- Ön készítette ezeket?- nézett rám ismét érdeklődve
- Szinte mindegyiket.- mosolyogtam magabiztosan
- Ez esetben kérek abból és abból egyet.- mutatott kettő különböző gyümölcsös szeletre
Boldogan tettem amit kért.
Letettem a pultra a becsomagolt sütiket és a kávét.
- Hálásan köszönöm.- mosolygott édesen
Fizetett ,majd ismét nagy borravalót hagyott a pulton.
- Nagyon szívesen.- mosolyogtam vissza
- Mondja, nem tud ajánlani egy jó éttermet? Nem vagyok valami jó szakács és igazság szerint általában nem igazán van időm főzni magamra.
- Öhm...- gondolkodtam el- a közelben van egy jó kis étterem, ott remekül főznek és szállítanak is ki.
Leírtam a hely címét és nevét egy szalvétára
- Ez nagyszerű!- mondta megkönnyebbülten és a nadrágzsebébe tette a szalvétát- Köszönöm a segítséget Penny.
- Szívesen.- vigyorogtam ,mint valami bolond
Dr. Harris nem mozdult, mintha nem akaródzna elindulni.
Ezzel én is éppen így voltam.
- Na és hogy tetszik eddig a város?- kérdeztem csevegve
- Nem sok helyen jártam még eddig,de amit láttam az nagyon tetszik.- nézett rám áthatón, de ezúttal nem mosolygott hanem az arcomat fürkészte
Jóleső borzongás futott végig a gerincemen
"Vajon tényleg tetszem neki?"
Lesütöttem tekintetemet és a pultot fixíroztam,majd  elmosolyodtam.
- Ezt örömmel hallom. Remélem jól fogja érezni magát itt.
- Ha az ön káprázatos mosolyával indulnak a napjaim,akkor nagyon jól fogom érezni magamat.-mondta lágyan
Meglepetten kaptam rá tekintetemet és szégyenlősen elmosolyodtam közben pedig el is pirultam
"Idejét sem tudom annak,mikor volt utoljára olyan,hogy bókolt nekem valaki. Annyira imádnivaló ez a fickó!"

- Khm...-köszörülte meg torkát- Hallottam, hogy szombaton valamilyen szabadtéri rendezvény lesz.
- Igen, majális. Semmi különleges: barbecueznak az emberek, a gyerekeknek szoktak programokat szervezni, lesz tortadíszítő verseny is stb. Ilyenkor a város összegyűlik a főtéren és lazítanak egy kicsit az emberek.
Dr. Harris bólintott.
- Értem.
- Ön is kinéz majd a majálisra?- mosolyogtam rá
- Igen, bár aznap reggelig dolgozom mivel ügyelek péntek éjszaka,de egy rövid időre ellátogatok a főtérre műszak után.- nézett rám gyönyörű szemeivel
- Akkor lehet, hogy majd összefutunk. Legyen szép napja, Dr. Harris!- mosolyogtam rá vidáman
"Annnnnyira édes ez a fickó! Olyan jó lenne megismerni!"
- Ne haragudjon, de nem tegeződhetnénk? - ajánlotta fel kedvesen- Elvégre önt már egyébként is a keresztnevén szólítom.
- Persze.- vigyorogtam Nos,akkor szép napot, David!-mosolyogtam rá boldogan
- Neked is Penny. Köszönöm a finom süteményeket.- tartotta fel a kicsi csomagot vigyorogva
- De honnan tudod,hogy finom? Még meg sem kóstoltad.- pislogtam zavarodottan
- Hiszen te mondtad, hogy mindegyik finom.- vigyorgott- Biztos vagyok benne hogy így lesz,de holnap beszámolok a tapasztalataimról.- intett - Viszlát!

"Ez a pasi annyira tökéletes!"
A pultra könyököltem és a kezeimen nyugtattam a fejem ahogyan néztem Davidet miközben az utcán egyre távolodva sétált.
Vágyakozva sóhajtottam egyet.
- Ki volt ez a férfi?- könyökölt mellém Bella
Nagyon megijesztett,hiszen teljesen bele voltam feledkezve a Daviddel kapcsolatos gondolataimba.
Megköszörültem a torokomat és sietve felálltam
- Egy új lakó a városban.
- Aha...-nézett rám sokatmondón-....akkor úgy kérdezem, hogy ki volt ez a szívdöglesztő pasi,aki teljesen nyilvánvalóan flörtölt veled?- fordított magával szemben Bella
- Dr. Harris, orvos. A kórházban fog dolgozni....nem is flörtölt velem.
- Dehogynem! Tudod, ha nem lenne férjem meg gyerekem...hú,anyuskám! Azonnal rárepülnék!
- Ez nem így megy.- feleltem egykedvűn
- Ugyan már! Hónapok óta egyedül vagy. Igenis rádfér már egy kis boldogság.
- Lehet,hogy igazad van.- mormoltam még mindig az utcát bámulva