Szívszorító

27. "Mit keresel itt?"

- Semmit.- mormoltam halkan- Csak tévéztem.
- Mhmm.- mondta David majd halkan nevetett- Szóval ötleted sincs,hogy miért van minden vállfám a szekrényemben jobbra húzva?- kérdezte nevetve
"Baszki, azt elfelejtettem visszarendezni!" éreztem hogy szégyenemben fülig vörösödöm
- Bocsánat....- fordítottam hátra a fejem,hogy Davidre nézhessek- Én csak... bocsánat. Ne haragudj rám!- kérleltem
- Nem gond.- puszilta meg a halántékomat- Csak nem sejtettem, hogy ilyen kis kíváncsi vagy.
- Sajnálom.- motyogtam
- Tényleg nincs baj.- mosolygott engedékenyen- Na és megérte kutakodni? Találtál valami érdekeset?- vonta fel a szemöldökét játékosan
- Öhm.. én nem is tudom...- motyogtam zavaromban
- Megtaláltad a képeket és a gyűrűt.- ez nem kérdés volt,hanem ténymegállapítás
- Igen.- vallottam be- Miért nem teszed ki a képeket a lakásban?
- Nem vagyok az a típus. Ha az is lennék csak Mattie képeit tenném ki, a többit nem.
- De akkor miért őrizgeted őket?- kérdeztem összezavarodva
- Nos...- sóhajtott elgondolkodva s közben a copfba fogott hajammal játszadozott- erre nem tudnék normális válasszal előrukkolni. De ha ez megnyugtat nem szoktam nézegetni és nosztalgiázni. Naomi semmit nem jelent már számomra.- ölelt magához- Ezek csak emlékek és ennyi.
- Értem. -feleltem - Na és a gyűrű?-sandítottam fel az arcára
- Na és gyűrű...- köszörülte meg a torkát- Az a dédnagymamám gyűrűje volt eredetileg. Családi örökség.
- Naomi kezét azzal kérted meg?- kérdeztem mire David megrázta a fejét
- Nem. Nem éreztem volna helyesnek. Neki a Tiffany'sban vettem egyet. Nem voltam belé szerelmes,soha. A családomban pedig csak olyan nők viselték addig azt a gyűrűt akik szerelemből házasodtak, épp emaitt árulónak éreztem volna magam,ha azzal kérem meg a kezét,hiszen ő nem érdemelte meg.
Csendben meredtem magam elé.
- Mire gondoltál amikor megtaláltad?- kérdezte gyengéden
Szégyenkezve megráztam a fejem, nem akartam elmondani.
- Naaa, mondd el!- suttogta a fülembe
- Nem.- feleltem remegő hangon
- Nos ,akkor hadd találjam ki!- nevetett halkan- Arra gondoltál,hogy meg akarom kérni a kezed.- suttogta lágyan a fülembe miközben keserű könnyeim legördültek arcomon. Mivel nem feleltem semmit, David folytatta: - Tudod,egy tökéletes világban pontosan azt tettem volna....és a dédnagymamám gyűrűje már a te ujjadon ragyogna.-mormolta a fülembe miközben megsimogatta csupasz gyűrűsujjamat- De sajnos nem tehetem meg, most nem.
- Tudom.- mondtam elcsukló hangon
- De ez nem azt jelenti,hogy nem szeretném.- fogta meg az állam és felé fordította hogy ránézzek- Hidd el, én lennék a legboldogabb férfi a világon, ha te lennél a feleségem.- mondta miközben könnyektől csillogó szemeivel nézett rám- De az életem jelenleg....nos te is tudod,hogy nem vagyok abban a helyzetben.- mondta elszomorodva- Ja és asszem illegális a többnejűség ebben az államban.- nevetett halkan miközben magához ölelt
- Igen. -nevettem én is- Megértem, hidd el. Tudom, hogy nem lehetséges. Na meg még azért nem is ismerjük egymást olyan régóta,hogy összeházasodhatnánk.
- Ez nem ezen múlik Penny. Én azt gondolom, hogy mindegy hogy 5 napja vagy 5 éve ismered a másikat ,ha ő a másik feled akkor azt a kezdettől érzed. Veled azonnal ezt éreztem.- puszilt bele a hajamba
- Na jó beszéljünk valami másról,mielőtt kisírom a szemeimet.- töröltem le könnyeimet
- Utálom, hogy miattam vagy boldogtalan.- mondta David elkomorodva
- De csak is miattad vagyok boldog, szóval rendben vagy.- nevettem halkan
Keserédes mosollyal nézett rám majd:
- Lenne kedved elutazni valahová kettesben?- kérdezte miközben lemosta rólam a tusfürdőt-Holnap még dolgozom ,holnapután megyek Austinba , szóval utána tölthetnénk egy kis időt kettesben.
- Ez nagyon jó lenne!- csillant fel a szemem- Na és hová szeretnél menni?
- Bárhova,csak veled lehessek.
- De akkor ehhez minek elutazni?- nevettem
- Azért ,hogy ne kelljen attól tartanom, hogy valaki meglát bennünket együtt.- mondta
- Igen, az tényleg jó lenne.-szembefordultam vele és elkezdtem bedörzsölni tusfürdővel- Hány napról lenne szó?
- 2-3 nap, annyi szabadságom lesz egyben. Neked nem lenne gond?
- Dehogyis! Nem is tudom mikor mozdultam ki utoljára a városból.- nevettem- Mit szólnál a tengerparthoz?
- Hmmm...- morfondírozott- Galveston csak néhány órányira van autóval. Ahhoz mit szólsz?- mosolygott
- Szuper!- csókoltam meg- Már alig várom. Kérek szabit a főnökömtől.-mondtam izgatottan
David bólintott
- Ha elengednek ,akkor holnap már foglalhatunk is szállást, meg keresünk programokat.- kacsintott
Lemostam róla a tusfürdőt majd kiszálltunk a kádból. Megtörölköztünk ,David kiment ,én pedig szárítani kezdtem a hajam.
Amikor kikapcsoltam a hajszárítót az ajtócsengő hangjára lettem figyelmes.
Lekapcsoltam a villanyt és becsuktam az addig résnyire nyitva álló fürdőszoba ajtót.
"Ki a fene lehet az ilyenkor?!"
A sötétben a falhoz lapulva hallgatóztam.
- Mit keresel itt?- hallottam David komor hangját
- Talán nem látogathatom meg a férjem?- kérdezte negédesen Naomi. Azonnal felismertem a hangját.
- Nem, mert nem vagyok rád kíváncsi. Semmi keresni valód nincs itt. -felelte feszülten David- Pontosan tudod,hogy attól még hogy papíron a feleségem vagy, rohadtul nem fogok veled bájcsevegni.
- Ó, David. Nagyon morcos vagy. Talán rosszkor jöttem?- hallottam gúnyos hangját és magassarkújának ritmusos kopogását ahogyan a házban körbejárt
- Te mindig rosszkor jössz.- dörrent David dühösen
- Nos, akkor gondolom nem is vagy kíváncsi arra, hogy nyomorult öcséd tárgyalásával mi lesz.
- Tessék?-kérdezte David meglepetten
- 2 hét múlva tárgyalása lesz.
- Azt ígérted,hogy kihúzod a bajból!-mordult
- Nem nem. Én azt ígértem,hogy megteszem amit tudok. Sajnos mindenkit nem tudok elhallgattatni. De ne aggódj csak a piti drogügye lesz tárgyalva. Legszarabb esetben is csak pár hónapot kap, mert ezúttal nem volt nála sok cucc, a korábbi dolgai pedig sikeresen el lettek tusolva.- mondta ridegen- Hálásnak kellene lenned férjecském.
- Na és pontosan miért?- kiabált- Kurvára ugyanúgy a sittre kerül Walter, a szüleink ki lesznek borulva. Meg kell oldanod!- csapott az asztalra vagy a pultra, ezt nem tudtam eldönteni a hangból
- Nem vagyok mindenható cseszd meg!- kiabált Naomi- Ennyit tudtam tenni. Esetleg még megkörnyékezhetem a bírót,de nem vagyok biztos abban, hogy sikerrel járok.
- Ha nem tudod ezt megoldani, akkor mi a francért ne válhatnék el tőled?!- üvöltött David
- Azért, mert akkor soha többé nem engedem,hogy találkozhass a kölyköddel!- ordította Naomi
- Egy számító, gonosz ribanc vagy.- sziszegte David
- Jajj, hagyjuk már ezt az agyonrágott csontot!- nevetett Naomi- Nem hatnak meg a sértéseid. Megteszem még amit tudok,de tudod ennek ám ára van.
- Te meg mi a francról beszélsz?- kérdezte David
- Jillian unokahúgom esküvőjére el kell kísérned.
- Te normális vagy?!- hördült fel David
- Azt hiszem,drágám. Szombat 10-re gyere Austinba, jelenésünk van. Meg kell mutatnunk milyen tökéletes a házasságunk.-mondta nevetve
- Beteg vagy te?! Dehogy megyek!
- De jössz,ha mondom!-kiabált Naomi-Nem fogok magyarázkodni a családomnak! Odatolod a képed és igenis eljátszuk az álompárt!- kiabált Naomi
- Ha elmegyek erre a szarra,ajánlom, hogy elintézd,hogy ne menjem Walt sittre!- sziszegte
- Igyekszem. Na szia férjecském!....Naaa hát még csak egy csókot sem adsz?- gügyögött
- Tudod merre az ajtó.- felelte ridegen David
Cipősarkak koppanása,majd ajtócsapódás.
- A büdös kurva életbe!- üvöltötte David majd dübbenés hallatszott
Résnyire kinyitottam a fürdő ajtaját és láttam ahogy a felborított fotel mellett áll,felzaklatottan.
Lépteimet meghallva felém nézett
Szólásra nyitotta száját,de beelőztem
- Mindent hallottam.- mondtam halkan
David bólintott
- Sajnálom.
- Semmi baj. Akkor gondolom ugrott Galveston-i kiruccanás.- motyogtam inkább magamnak
- Nem. Elmegyünk.- ölelt magához
- Dehát neked szombatra menned kell.
- Péntek este visszaérünk. Nem hagyom,hogy keresztülhúzza a terveinket.
- Ezt jó hallani.- bújtam hozzá szorosan