Szívszorító

31. " Maradjunk itt örökre. " (+18)

A zene lüktetése, az energia ami a tömegből áradt, teljesen magával ragadott.
A pörgős latin zene átjárta egész testemet és a tömeg közepén, a táncparketten megállva David a derekamra tette egyik kezét, másikba az enyémet fogta
- Csak néhány lépést ismerek.- hajolt a fülemhez
- Én is, de majd rögtönzünk.- nevettem
Táncolni kezdtünk. Szinte ösztönösen mozogtunk a zene ritmusára. Átadtam magamat az érzésnek és Davidnek.
Önfeledten táncoltunk, megforgatott majd egyik kezével megtámasztva a hátamat hátra döntött.
Perzselő tekintettel meredt rám, majd röpke csókot lehelve ajkamra felemelt és folytattunk a táncot.
Kezei közül kibontakozva megfordultam előtte majd hátammal mellkasának simulva lassan, a csípőmet tekergetve, hullámzó testtel egyre lejjebb guggoltam.
Ahogy felemelkedtem David mindkét keze oldalamon felkúszva, szinte követelőzőn simogatta a bőrömet.
Pontosan tudtam, sőt éreztem hogy mennyire felkorbácsoltam David vágyait, hiszen erekciója keményen a fenekemnek feszült, de még nem akartam hazamenni. Így kissé elléptem és szembe fordultam vele.
Cinkosan elmosolyodtam
- Mit művelsz velem?- nézett rám égő tekintettel
Erre szélesen elvigyorodtam, majd vidáman, kissé ügyetlenül táncikálni kezdtem.
David arca megváltozott, meglepődött a hirtelen váltásomon.
- Mit csinálsz? Ez milyen tánc?- nevetett
- Ez?- kiabáltam túl a zenét , továbbra is táncolva- Ez a sajátom.- nevettem felszabadultan, élvezve a zenét és a fesztelen hangulatot
David édesen rám nézett, elmosolyodott , aztán ő is vidáman utánozni kezdte bénácska táncmozdulataimat.
Csak nevettünk és ahogy megláttam David felszabadult, vidám, teljesen gondtalan arcát, a szívem nagyot dobbant. Túlcsordult szerelemmel és örömmel. Leírhatatlan érzés volt ilyennek látni őt. Akkor még inkább beleszerettem. Már ha ez lehetséges.

Kipirult arccal, boldogan lihegve, kézenfogva hagytuk el a táncparkettet majd a pulthoz sétáltunk egy italért.
- Jöhet ugyanaz?- kérdezte David majd a derekamat átkarolva megpuszilta a halántékomat
- Persze.- néztem rá hálásan
Megrendelte az italokat majd visszamentünk a még mindig üres asztalhoz pihenni és inni.
- Remek táncos vagy.- nevetett David
- A virágot és a gratulációs üdvözlőlapot az öltözőmbe kérem.- játszottam a dívát majd elnevettem magamat- De te egyébként igenis jól mozogsz. Mármint annak ellenére, hogy beadtad hogy te nem táncolsz jól, szerintem nagyon jól nyomod.
- Igyekszem. -mosolygott- Még soha nem csináltam amúgy ilyet, mármint hogy teljesen megfeledkezve mindenről csak táncoltam. Remek érzés volt, köszönöm.- fogta meg az asztalon az egyik kezemet és szerelmes tekintettel lágyan elmosolyodott
- Őszintén szólva én sem,de nekem is nagyon tetszett. Köszi.- hajoltam hozzá és megcsókoltam

Ekkor egy lassú, érzelmes dal töltött be a termet.
- Szabad egy táncra ,hölgyem?- mormolta ajkamra David
- Igen.
Lassan felkeltünk a székekről majd a parkettra érve mindkét karommal átkulcsoltam David nyakát, ő pedig mindkét kezével a hátamat és derekamat fogta.
Egymás szemében elveszve , lassan táncoltunk a gyönyörű dalra.
David homlokát az enyémnek döntötte, lehunytam a szemeimet és élveztem a pillanatot.
Tovább táncoltunk, de a saját kis boldogságbuborékunkban. Úgy éreztük, akkor és ott ,mintha csak mi léteznénk, mintha senki és semmi más nem számítana. Felemelő pillanatok voltak.
A dal véget ért s felnéztem Davidre. Megszerettem volna kérdezni tőle, hogy maradjunk vagy üljünk le, de forrón átkarolt majd hevesen megcsókkolt.
A szívem hevesen dübörgött a mellkasomban, a vérem felforrósodott, karjaimmal én is átöleltem. Levegőt is alig kaptam, olyan hévvel csókoltuk egymást.
- Menjünk vissza a hotelbe.- mormoltam David ajkaira
- Egyetértek.- felelte perzselő tekintettel
———————————————
Egész éjjel szeretkeztünk, lassan, érzékien, a másik minden rezdülésére figyelve.
Tulajdonképpen szerintem a szomszédos szobák lakói nem igazán tudta aludni tőlünk, mivel abszolút nem fogtuk vissza magunkat.

A sokadik menet után már csak pihegtem David mellkasán fekve és hallgattuk egymás hangosan, egyenetlenül verő szívét és a zihálásunkat.
- Maradjunk itt örökre.- mormolta David miközben a hátamat simogatta
- Rendben.- bújtam hozzá szorosan- Amúgy sem szeretnék holnap hazaindulni.
- Tudom. Én sem. - felelte elkomorodva David- De vasárnap reggel már megyek is haza. Ha hazaértem beugrom a cukrászdába.- puszilt bele a hajamba
- Oké. Tudod mit? Ha jól ment a nap akkor kérj majd egy cappucinot ,de ha gond volt akkor meg egy fekete kávét 1 cukorral.
- Rendben. Nagyon szeretnék cappucinot inni.- mondta halkan és pontosan ugyanúgy vágytam arra hogy cappucino legyen- Vasárnap munka után átjössz hozzám?-kérdezte
- Ha szeretnéd, akkor persze.
- Mindennél jobban szeretném.- mormolta ahogyan a hátamra gördített és egy puha csókot lehet a mellemre.

Ahogyan a hajnal első napsugarai bekúsztak a szobába, már David nevét nyögve értem el a csúcsot ismét, ahogyan ritmusosan mozgott bennem.

Reggel 9 után hagytuk el a hotelt. Bepakoltuk a csomagjainkat a kocsiba majd visszaindultunk Marble Fallsba.
- Jól éreztem magam nagyon.- mosolyogtam Davidre
- Örülök kicsim.- mosolygott rám majd tekintetét ismét az útra szegezte- Én is nagyon-nagyon jól éreztem magam veled. Szeretlek.- nézett rám imádnivalóan
- Szeretlek.- mosolyogtam rá boldogan- Köszönök mindent.
- Szívesen. Megérdemled.- kacsintott rám

A város határához közeledve megszólaltam:
- Szerintem rakj ki valahol itt.-kértem Davidet
- Nem. -rázta meg a fejét- Nem hagyom hogy kilométereket gyalogolj, ráadásul csomaggal.- jelentette ki
- Tessék? De...hát... megláthatnak.- mondtam aggodalmasan
Nagyot sóhajtott. Láttam rajta, hogy azon agyal, hogy mit tegyen.
- Minden rendben lesz. Tegyél ki nyugodtan.-mondtam halkan
- Nem. Hazaviszlek.
- De megláthatnak. A szomszédaim folyton leskelődnek.
- Hozzám viszlek haza. -pillantott rám mosolyogva- A garázsba beállok, ott senki nem fogja látni ha kiszállsz az autómból. Onnan már megoldjuk.- kacsintott