Szívszorító

17. "Olyan keveset tudok rólad."

- Jó reggelt!- suttogtam David fülébe és szorosan hozzábújtam az ágyban
Mielőtt felébresztettem ,percek óta csak néztem őt, ahogy boldogan,békésen aludt.
Lassan szuszogott, az én szívem viszont annál gyorsabban vert a mellkasomban.
Menthetetlenül beleszerettem Davidbe.
Soha nem voltam még annyira boldog,mint vele.

David lassan kinyitotta szemeit majd elmosolyodott
- Jó reggelt, szépségem!-mormolta rekedtes hangon
Szívem hatalmasat dobbant a megszólításra.
- Nekem mennem kell.- suttogtam
- Máris?- pislogott néhányat- Mennyi az idő?-kérdezte miközben álmosan az éjjeliszekrényén lévő digitálisórára pillantott
- Reggel 6 múlt. -feleltem- Még haza kell mennem zuhanyozni meg átöltözni munka előtt.
- De hisz itt dolgozol a szomszédban.- simogatta ujjbegyeivel az arcomat majd a fülcimpámat és a fülbevalómat. Édes mosollyal nézett rám- Maradj még! Zuhanyozz itt, a ruhádat meg senki nem látta.- mormolta s a nyakamat kezdte csókolgatni
- Ne kísérts!- cincogtam- Sajnos igenis látták ,és elég sokan szóval holnap délre már az egész várost futótűzként fogja bejárni valami hülye pletyka rólam.- sóhajtottam és igyekeztem koncentrálni a mondandómra,amit eléggé megnehezített az,hogy David szája már egyre lefelé haladt a melleim felé
- Nem fognak vele foglalkozni. Találj ki valamit...- mormolta miközben ujjai a belsőcombomat simogatták
- David...- leheltem nyöszörögve- Kérlek...
- Mit kérsz?- mormolta majd miközben ajka a egyre lentebb haladt felnézett rám
Ziháló mellkasom fel- le emelkedett.
- Téged.- feleltem elgyengülve
- De én már a tiéd vagyok.- vigyorodott el lustán majd lecsapott ajkaimra

Két észbontó menet után , valahogy fél 7 körül már a zuhany alatt álltam David lakásában.
- Hoztam be törölközőt.- hallottam a hangját ahogy benyitott a fürőszobába
- Köszi!
- Szívesen.Mit kérsz reggelire?-húzta el a zuhanykabin ajtaját kissé s végignézett rajtam
- Nem vagyok éhes.- feleltem miközben a hajamat mostam
- Bacont sem kérsz? Teát ,valamit?
- Nem,köszi.- mosolyogtam
- Én viszont kérek egy csókot.- kacsintott
Hosszan csókot váltottunk majd David kiment a fürőszobából és hagyott tovább zuhanyozni.

Még vizes hajamat törölgettem a fürdőszobában,amikor hallottam, hogy csörög egy telefon. David felvette.
- Hello..... nem....akkor nem érek rá....de akkor ma bemegyek Austinba.... Értem,de te is értsd meg!....Matthew meg fogja érteni.......Azonnal hagyd abba! -morogta- Igen, tisztában vagyok vele,hogy az vagy!- kiabálta majd fújt egyet és halkabban folytatta-Ott leszek ma, de nem miattad. Jó,jó.....Szia.- majd sóhajtott egy mélyet
- A rohadt kurva életbe!-mordult agresszíven David

"Vajon kivel beszélt? Újabb családi gond? Mi lehet a családjával?"
Óvatosan kijöttem a fürdőből s mepillantottam Davidet ahogyan tarkóján összekulcsot kezekkel masírozik gondterhelten a nappaliban.
- Hol találom a hajszárítót?- kérdeztem halkan
Felém fordult hirtelen,szemei akár az űzött vadé...
- Öhm...a szekrényben, a fürdőben.- hadarta készségesen,de látszott ,hogy máshol jártak a gondolatai
- Köszi.- visszasurrantam hajat szárítani, majd már száraz hajamat igazgatva kimentem a nappaliba,ahol David kávézott
- Kérsz?- mutatott a csészére
- Nem ,köszi. Iszok a melóban majd.- leültem mellé
- Na akkor délután túrára fel!- mosolygott rám- Mit szólsz?
- Már várom. Mikor induljunk?
- 5? Van még előtte dolgom, de 5 körül már útrakész leszek.
- Nekem jó.- nyomtam puszit az arcára- Szép napot neked!- álltam fel
- Neked is.- mondta és szorosan magához ölelt- Szeretlek.- nyomott puszit a halántékomra
- Szeretlek.- néztem fel rá , s egy rövid csók után elhagytam a házát s sietős léptekkel átmentem a cukrászda hátsó bejáratához

A végigrobotolt nap után már alig vártam,hogy Daviddel lehessek. Hazarohantam, megfürödtem és kényelmes, túrázásra alkalmas szettet állítottam össze magamnak. A túrabakancsomat vettem fel éppen fel,amikor csengettek. Izgatottan kötöttem be a cipőfűzőket és vigyorogva szaladtam ki a hátizsákommal a már rám várakozó autóhoz.
- Gyere,te kis túrázó!- integetett David vidáman az autójából
Behuppantam az autóba ,majd egy szenvedélyes csók után elindultunk az előre kiválasztott túraútvonal kiinduló helyéhez.

- Milyen napod volt?- kérdezte David miközben a túraútvonalat követve sétáltunk már több mint félórája
- Nagyon szuper.- vigyorogtam- Jó forgalom volt és két nagyon cuki tortát is készítettem. Na és neked?
- Jó. Pörgős,mert sok elintéznivalóm volt,de összességében jó volt. - felelte és megfogta a kezemet
- Megállunk kicsit? -kérdeztem
- Persze. -David leterítette a plédet amit hoztunk egy közeli tisztásra,majd leheveredtünk rá
- Olyan keveset tudok rólad.- mondtam ki azt,ami már egy ideje nagyon is zavart
- Ezt meg hogy érted?- nézett rám meglepetten és kissé feszülten
- Te nagyon sok mindent tudsz rólam,de én szinte semmit. Sosem beszélsz a családodról,sem arról,hogy milyen volt az életed mielőtt ideköltöztél.- mondtam
- Nézd. A családom és a korábbi életem - sóhajtott- nagyon-nagyon bonyolult és mocskosul elcseszett. Nem szeretek erről beszélni,de ettől eltekintve igenis jól ismersz.
Némán pislogtam rá.
- Igen-folytatta- tudom, hogy ez így nagyon furcsa, de ez vagyok én. Hidd el oka van ennek is, és nagyon nem szeretnélek a saját szarságaimmal terhelni téged.- sóhajtott miközben tenyereibe temette arcát. -De van egy jó hírem.- váltott témát mosolyogva- Mégsem kell mennem Austinba holnap, ma elintéztem amit szerettem volna,szóval már hamarabb ki tudok menni holnap az utcabálra.-fogta meg a kezem
Boldogan elvigyorodtam, hiszen imádtam vele lenni, és az hogy hamarabb el tud jönni valóban szuper hír volt.
- Remekül fogunk szórakozni!- bújtam hozzá boldogan
David szorosan magához ölelt
- Igen.-mormolta
- De azért egyszer majd mesélsz a családodról meg a gyerekkorodról?-kérdeztem reménykedve
Rövid csend után ,egy mély gondterhes sóhaj kíséretében felelt:
- Persze.-állát a fejem tetején pihentetve csendben ,szorosan ölelt magához- Nagyon szeretlek Penny.- mondta elérzékenyülve
- Én is nagyon szeretlek David.- néztem fel rá majd csókban forrtak össze ajkaink
——————————————————

- Tök figyelmes apukádtól,hogy megkérte a cukrászdát is,hogy csatlakozzon a jótékonysági piknikhez.-csicseregte Bella másnap a cukrászdában
- Az.- mormoltam- A főnök szerint remek reklám az üzletnek,hogy részt veszünk ilyesmiben.
- Az hát. Ott leszünk picit, a sütik árát pedig felajánlja a főnök az egyház jótékonysági alapjába a rászorulóknak.
- Igen, ez nagyon jó célt szolgál.- mosolyogtam halványan- Biztosan jó lesz.
- Aztán meg utcabááál!- tapsikolt- Lepasszolom a kölkömet és buliii! Idejèt sem tudom mikor mozdultam ki gyerek nélkül.- sóhajtott-Na de majd most.- kacsintott
Közben pedig pakoltuk össze azokat amelyeket dél után ,miután bezárjuk az üzletet kiviszünk a parkba a jótékonysági piknikre.
- Csak legyünk túl a pikniken...- mondtam halkan,gondolataimba merülve
- Jó lesz az! Ott is király lesz a hangulat biztosan. Minden rendben lesz.- ölelt meg Bella

Akkor még fogalmam sem volt arról,hogy mi várt rám.
A pikniken nem volt rendben semmi sem. Sőt!

Sziasztok!
Na kíváncsiak vagytok, mi fog történni?🤭☺️😊