Szívszorító

10. "...ahogy vagy."

Egész álló nap egyedül melóztam, mivel Bella kivett egy nap szabit,hogy pihenhessen kicsit otthon. Így amikor végre hazaértem eléggé fáradt voltam,de le akartam nyűgözni Davidet, szóval lezuhanyoztam,majd kicsit felfrissültebben hozzáfogtam a vacsi elkészítéséhez.

Rövid tanakodás után végül úgy döntöttem,hogy csirkemell szeleteket sütök,tejszínes- zöldséges mártással.
Hatalmas sürgés-forgás közepette elkészítettem az ételt, amit amúgy már számos alkalommal főztem, szóval szinte fejből tudtam minden hozzávalót és mennyiséget. Miután megcsináltam a recept minden lépését, betettem a sütőbe sülni a tepsibe pakolt ételt.
Ezt követően megterítettem az asztalt és átöltöztem egy kicsit csinosabb farmer-póló outfitbe, elvégre mégsem fogadhattam szöszmösz mackónadrágban meg a kinyúlt topban, amiben főztem.

Miután összeszedtem magamat, elpakoltam a lakásomban szerte-szét heverő dolgokat, mint például mosásra váró ruhadarabok, hajgumik, cipők stb. és gyorsan fel is porszívóztam.
Akkor jelzett a telefonomon az időzítő,hogy kivehetem a tepsit a sütőből,amikor épen elpakoltam a porszívót a szekrénybe.
Sietve kivettem a sütőből a fincsi illatokat árasztó kajcsit és ekkor megszólalt a csengő.
Remegő kezekkel helyeztem le az asztalon lévő alátétre a takaros kis tepsit,majd megmostam a kezemet és szaladtam ajtót nyitni.
- Szia!-trilláztam boldogan, hiszen már nagyon vártam, hogy megérkezzen
- Szia!- mosolygott David majd lehajolt az arcomhoz és óvatos csókot nyomott a számra,és megszólalt
- Ezt a szépséges házigazdának hoztam.- mondta miközben szédítően szexi mosolyát villantotta rám és átnyújtott egy kis csokor vörös rózsát
Elpirulva invitáltam be
- Köszönöm, David.
Sietve vázát kerestem.
- Szép kis lakás!- bólintott miután körbe pillantott a nappalin
- Köszi.- ekkor a vázába vizet engedtem és belehelyeztem a csokrot,aztán vázástól a nappaliba tettem, az asztalra
A még mindig ácsorgó Davidre néztem
- Gyere,ülj csak le.- mosolyogtam rá és a kanapéra mutattam

Elmeséltük egymásnak,hogy milyen napunk volt, de nagyon is jól láttam rajta, hogy megviselte a munka, így szavak nélkül is meg tudtam volna mondani, hogy valami bántja.
-  Akarsz beszélni arról, hogy mi borított ki?- kérdeztem és megfogtam az egyik kezét
David erre  fáradtan és kissé keserűen elmosolyodott.
- Ennyire látszik?- nézett rám
Bólintottam
- Sok éve vagyok orvos, de azért néha még találkozom olyan esetekkel, amik még engem is szíven ütnek.
Finoman megsimítottam a kézfejét a hüvelykujjammal
- Mi történt? De ha nem akarsz inkább beszélni, akkor---
- Nem, még talán jobb is, ha beszélek róla, úgy talán könnyebb lesz elengednem.-mondta összekulcsolt ujjainkra bámulva
Nem siettettem, némán vártam, hogy elkezdje.
- Ma délután a közeli országúti leágazásnál baleset volt. Egy autó frontálisan ütközött egy kamionnal.-ekkor mélyet sóhajtott- A kamionos fickó valószínűleg elaludt, és emiatt átment a szembesávba, ahol egy személyautóba rohant. Egy idős asszony ült benne és a két unokája, ikrek.-itt ismét sóhajtott- Az asszony szörnyethalt, esélye sem volt,a gyerekek pedig nem voltak bekötve....- megköszörülte a torkát- A mentősök elmondása szerint az egyik kisfiú az autótól méterekre repült, ki a szélvédőn, valószínűleg azonnal meghalt. A másik kisfiút behozták, nagyon súlyos sérülései voltak, de ő még életben volt, amikor behozták, de.....nem tudtam megmenteni. Mindent megtettem, de nem sikerült. -ismét megköszörülte a torkát és nagyot nyelt
- Nagyon sajnálom.-öleltem meg szorosan, teljesen elborzasztott , amit hallottam és a könnyeimet igyekeztem visszatartani- De nem rajtad múlt, te megtettél mindent. - öleltem magamhoz még mindig, mire ő is végre visszaölelt
- Tudom, mégis felfoghatatlan. Annyi mindent láttam már, hidd el, de....a gyerekek, ők.... az mindig nehéz, ha egy gyerek fekszik a műtőasztalon. Az  pedig a legszörnyűbb, ha nem tudom megmenteni.-mondta fakó hangon
- Sajnálom. - mondtam ismét
Egyik kezével lassan a hajamba túrt majd megszagolta a hajamat és szorosabban ölelt magához.
- Köszönöm, hogy meghallgattál. Most pontosan erre volt szükségem.- suttogta
- Akármikor.- suttogtam vissza- Bárcsak többet tehetnék...
- Nekem így jó....így tökéletes. Akárcsak te....Tökéletes vagy számomra.- húzódott el és puszit nyomott a homlokomra
Szívem heves, boldog dübörgése széles mosolyként jelent meg az arcomon.
Apró puszit nyomtam az arcára.
Teltek a másodpercek és éreztem, hogy már nem szívesen beszélne a mai napjáról többet David, így megkérdeztem

- Éhes vagy?
David határozottan bólintott
- Mint a farkas...- mosolygott
- Akkor gyere!- intettem izgatottan a konyha felé
- Előtte kezet mosnék...- mondta
- Ó,persze. Itt van a fürdőszoba.- mutattam meg neki,majd a konyhába siettem
Mire a konyhába megékezett, addigra már meg is gyújtottam a gyertyát, amit az asztalra helyeztem korábban.
- Hű! Az illata is csodás volt, alig várom, hogy megkóstoljam.- nézte kíváncsian a tepsit és leült a velem szemben levő székre- Mi ez?
- Baconos csirkemell, fűszeres-tejszínes-zöldséges mártással.- csicseregtem
- Akkor sokat kérek belőle.- vigyorgott
Szedtem a tányérjára majd magamnak is.
Türelmetlen lehetett és éhes is, mert azonnal enni kezdett:
- Jó étvágyat!- mondta és mér evett is
- Uuuhh, ez valami isteni finom!- nézett rám lenyűgözve és élvezettel evett tovább
- Köszi.-kuncogtam és én is enni kezdtem- Ennyire éhes voltál?
- Nagyon ,de amúgy is remek íze van, nagyon ügyes vagy.- kacsintott
Erre elpirultam és csendben ettünk tovább.
David miután megette az adagját,, még egyet kért, és én boldogan szedtem neki ismét.

Negyedóra múlva jóllakottam dőlt hátra a székében
- Köszönöm a csodás vacsorát.- fogta meg a kezemet az asztalon- Nagyon ízlett.
- Egészségedre!- mosolyogtam boldogan- Bort nem vettem, mert nem értek hozzá, de kiváló narancslével tudlak kínálni.-mondtam játékosan
David elnevette magát
- Azt pont nagyon kedvelem, nos akkor kérnék hölgyem egy jóféle pohár narancslevet. -mondta vicces hangon
Hangosan felkacagtam, s mikor kinyitottam a szememet, David kifürkészhetetlenül mosolygó arcával találtam szemben magamat
- Mi az? - kérdeztem kuncogva
Némán megrázta a fejét, még mindig mosolyogva.
- Csak nem hiszem el, hogy valódi vagy. - nézett rám édesen
- A fenébe, azt ígérték a boltban, hogy nem tűnik majd fel senkinek, hogy egy Barbie vagyok!- játszottam a duzzogót
David hangosan nevetni kezdett aztán homlokát az enyémnek döntötte és halkan megszólalt miközben a tekintetemet fürkészte
- Nekem nem Barbie kell, sőt semmi és senki más. Nekem te kellesz, pontosan úgy ahogy vagy.

Az a néhány szó olyan melegséggel és boldogsággal töltötte meg a lelkemet, hogy meg sem tudtam hirtelen szólalni.
- Tudom, hogy te is érzed , hogy ami köztünk van, az---
- Különleges. -fejeztem be a mondatot helyette
- Pontosan- felelte , szemei gyönyörűen csillogtak, ahogyan rém nézett- Nem akarok semmit sem elsietni, de nem tudom távol tartani magamat tőled. Annyi időt szeretnék veled tölteni, amennyi csak lehetséges.
- Ugyanígy érzek. - feleltem halkan
- A munkám miatt nem dúskálok a szabad időben, de azt a kevéske időt veled töltöm a legszívesebben. - simította meg az arcomat- Minden alkalommal elbűvölsz és úgy vonzol magadhoz, mint valami mágnes. Azt hiszem még életemben nem ittam olyan sok kávét, mint amióta itt élek. Bármit megtettem volna, csak hogy láthassalak olyan gyakran, amilyen gyakran csak lehet. Csak miattad mentem oda mindennap.
Elérzékenyülve néztem gyönyörű arcát, majd forrón megcsókoltam.
- Akkor remélem a szíved rendben van még a sok koffeintől. - kuncogtam , miközben a meghatottság könnyeit pislogtam ki a szemeimből
- Nagyon is. A szívem még sosem volt ilyen jól. - csókolt meg ismét- Akkor van a legjobban, ha veled vagyok. Szerintem ez jelenthet valamit...-mondta játékosan töprengve
Nevetve hozzábújtam.
- Akkor muszáj lesz sokat veled lennem.- lélegeztem be mélyen a ruhájáról áradó parfümjét
- Ezt örömmel hallom.- nyomott egy puszit a fejem tetejére- Arra gondoltam, hogy mivel itt még nem akarsz mutatkozni, így elmehetnénk valamerre a hétvégén. Mit szólsz?
Felnéztem rá és boldogan , határozottan bólintottam.
- A környéken rengeteg szép túraösvény van. Lenne kedved hozzá?- kérdeztem izgatottan
- Benne vagyok. - mosolygott boldogan