Szívszorító

39."Itt vagyok és itt is maradok melletted."

Soha életemben nem teltek még ilyen lassan a percek. Mintha nem is 5 perc lett volna, hanem 5 év.
Te jó ég!
Fel-alá masíroztam a mosdókagyló előtt és még csak nem is mertem félig sem odapillantani a terhességi tesztre.

Össze voltam zavarodva, nem tudtam mi fog történni, mármint a teszt eredmény leolvasása után.
Ha negatív lesz meg fogok könnyebbülni vagy csalódott leszek?
Ha pozitív lesz örülni fogok neki? Vagy kétségbeesem?
David mit fog szólni?

Cikázó gondolataimból a telefon felvisító jelzése szakított ki: hát itt az idő...

Vettem egy mély levegőt majd lehunyt szemekkel odaléptem a mosdókagyló elé.
Ránéztem a tesztre, amin 2 csík volt.
2 csík.
2 egyformán erős rózsaszín csík.
Tehát pozitív

Elakadt a lélegzetem.
Most mi lesz?
Lapos hasamra simítottam a tenyerem, majd vettem egy mély lélegzetet.
Egyszerre boldog és riadt voltam.
Mármint...természetesen az egyik legcsodásabb dolog ha valaki babát vár, de ez nem volt betervezve.
Sőt! Hiszen David még házas... egy házas ember szeretője vagyok tuladjonképpen és ezt a helyzetet megkoronázva még teherbe is ejtett.
Iszonyatosan megijedtem, nem tudtam mihez kezdjek magammal.
De abban biztos voltam, hogy megtartom.
David reakciójára nagyon félve gondoltam, hiszen valószínűleg ki fog akadni, de ez van. Ketten csináltuk ezt a babát.
Ő nem húzott gumit.
Mondjuk én sem szóltam érte...

Megtöröltem kézfejeimmel könnyáztatta arcomat majd sarkon fordultam és kinyitottam a fürdőszoba addig becsukott ajtaját.

David az ablaknál állt, háttal a falnak dőlve karbatett kezekkel elmerengve valamin.
Amikor észlelte, hogy kijöttem a fürdőből rám nézett és érdeklődve figyelt engem.

De amikor nem szólaltam meg csak lassan, némán felé lépdeltem ő megtörte a csendet:
- Mi a helyzet?- kérdezte halkan
- Terhes vagyok. - mondtam halkan, remegve- Megértem, ha ezt te nem akarod-
- Tessék? Te miről beszélsz?- kérdezte pislogva
- Nagyon jól tudom, hogy nem ezt akartuk nem így és megértem, ha kiszállsz ebből, de én nem akarom elvetetni.
- Penny.- nyelt egy nagyot majd megállt előttem- Tény, hogy hirtelen jött és valóban nem ez volt a terv, de ott bent- tette egyik kezét a hasamra- ott bent a mi gyermekünk van. A miénk. A kicsi babánk.-nézett rám meghatottan-Soha nem mondanék le róla, sem rólad. Nem akarom, hogy elvetesd. Itt vagyok és itt is maradok melletted. Egy percig se gondolj arra, hogy elhagylak!- mondta érzelmesen
- De nem kell, hogy kötelességből maradj mellettem. Én-
- Penny!- mondta már lágyabban majd két keze közé fogta az arcomat- Nem kötelességből maradok melletted, hanem mert szeretlek! Te vagy a másik felem, és a gyermekünket hordod a szíved alatt. Fogalmad sincs mennyire boldog vagyok.- mosolyodott el
Konrtollálhatatlanul gördültek le az arcomon a könnycseppek.
- Én is szeretlek.- mondtam sírva

Homlokon puszilt majd sokáig álltunk szorosan egymást ölelve, mire elapadtak a könnyeim.
Két karjával felemelve óvatosan az ágyba fektetett és betakart.
- Pihenj. Rendelek valami kaját, jó?
- Oké.- bólintottam fáradtan

Olyan gyorsan elnyomott az álom, hogy másra nem is emlékszem.
David ébresztett lágyan simogatva arcomat.
- Szia.- mosolygott rám az ágy szélén ülve
- Szia. - mosolyodtam el
- Enned kellene valamit, meg innod is.
- Megpróbálom. - bólintottam

Lassan néhány falatot elnyammogtam, de közben megint hányingerem lett így muszáj volt abbahagynom. Ittam is egy pohár vizet, majd Daviddel a kanapéra dőltünk.
- Jobban vagy?- kérdezte miközben egyik karjával átölelt és a hátamat simogatta
- Picit.- mosolyogtam rá
Lágyan megcsókolt, lassan és óvatosan.
- Te vagy a leggyönyörűbb kismama.-suttogta ajkaimra
Halkan kuncogtam.
- Kismama...wow, olyan fura így gondolni magamra. - mosolyogtam- Mondjuk a melót nem tudom hogy fogom bírni ha mindentől hányni fogok, mert ott azért vannak illatok bőven. - erre hirtelen belémhasított a felismerés és felültem- Jó ég! Mit fogok mondani a főnökömnek és a kollégámnak?!
- Ezt nem értem.- mondta homlokát ráncolva David
- Hát mit mondok, kitől van a baba? Nyilván meg fogják kérdezni, mivel hivatalosan szingli vagyok.- mondtam bepánikolva
- Basszus, ez eszembe sem jutott.- feszülten a hajába túrt majd sóhajtott- Egyelőre próbáld kerülni a témát. Az lenne a legjobb, hogy addig ne is mondd, hogy várandós vagy ameddig nem látszik.
- Rendben.- bólintottam lassan
- Ha minden jól megy néhány héten belül elválok Naomitól.
Bólintottam, majd ismét átölelt.

- Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kevertelek.- mondta ahogy elkínzottan rán nézett- Jobbat érdemelsz.- hajtotta le a fejét
- Ne mondj ilyet. Szeretlek és meg fogjuk oldani.- pusziltam meg az arcát
- Tulajdonképpen el is kezdhetnénk nyilvánosan mutatkozni. - mondta -Sétaljunk együtt a városban, felveszlek a munkából, üljünk be vacsoránzi stb. Így talán a baba nem kelt majd akkor felbolydulást, amikor kiderül.
- De még házas vagy.- mondtam elkeserdve
- Nem érdekel.- rázta a fejét nevetve- Aki ezen akar csámcsogni hát tegye! Ha valaki lesz olyan pofátlan és rákérdez, meg fogom neki mondani, hogy már jó ideje külön élek Naomitól ès már válófélben vagyunk.
- Szét fog cincálni engem ez a város. 'Penny aki tönkretett egy boldog családot' ezt fogják mondogatni.
- Hadd pletykáljanak, ne foglalkozz velük. Csak mi számítunk, mi hárman.- puszilt homlokon és megsimogatta a hasamat
- Szeretlek.- mondtam meghatottan és megcsókoltam

Másnap nehezen tudtam dolgozni és iszonyú kínok között többször is hánytam. Azt hazudtam, hogy gyomorrontásom van és megy a hasam így nem kérdeztek semmit amikor wc-re rohangáltam félóránként.

A meló végén Bella zárta az üzletet, David pedig a bejáratnál várt egy gyönyörű virágcsokorral.
- Szia!- köszönt imádnivalón mosolyogva és átnyújtotta a csokrot
- Szia! Köszönöm.- pirultam el majd egy apró puszit nyomott az arcomra
- Éhes vagy?- kérdezte
- Nem igazán. -ráztam meg a fejem- Egésznap rosszul voltam.
- Akkor gyere, hazakísérlek.- nyújtotta a jobb kezét
Dübörgött a szívem a mellkasomban.
Hát tényleg felvállal mindenki előtt!

Kezem az ő kezébe csúsztattam, felnéztem sugárzóan szép mosolyára. Ő lassan biccentett, mintha csak azt mondta volna:
minden rendben lesz.

Kézenfogva sétáltunk a lakásomig, és közben elmeséltük egymásnak hogy milyen napunk volt.
Annyira de annyira boldog voltam! Olyan könnyű és természetes volt.
Vidáman csevegtünk, senkire és semmire nem figyelve.

Sokan utánunk fordultak. Sőt néhányan még meglepetten el is tátották a szájukat.

De egy valaki különösen nagy figyelmet fordított ránk és feltűnés nélkül követett bennünket, borzasztó haragot sugározva.

Sziasztok!
Nagyon sajnálom a hosszú kihagyást, de most ismét lesznek új részek.😊
Köszönöm a sok érdeklődést és figyelmet. 🥰